Keresztény bizonyságok, életek, történetek

Élj alázatos bölcsességgel az örökéletnek Jézus Krisztus nevében!

  • Blog Stats

    • 44,241 hits
  • Meta

  • 2010. december
    h k s c p s v
    « nov    
     12345
    6789101112
    13141516171819
    20212223242526
    2728293031  
  • Archívum

  • Oldalak

  • Kódexek

    Cornides-kódex (1514–1519). Közzéteszi Bognár András és Levárdy Ferenc. Bp., 1967. (Codices Hungarici 6.) Debreceni Kódex (1519). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 11. Bp.,1882. Érdy-kódex (1526–1527). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 4–5. Bp.,1876. Érsekújvári Kódex (1530–1531). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 9–1 o. Bp.,1888. Kazinczy-kódex (1526–1527 és 1541). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 6. Bp.,1877. Lázár Zelia-kódex (1510–1520). Közzéteszi Katona Lajos. Nyelvemléktár 15. Bp.,1908. Lobkowitz-kódex (1514). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 14. Bp., 1890. Nádor-kódex (1508). Közzéteszi Katona Lajos. Nyelvemléktár 15. Bp.,1908. Peer-kódex (16. sz. eleje). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 2. Bp.,1874. Tihanyi Kódex (1530–1532). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 6. Bp.,1877. Virginia-kódex (16. sz. eleje) Közzéteszi Komáromy Lajos és Király Pál. Nyelvemléktár 3. Bp., 1874.

Chase

Posted by andrelowoa - december 4, 2010

Chase-nek határozottan remegett az alsó ajka, ahogy baktatott az anyja nyomában a rendelő melletti parkolóhoz vezető, hosszú, lejtős gyalogjárón. Ez ígérkezett eddigi tizenegy éve legpocsékabb nyarának. Az orvos kedvesen bánt vele, de elérkezett az idő, hogy a fiúcska szembenézzen a rideg valósággal: fogszabályzóval kell helyreigazítani rendetlenül nőtt fogsorát. Nem elég, hogy ez egy kicsit fáj, és nem ehet rágós ételeket, de a barátai nyilván mind rajta fognak élcelődni. Anya és fie egyetlen szót sem váltott, miközben az autó robogott kis vidéki házuk felé. Csak tizenhét hold tartozott a tanyájukhoz, de ez a földdarab édenkert volt a kutya, két macska, néhány nyúl és a mókusok meg madarak sokasága számára.

Cindy, az anya nehezen szánta el magát, hogy szabályoztassa Chase fogait. Öt éve vált el, s azóta egyedül nevelte gyermekét. Apránként gyűjtötte össze az ezerötszáz dollárt, amibe a fogszabályozás került.

Aztán egy napsütéses délutánon a szeme fénye, Chase végzetes szerelembe esett. Aznap Rakeréket, a család régi barátait látogatták meg jó nyolcvan kilométerre lévő farmjukon. Az öreg Raker kivitte őket az istállóhoz, és akkor megpillantották azt a szépséget. Büszkén magasra emelt fejjel figyelte a közelgő triót. Világos sörénye és farka meg-megrebbent a lágy fuvallatban. Kisasszonynak hívták, s nála szebb kancát elképzelni sem lehetett volna. Fel is volt nyergelve, így Chase életében először belekóstólhatott a lovaglás gyönyörűségébe. Szemlátomást azonnal kölcsönös vonzalom ébredt bennük egymás iránt.

– Ha érdekel, eladó – jegyezte meg a férfi Cindynek. – Ezerötszázért megkapod a kancát, az összes papírokkal és az utánfutóval együtt, amiben szállítani lehet.

Az asszony keserves döntés elé került. Megtakarított pénzéből rendbe hozathatja Chase fogait vagy megveheti neki a lovat, de a kettő együtt nem megy. Végül arra a döntésre jutott, hogy hosszú távon a fogszabályozás a fontosabb a fiúnak. Mindketten megkönnyezték az elhatározást, de Cindy megígérte Chase-nek, hogy amilyen gyakran csak lehet, elviszi Rakerékhez, ahol kedvére lovagolhat.

A gyerek húzódozva kezdte el a hosszú és megpróbáltatásokkal teli kezelést. A fájdalmakat soha nem tűrte valami jól. Remegő inakkal vetette alá magát a lenyomatvételnek, a készülék felhelyezésének és a feszítőcsavarok újabb meg újabb meghúzásának. Egyre jobban utálta az egészet, de hiába sírt, hiába könyörgött, a tortúra csak folytatódott. Azon a nyáron egyedül az jelentett neki vigaszt, amikor az anyja elvitte Kisasszonyhoz. Ott szabadnak érezhette magát. Ló és lovasa vígan ügetett a végtelen legelőkön, abba a világba, amely nem ismer fájdalmat és szenvedést. Csak a patkódobogás egyenletes ritmusát érzékelte, meg az arcába csapódó hűs szelet. Kisasszony nyergében hol John Wayne-nek, a délceg pisztolyhősnek képzelte magát, hol középkori lovagnak, aki siet vártoronyban szenvedő szíve hölgye megmentésére, vagy bármi másnak, ami épp az eszébe jutott. A hosszú lovaglás után Raker bácsival közösen lecsutakolta Kisasszonyt, kitakarította az istállóját, és megetette, aztán mindig odadugott újdonsült barátnőjének pár kockacukrot. Cindy a konyhában segédkezett Raker néninek, piskótát sütöttek, limonádét készítettek, és figyelték hogyan nyargalászik Chase.

A bucsúzás mindig olyan hosszúra nyúlt, amilyenre Cindy engedte. Chase két kezében fogta a kanca fejét, megsimogatta izmos vállát, ujjai a sörényébe szántottak. A nemes állat érteni látszott a szeretetét, türelmesen várt, időnként megböködte orrával a fiú inge ujját. Valahányszor elhagyták a farmot, Chase attól rettegett, hogy most látta utoljára a lovat. Végtére is eladó volt a jószág, s mindenütt jó árat kínáltak egy ilyen pompás paripáért.

A nyári hónapok sorra teltek el, s a fogszabályzó csavarjait mind szorosabbra húzták Chase szájában. Azzal vigasztalták a fiút, hogy így végre lesz hová kibújniuk a maradandó fogaknak, s ez igazán megér ennyi kellemetlenséget. Chase-t mégsem kárpótolta ez a kilátás a folyton a készülék közeibe akadó táplálékdarabkák okozta kínért, egyre jobban feszülő álkapcsa fájdalmáért. Tudta hogy hamarosan mind az ezerötszáz dollárt el kell költeniük a fogszabályozásra, egy fillér sem marad, amiből megvehetnék az imádott lovat. Szüntelenül kérdésekkel ostromolta az anyját, reménykedve hogy végül kielégítő választ kap. Nem kérhetnének kölcsön a kancára? A nagyi nem szállna be valamennyivel? Mi lenne ha o is munkát vállalna, s a keresetét félretenné a lóvásárlásra? A mama türelmesen válaszolgatott, hogy megnyugtassa, s miután ebbéli igyekezete rendre kudarcot vallott, csendben félrevonult, és kisírta magát, amiért nem képes előteremteni azt, amit egyetlen csemetéje szeretne.

Egy csípős szeptemberi reggelen megkezdődött a tanév, az utca végén feltűnt a sárga iskolabusz. Chase találkozott osztálytársaival, s megkezdődtek az élménybeszámolók. Ki-ki elmondta mit csinált a nyári szünidőben. Amikor Chase-re került a sor, mindenféléről mesélt, csak Kisasszonyról, az aranysárga kancáról nem ejtett szót. A történet nem zárult le s félt attól, hogy miképpen végződik az utolsó fejezet. A feszítő szerkezet segítségével vívott csata sikerrel zárult, a szakszerű beavatkozás nyomán helyére került a nem elég erőszakos szemfog is.

Chase türelmetlenül várta a hónap harmadik szombatját, amikorra a mama azt ígérte hogy elviszi Rakerékhez, és megülheti Kisasszonyt. A megbeszélt napon már hajnalban talpon volt. Megetette a nyulait, kutyáját és macskáit, még arra is jutott ideje, hogy a hátsó kertben összegereblyézze a faleveleket. Mielott elindultak otthonról, kockacukrot tömött a kabátzsebébe a sárga sörényű kancának, aki már biztosan epekedik utána. Örökkévalóságnak tünt, míg végre lefordultak a muútról, a Rakerék farmjára vezető dülőre. Tekintetével izgatottan kereste a szeretett lovat. Közelebb érve kimeresztette a szemét, de még mindig nem látta. Szívdobogva nézett körül, de az utánfutó sem volt sehol. A kancával együtt eltűnt. A rémálom valósággávált, valaki nyilván megvette Kisasszonyt, s most már sohasem látja többé.

Eddig nem ismert ürességet kezdett érezni a gyomra tájékán. Kiszálltak a kocsiból, és a lakóház bejáratához siettek. A csöngetésre senki sem válaszolt. Csak Százszorszép, a nagy skót juhász jött elo farkocsóválva az üdvözlésükre. Az asszony szomorúan bámult maga elé, Chase pedig az istállóhoz szaladt, ahol addig Kisasszonyt tartották. A rekeszét üresen találta, a nyereg és a takaró is eltűnt. Potyogtak a könnyei, amíg visszabotladozott a kocsihoz, és beszállt.

– Még csak el se köszönhettem tőle, anyu – nyöszörögte.

Hazafele menet némaságba burkolóztak, ki-ki gondolataiba merült. Barátjának elvesztése lassan gyógyuló sebet ejtett Chase lelkén, csak abban reménykedett hogy a kanca jó otthonra lelt, ahol szeretik és gondoskodnak róla. Tudta, mindennap imádkozik majd érte, soha nem felejti együttléteik felhőtlen óráit. Elbóbiskolt, mire Cindy az otthini kocsibejáróra kanyarodott. Nem látta a lakkpiros utánfutót az istállójuk mellett, sem Raker bácsit, aki kék kisteherautójának támaszkodva várakozott. Csak akkor eszmélt fel, amikor megálltak, és a férfi rányitotta a kocsiajtót.

– Na, kisöreg, mennyit spóroltál össze?

Ez nem lehet igaz! Hitetlenül dörzsölgette a szemét.

– Tizenhét dollár! – nyögte ki bátortalanul.

– Nahát, ez remek, pont ennyit akartam Kisasszonyért meg az utánfutóért – vágta rá mosolyogva Raker. Az üzlet az állatkereskedelem történetében példátlan sebességgel köttetett meg. Néhány pillanat múlva a büszke új tulajdonos már nyeregbe is pattant, s ott feszített imádott kancája hátán. Ló és lovas hamarosan eltűnt az istálló háta mögött, vígan ügettek a túlnan elterülő legelő felé.

Raker úr sohasem adott magyarázatot cselekedetére, hacsak ezt a megjegyzést nem számítjuk:

– Évek óta nem éreztem magam ilyen jól!

Bruce Carmichael

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: