Keresztény bizonyságok, életek, történetek

Élj alázatos bölcsességgel az örökéletnek Jézus Krisztus nevében!

  • Blog Stats

    • 52 052 hits
  • Meta

  • 2010. december
    h K s c p s v
    « nov    
     12345
    6789101112
    13141516171819
    20212223242526
    2728293031  
  • Archívum

  • Oldalak

  • Kódexek

    Cornides-kódex (1514–1519). Közzéteszi Bognár András és Levárdy Ferenc. Bp., 1967. (Codices Hungarici 6.) Debreceni Kódex (1519). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 11. Bp.,1882. Érdy-kódex (1526–1527). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 4–5. Bp.,1876. Érsekújvári Kódex (1530–1531). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 9–1 o. Bp.,1888. Kazinczy-kódex (1526–1527 és 1541). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 6. Bp.,1877. Lázár Zelia-kódex (1510–1520). Közzéteszi Katona Lajos. Nyelvemléktár 15. Bp.,1908. Lobkowitz-kódex (1514). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 14. Bp., 1890. Nádor-kódex (1508). Közzéteszi Katona Lajos. Nyelvemléktár 15. Bp.,1908. Peer-kódex (16. sz. eleje). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 2. Bp.,1874. Tihanyi Kódex (1530–1532). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 6. Bp.,1877. Virginia-kódex (16. sz. eleje) Közzéteszi Komáromy Lajos és Király Pál. Nyelvemléktár 3. Bp., 1874.
  • Reklámok
  • Legutóbbi bejegyzések

  • Népszerű bejegyzések

  • Ószövetség

    Teremtés könyve (Ter) Kivonulás könyve (Kiv) Leviták könyve (Lev) Számok könyve (Szám) Második Törvénykönyv (MTörv) Józsué könyve (Józs) Bírák könyve (Bír) Ruth könyve (Ruth) Sámuel I. könyve (1 Sám) Sámuel II. könyve (2 Sám) Királyok I. könyve (1 Kir) Királyok II. könyve (2 Kir) Krónikák I. könyve (1 Krón) Krónikák II. könyve (2 Krón) Ezdrás könyve (Ezd) Nehemiás könyve (Neh) Tóbiás könyve (Tób) Judit könyve (Jud) Eszter könyve (Esz) Makkabeusok I. könyve (1 Mak) Makkabeusok II. könyve (2 Mak) Jób könyve (Jób) Zsoltárok könyve (Zsolt) Példabeszédek könyve (Péld) Prédikátor könyve (Préd) Énekek éneke (Én) Bölcsesség könyve (Bölcs) Sirák fia könyve (Sir) Ézsaiás könyve (Iz) Jeremiás könyve (Jer) Siralmak könyve (Siral) Báruk könyve (Bár) Ezekiel könyve (Ez) Dániel könyve (Dán) Ozeás könyve (Oz) Joel könyve (Jo) Ámosz könyve (Ám) Abdiás könyve (Abd) Jónás könyve (Jón) Mikeás könyve (Mik) Náhum könyve (Náh) Habakuk könyve (Hab) Szofoniás könyve (Szol) Aggeus könyve (Ag) Zakariás könyve (Zak) Malakiás könyve (Mal)
  • Flickr Photos

  • free counters
  • Újszövetség

    Máté evangéliuma (Mt) Márk evangéliuma (Mk) Lukács evangéliuma (Lk) János evangéliuma (Jn) Apostolok Cselekedetei (ApCsel) Rómaiaknak írt levél (Róm) Korintusiaknak írt I. levél (1 Kor) Korintusiaknak írt II. levél (2 Kor) Galatáknak írt levél (Gal) Efezusiaknak írt levél (Ef) Filippieknek írt levél (Fil) Kolosszeieknek írt levél (Kol) Tesszalonikaiaknak írt I. levél (1 Tesz) Tesszalonikaiaknak írt II. levél (2 Tesz) Timóteusnak írt I. levél (1 Tim) Timóteusnak írt II. levél (2 Tim) Titusznak írt levél (Tit) Filemonnak írt levél (Filem) Zsidóknak írt levél (Isid) Szent Jakab levele (Jak) Szent Péter I. levele (1 Pt) Szent Péter II. levele (2 Pt) Szent János I. levele (1 Jn) Szent János II. levele (2 Jn) Szent János III. levele (3 Jn) Szent Júdás levele (Júd) Jelenések könyve (Jel)

Archive for 2010 12 05

Dr. Tokics Imre: Az Istenbizonyítékok ókori rendszere

Posted by andrelowoa - december 5, 2010

A Teodicea kérdéséről röviden Isten elsősorban nem filozófiai vizsgálódás tárgya volt az ókorban, hanem a vallási tisztelet lényeként jelent meg az emberek tudatában. Ne felejtsük el, hogy a vallás időben megelőzte a filozófiai tudományt. Az emberrel mindig együtt élt a vallás, akkor is, amikor jól ment a dolga, és akkor is, amikor nem. A vallás olyan népek tudatában is fellelhető, akik egyátalán nem jutottak el a filozófiai istenfogalomhoz. Az újabb korban az Isten-kérdéssel foglalkozó tudományt elnevezték Teodiceának.[1]
Isten-kérdés a Szókratész előtti időben Az ókori görög világban az isten[2]-kérdés igazolása nem volt fontos téma, mivel az “isten” olyan magától értetődő volt, hogy soha senki meg nem kérdőjelezte a filozófusok között.
Anaximandrosz (Kr. e. 610-546) tekinthető az első filozófusnak, aki a Teodicea-i kérdést egyátalán felvetette. A milétoszi iskola jeles képviselőjét ismerhetjük meg benne, tőle maradt fent a görög filozófia legrégibb szószerinti mondata. Sokan Darwin előfutárának tartják, mivel a kozmosz kialakulását fejlődés útján gondolta el. A geocentrikus[3] világkép helyett elsőként említi meg heliocentrikus világképet. Anaximandrosz úgy vélte, hogy az isteni lét “az aperion”[4] azonos a világ-anyaggal.

Xenophanész (Kr. e. 570-475) amint feltekintett az égre így szólt Arisztotelész szerint: “egy az isten”.[5] Továbbá így fogalmaz: “Egyetlen az igaz isten, a legnagyobb az istenek és emberek között, nem hasonlít sem a halandók alakjára, sem a gondolataikra. Ha több isten lenne, akkor egymással azonosaknak kellene lenniük, de így egyik isten sem lenne közülük a legfőbb lény, tehát nem lenne isten. Isten nem keletkezik, és nem szűnik meg, mert Isten változatlan.”[6] Úgy vélte, hogy isten csupa szem, csupa fül és csupa szellem, erejével fáradság nélkül mindent mozgat és fenntart. Semmiféle vonatkozásban nem hasonlítható az emberhez. A legtökéletesebb térbeli formához vélte hasonlónak, vagyis isten gömb alakú lehet. Xenophanész isten-fogalma a görög filozófia rendszeréből következett, hogy a dolgok sokféleségét egy tökéletes isteni egységre vezette vissza. Nála isten panteista[7] jelleget hordozott magán. Istent a világmindenség egészével azonosította.

Hérakleitosz (Kr. e. 540-480) isten-fogalma már több személyességgel van felruházva. Meg kell jegyezzük, hogy Hérakleitosz volt az első bölcs, aki magát filozófusnak nevezte és a bölcsességet szerette. A filozófia nála nem tudományt jelentett, hanem olyan magatartást, életmódot, amely a bölcsességet tekintette a legfőbb értékének. Úgy vélte, hogy az egyetlen bölcs dolog, hogy fel tudjuk fogni a legfőbb értelmet, ami a világunkat kormányozza. Közvetlenül nem kívánta az istent bizonyítani, csupán utalásokat tett rá. Az istene a legbölcsebb lény, aki minden egység és rend, harmónia létrehozója. Minden törvényszerűség, akár matematikai, vagy egyéb, szerinte istenből vezethető le, és csupán benne érthető meg. Minden szabályosság a természetben istenből kapja a létét. Hérakleitosz szerint a természetben fellelhető szabálytalanságok is a szabályosság közvetítői, hiszen világunk szabálytalan sokféleségén keresztül is felcsillan az isten tökéletes szabályrendszere.

Anaxagorasz (Kr. e. 500-428) honosította meg a filozófiát Athénben. Mivel a Napot kőnek, a Földet pedig földnek nevezte, ezért Athén konzervatív rétege Anaxagoraszt perbe fogta istentelenség vádja végett. A halálos ítélet elől önkéntes emigrációba menekült. Barátai sajnálatára – hogy idegen földön kell meghalnia – azt válaszolta, hogy az alvilágba vezető út egyforma hosszú, bárhol is hal meg a filozófus. Írásait legfeljebb egy drachmáért árusították az agórán. A természetben fellelhető mozgások keltik fel az érdeklődését, melyre keresi a végső választ az isteni rendben. Az a meglátása, hogy a dolgok legvégső alkotóelemei[8] önmagukban változatlanok, mozdulatlanok. A világunkban tapasztalható mozgás és változás mégis valamilyen okot feltételez, amit “erő-anyagnak” nevezett. Ez az “erő-anyag” az összes előforduló anyag közül a legkönnyebb fajsúlyúnak tartott, ami önmagától – tehát nem külső októl – mozgott. Megfigyelte, hogy világunkban a kozmikus mozgás a legelrendezettebb, a különböző minőségű anyagok eredetileg rendezetlenül szétszóródva voltak, melyet a “Nousz”[9], más néven az előbb említett “erő-anyag” értelmesen elrendezett. A “Nousz” hozta mozgásba a káoszt, amelyből lassan kialakult a kozmosz. [10] Anaxagorasz rendszerében a “Nousz” jelentette az istent, melyből mindent levezetett. Az “erő-anyag” mellett egy “gondolat-anyag” kifejezést is megemlít, amely az istenének a szellemi kivetítődését és emanációját[11] jelentette. A “Nousz” már önmagában is végtelen és mindentudó és egyben mindenható fogalom, mely egyetlen elem, amely önmagától mozog és a világot mozgásba hozza. Anaxagoraszt nem elégítette ki a mechanikus mozgás. A természetben olyan rendszert fedezett fel, amit csak és kizárólag értelmes alkotó hozhatott létre. A véletlen nem produkálhatta a világot. Platón nyomán úgy is fogalmazhatunk, hogy az ész és értelem a világunk egyetlen oka. A világunkban lévő mozgás, amely léleknek is felfogható az “első-mozgatótól” kapja mozgásának okát, és nem az energiáját. Tagadhatatlan, hogy Anaxagorasz volt az első gondolkodó, aki felismerte az értelem (Nousz) jelentőségét és ebből vezette le a kozmoszt.

Apollóniai Diogenész Anaxagorasz tanítványa volt és továbbfejlesztette a mestere gondolkodását, amikor a természet célszerűségét az emberi testből igazolta. A szempillák a szem szitája, mely a por kiszűrésére való. A szemöldök ereszként szolgálja a test működését, majd a szemhéj ajtóként szolgál. A bélrendszer pedig csatornaként szolgálja az emberi testet. Az értelem hozhat csak létre értelmes dolgot, olyant amilyen az emberi test és alkotórészei. Isten láthatatlan, ezért műveiből ismerhetjük meg, éppúgy, mint az emberi szellemet is a megnyilvánulásaiból foghatjuk fel. “Az ész a mi királyunk s a földé és égé is� s azt, amit mindenségnek nevezünk� valami csodálatos rendező ész és belátás vezeti”. Bár a lélek láthatatlan, mégis megismerhető a műveiből: “Így ismerhetjük meg az istent is az összes dolog vezérét és létrehozóját”.

Pütagóreusok Olyan filozófusok voltak, akik a számlálásban és mérésben találták meg az istent. A legfőbb lény számukra egy “ős-egy”[12] volt. Istenben a tökéletlen is tökéletes harmóniába kerül. A jó és rossz közötti eredendő és kibékíthetetlen ellentét istenben egyensúlyba kerül. Az egy – mint szám – minden más szám felett áll, és amint az egyenesek és görbék egymással egyesülnek istenben, úgy a számok törvényszerűsége is belőle ered, minden mérték tőle indul, és minden hozzá érkezik meg.

Dr. Tokics Imre főiskolai tanár

[1] A Teodicea görög kifejezés egy szóösszetételt takar, mely a Teosz (Isten) és a diké (igazolás, igazság) összevonásából alakul ki, jelentése: “Isten-igazolás tana”. A Teodicea elnevezése Leibnic filozófus nevéhez kapcsolódik, aki legelőször használta, a világban található rosszal szemben igazolta az Istent, mint legfőbb jót az “Essais de Theodicée sur lá bonté de Dieu” című művében, 1710-ben.

[2] A tanulmányunkban írt isten (kisbetűvel) a keresztény Isten (nagybetűvel) fogalmától megkülönböztetve szerepel.

[3] Geocentrikus világkép azt jelenti, hogy a Föld körül forog a Nap és nem fordítva. A modern természettudományok igazolták, hogy téves volt az a középkori nézet, hogy a világegyetem központja a Föld.

[4] Az “aperion” az volt Anaximandrosz tanrendszerében, ami “mindent magába foglalt és irányított”, amelyből minden létrejött, és amibe minden visszatér.

[5] Arisztotelész: Metaphysica 986 b

[6] A görög gondolkodás erősen antropomorfizmusi (emberi alakszerűség) szemléletben gondolta el az istenek létezését.

[7] A panteizmus az jelenti, hogy minden a természetben istenként fogható fel. Vagyis minden az isteni megnyilvánulás hordozója. Isten a természettel tökéletesen azonosítható.

[8] A dolgok legvégső alkotóelemeit “homoiomerák”-nak nevezte, amelyek egyesülése és felbomlása adja meg a világunkban tapasztalható változást. A “homoiomerák” szerinte romolhatatlanok, változhatatlanok és örökkévalók.

[9] A “Nousz” Anaxagorasz gondolkodásában a végső értelmet jelenti. Eredetileg az érzéket, akarást és cselekvést jelentette a hétköznapi nyelvben.

[10] A kozmosz jelenti az elrendezett világot, amelyben harmonikus rendben és törvényszerűségben illeszkednek egymáshoz az ellentétes dolgok is, amilyen a tűz és a víz, a hideg és a meleg.

[11] Az emanáció az isten kisugárzását, személytelen erejét jelentette.

[12] Az “ős-egy”, vagyis a “monász” (egy) az egymásnak ellentmondó tulajdonságokat is egyesített magában. Ami a világunkban az egyenes és görbe, az istenben tökéletesen harmóniába kerül.

Reklámok

Posted in Uncategorized | Leave a Comment »

Szilasi Zoltán: Alázat és önértékelés

Posted by andrelowoa - december 5, 2010

“…mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ád.” (1Péter 5:5)

Alázatos. Kevély. Mélységes ellentét pár. Talán olyan mélységes ellentét pár, mint: igaz és gonosz. De miért is sérti a kevélység annyira Istent?

Ésaiás próféta szavai szerint azért, mert a kevélység mögött az Isten elleni lázadás lelkülete húzódik meg: “Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, aki népeken tapostál! Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon. Felibök hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz”(Ésa.14:12-14). A kevélység az a bűn, amely alapja volt az Isten elleni lázadásnak, amely végül is az emberiség bukását okozta.

Vajon, hogyan született meg ez a lelki magatartás? Képzeljük el amint Lucifer, e fényhordozó a megszámlálhatatlan angyalsereg kórusát vezeti a Mennyben. Közben az Atya, a Fiú és Szentlélek a teremtés művéről beszélnek, majd tervüket kihirdetik az egész világegyetem előtt. Ebben a pillanatban Lucifer úgy érzi, hogy mellőzött lett, hiszen egy ilyen fontos terv megbeszéléséből kimaradt, így hát a megszámlálhatatlan angyalsereg felé fordult: “Nem igazságtalanság az, hogy e nagyszerű tervből Isten kihagyott engem? Nem értékeltek annyira, hogy tervüket megosszák velem! Hát nincs igazam?” S a Jelenések könyve elmondja, hogy az angyalok egyharmada igazat adott Sátánnak, amikor a saját alacsony önértékeléséről beszélt (vö.:Jel.12:4).

Az első bűn a büszkeség volt, ami azonban az alacsony önértékelésből fakadt. A helytelen látásmód egy helytelen magatartáshoz vezetett. Nagy csapdát jelentett számára, hogy saját értékét abból állapította meg, hogy mások hogyan látják őt, és nem abból, hogyan látja őt Isten! A kevélység gyökere tehát az alacsony önértékelésben van!

Egy fontos pszichológiai megfigyelés: “Hogyha nem érezzük, hogy különlegesek vagyunk, mert Isten szeret bennünket, elkezdünk úgy viselkedni, hogy az emberek kezdjenek el felfigyelni, értékelni bennünket.” Hajlamosak vagyunk saját értékünket abból megállapítani, hogy mások hogyan látnak bennünket!

Gondold végig, mit teszel annak érdekében, hogy az emberek értékeljenek?! Talán úgy viselkedsz, úgy öltözködsz, hogy mások felfigyeljenek Rád?

Nem az a lényeges, hogyan gondolkodnak Rólad az emberek, értéked Jézus szeretete adja!

Ne feledd: a Te értéked nem abban van, hogy mások mit mondanak Rólad, hanem abban, amit Jézus Krisztus tett érted!

“Az Úr azt akarja, hogy választottai azon ár szerint értékeljék önmagukat, mely árat érettük a Golgotán lefizetett.” (Jézus élete 573.o.).

Mint személyek, Krisztus szemében egyenértékűek vagyunk: mindannyian Isten fiai és leányai vagyunk! Éppen ezért soha ne hasonlítsd össze magad senkivel, főleg értékeidet ne, hiszen Isten mindegyikünknek külön ajándékokat adott. Értékeld úgy önmagad, ahogy Isten is Téged!

Posted in Uncategorized | Leave a Comment »