Keresztény bizonyságok, életek, történetek

Élj alázatos bölcsességgel az örökéletnek Jézus Krisztus nevében!

  • Blog Stats

    • 51 769 hits
  • Meta

  • 2010. december
    h k s c p s v
    « nov    
     12345
    6789101112
    13141516171819
    20212223242526
    2728293031  
  • Archívum

  • Oldalak

  • Kódexek

    Cornides-kódex (1514–1519). Közzéteszi Bognár András és Levárdy Ferenc. Bp., 1967. (Codices Hungarici 6.) Debreceni Kódex (1519). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 11. Bp.,1882. Érdy-kódex (1526–1527). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 4–5. Bp.,1876. Érsekújvári Kódex (1530–1531). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 9–1 o. Bp.,1888. Kazinczy-kódex (1526–1527 és 1541). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 6. Bp.,1877. Lázár Zelia-kódex (1510–1520). Közzéteszi Katona Lajos. Nyelvemléktár 15. Bp.,1908. Lobkowitz-kódex (1514). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 14. Bp., 1890. Nádor-kódex (1508). Közzéteszi Katona Lajos. Nyelvemléktár 15. Bp.,1908. Peer-kódex (16. sz. eleje). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 2. Bp.,1874. Tihanyi Kódex (1530–1532). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 6. Bp.,1877. Virginia-kódex (16. sz. eleje) Közzéteszi Komáromy Lajos és Király Pál. Nyelvemléktár 3. Bp., 1874.
  • Reklámok
  • Legutóbbi bejegyzések

  • Népszerű bejegyzések

  • Ószövetség

    Teremtés könyve (Ter) Kivonulás könyve (Kiv) Leviták könyve (Lev) Számok könyve (Szám) Második Törvénykönyv (MTörv) Józsué könyve (Józs) Bírák könyve (Bír) Ruth könyve (Ruth) Sámuel I. könyve (1 Sám) Sámuel II. könyve (2 Sám) Királyok I. könyve (1 Kir) Királyok II. könyve (2 Kir) Krónikák I. könyve (1 Krón) Krónikák II. könyve (2 Krón) Ezdrás könyve (Ezd) Nehemiás könyve (Neh) Tóbiás könyve (Tób) Judit könyve (Jud) Eszter könyve (Esz) Makkabeusok I. könyve (1 Mak) Makkabeusok II. könyve (2 Mak) Jób könyve (Jób) Zsoltárok könyve (Zsolt) Példabeszédek könyve (Péld) Prédikátor könyve (Préd) Énekek éneke (Én) Bölcsesség könyve (Bölcs) Sirák fia könyve (Sir) Ézsaiás könyve (Iz) Jeremiás könyve (Jer) Siralmak könyve (Siral) Báruk könyve (Bár) Ezekiel könyve (Ez) Dániel könyve (Dán) Ozeás könyve (Oz) Joel könyve (Jo) Ámosz könyve (Ám) Abdiás könyve (Abd) Jónás könyve (Jón) Mikeás könyve (Mik) Náhum könyve (Náh) Habakuk könyve (Hab) Szofoniás könyve (Szol) Aggeus könyve (Ag) Zakariás könyve (Zak) Malakiás könyve (Mal)
  • Flickr Photos

  • free counters
  • Újszövetség

    Máté evangéliuma (Mt) Márk evangéliuma (Mk) Lukács evangéliuma (Lk) János evangéliuma (Jn) Apostolok Cselekedetei (ApCsel) Rómaiaknak írt levél (Róm) Korintusiaknak írt I. levél (1 Kor) Korintusiaknak írt II. levél (2 Kor) Galatáknak írt levél (Gal) Efezusiaknak írt levél (Ef) Filippieknek írt levél (Fil) Kolosszeieknek írt levél (Kol) Tesszalonikaiaknak írt I. levél (1 Tesz) Tesszalonikaiaknak írt II. levél (2 Tesz) Timóteusnak írt I. levél (1 Tim) Timóteusnak írt II. levél (2 Tim) Titusznak írt levél (Tit) Filemonnak írt levél (Filem) Zsidóknak írt levél (Isid) Szent Jakab levele (Jak) Szent Péter I. levele (1 Pt) Szent Péter II. levele (2 Pt) Szent János I. levele (1 Jn) Szent János II. levele (2 Jn) Szent János III. levele (3 Jn) Szent Júdás levele (Júd) Jelenések könyve (Jel)

Archive for 2010 12 04

De mi lebegünk…

Posted by andrelowoa - december 4, 2010

Milinda, a hatalmas király azt mondta az öreg papnak:
-Te azt mondod, hogy aki száz éven keresztül mindenféle lehetséges rosszat elkövet, de a halála előtt bocsánatot kér Istentől, újjászülethet az égben. Viszont ha valaki csak egy bűnt követ el, de azt nem bánja meg, akkor a pokolban végzi. Igazságos ez? Száz bűn könnyebb, mint egy?
Az öreg pap így válaszolt a királynak:
-Ha fogom ezt a nagy követ és a víz felszínére helyezem, le fog süllyedni, vagy lebegni fog?
-Lesüllyed-válaszolta a király.
-És ha fogok száz nagy követ, egy csónakba teszem őket, és a csónakot pedig a vízre lököm, le fognak süllyedni, vagy lebegni fognak?
-Lebegni fognak.
-Akkor száz kő és egy csónak könnyebb, mint egy kő?
A király nem tudta mit válaszoljon, az öreg pedig elmagyarázta:
-Így van, király, az emberekkel is. Bármennyi bűn terheli is vállukat, ha Istenre támaszkodnak, nem kerülnek a pokolba. Az pedig, aki csak egyszer vétkezik ugyan, de nem kéri Isten irgalmát, el fog veszni.

Reklámok

Posted in Uncategorized | Leave a Comment »

Csak két idézet, akinek van kedve elolvassa.

Posted by andrelowoa - december 4, 2010

Mindannyian vágyakozunk a mennybe, ahol Isten lakik,

de hatalmunkban áll, hogy mar most a mennyben lakozzunk

Ővele – hogy éppen ebben a pillanatban boldogok

legyünk Ővele. Az pedig, hogy boldogok legyünk Ővele,

azt jelenti, hogy:

– szeressünk, ahogy Ő szeret,

– segítsünk, ahogy Ő segít,

– adjunk, ahogy Ő ad,

– szolgáljunk, ahogy Ő szolgál,

– embereket mentsünk, ahogy Ő ment,

– vele legyünk huszonnégy órán át,

– megérintsük Őt fájdalmas álruhájában.

Mikor megtudod, mennyire szeret téged Isten,

akkor tudsz csak úgy élni, hogy életed sugározza

azt a szeretetet.

Posted in Uncategorized | Leave a Comment »

Csak árnyék

Posted by andrelowoa - december 4, 2010

A skót felföldön meglátogattam egyszer egy öreg pásztort. Valahol a tágas legelőn volt az istenfélő öreg kunyhója. Nagyon beteg volt; kicsiny kamrácskájában feküdt az ágyon, felpolcolt párnákon. Már légszomja volt és látszott, hogy közel a vég. Mélyenülő szemében nagy félelem tükröződött. Mindent elkövettem volna, hogy segítsek rajta.
Elfúló hangon suttogta: „Meg kell halnom és nagyon félek “.
Elővettem a Bibliámat, és elolvastam belőle néhány ígéretet, ő azonban félbeszakított, és szomorúan mondta: „Mindezt ismerem, de nem vigasztalnak most engem “.
„De hiszel az Úr Jézusban?”
„Teljes szívemből” — hangzott azonnal a válasz.
„És ez nem elég ahhoz, hogy teljes biztonságban tudd magad?”
„De igen, és mégis félek, — nagyon félek “.
Fellapoztam a 23. zsoltárt és megkérdeztem: „Emlékszel a 23. zsoltárra?”
„Hogy emlékszem-e?” — felelte indulatosan — „kívülről tudtam már akkor, amikor te még a világon sem voltál, és azóta is sok százszor elolvastam “.
„Egy verset azonban nem tanultál meg elég jól” — és lassan felolvastam: „Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy”. Aztán így folytattam: „Biztosan emlékszel, milyen az, amikor árnyék borul a völgyre. Féltél az árnyéktól?”
„Én — és a félelem? Nem, Dávid Donaldson ereiben bátor vér folyik, és ilyesmitől még soha nem félt”.
„Arra sem gondoltál ugye, hogy az árnyék mindörökre ott marad, és soha többé nem látod a napot?”
„Nem, ilyen ostoba sem voltam soha”.
„És most mégis félsz egy árnyéktól.”
Hitetlenkedve nézett rám. „Bizony — folytattam — a halál árnyéka csak rövid ideig borul rád, hogy elsötétítse Isten kegyelmének napját. De hát csak árnyék … ”
Reszkető kézzel fedte be a pásztor az arcát. Egy pár percig semmit sem szólt. Aztán kezeit a takaróra ejtve, önmagának mondta: „Annyiszor olvastam ezt a verset, de soha még így nem értettem meg, mint most. Árnyéktól félek, igen, árnyéktól.”
Aztán rámnézett, arca sugárzott és feltartott kézzel kiáltott: „Igen, most már látom, — a halál csak árnyék, mely elvonul. Nem, most már nem félek.”

Ne áltasd magad! Ha még nem tértél meg, és a halál hirtelen eléd áll, akkor nem árnyék csupán, hanem borzalmas valóság, nem felhő, hanem szétzúzó ököl, amely odataszít, a kárhozottak helyére. Aki ettől nem fél, az nem érez normálisan, csak Isten szabadíthatja meg tévedéséből. A halál után ítélet következik.

De ha valóban félsz ettől, akkor bízva tekints Krisztusra, aki meghalt, hogy sokak bűneit hordozza / Zsid 9, 28 /.

Posted in Uncategorized | Leave a Comment »

Chase

Posted by andrelowoa - december 4, 2010

Chase-nek határozottan remegett az alsó ajka, ahogy baktatott az anyja nyomában a rendelő melletti parkolóhoz vezető, hosszú, lejtős gyalogjárón. Ez ígérkezett eddigi tizenegy éve legpocsékabb nyarának. Az orvos kedvesen bánt vele, de elérkezett az idő, hogy a fiúcska szembenézzen a rideg valósággal: fogszabályzóval kell helyreigazítani rendetlenül nőtt fogsorát. Nem elég, hogy ez egy kicsit fáj, és nem ehet rágós ételeket, de a barátai nyilván mind rajta fognak élcelődni. Anya és fie egyetlen szót sem váltott, miközben az autó robogott kis vidéki házuk felé. Csak tizenhét hold tartozott a tanyájukhoz, de ez a földdarab édenkert volt a kutya, két macska, néhány nyúl és a mókusok meg madarak sokasága számára.

Cindy, az anya nehezen szánta el magát, hogy szabályoztassa Chase fogait. Öt éve vált el, s azóta egyedül nevelte gyermekét. Apránként gyűjtötte össze az ezerötszáz dollárt, amibe a fogszabályozás került.

Aztán egy napsütéses délutánon a szeme fénye, Chase végzetes szerelembe esett. Aznap Rakeréket, a család régi barátait látogatták meg jó nyolcvan kilométerre lévő farmjukon. Az öreg Raker kivitte őket az istállóhoz, és akkor megpillantották azt a szépséget. Büszkén magasra emelt fejjel figyelte a közelgő triót. Világos sörénye és farka meg-megrebbent a lágy fuvallatban. Kisasszonynak hívták, s nála szebb kancát elképzelni sem lehetett volna. Fel is volt nyergelve, így Chase életében először belekóstólhatott a lovaglás gyönyörűségébe. Szemlátomást azonnal kölcsönös vonzalom ébredt bennük egymás iránt.

– Ha érdekel, eladó – jegyezte meg a férfi Cindynek. – Ezerötszázért megkapod a kancát, az összes papírokkal és az utánfutóval együtt, amiben szállítani lehet.

Az asszony keserves döntés elé került. Megtakarított pénzéből rendbe hozathatja Chase fogait vagy megveheti neki a lovat, de a kettő együtt nem megy. Végül arra a döntésre jutott, hogy hosszú távon a fogszabályozás a fontosabb a fiúnak. Mindketten megkönnyezték az elhatározást, de Cindy megígérte Chase-nek, hogy amilyen gyakran csak lehet, elviszi Rakerékhez, ahol kedvére lovagolhat.

A gyerek húzódozva kezdte el a hosszú és megpróbáltatásokkal teli kezelést. A fájdalmakat soha nem tűrte valami jól. Remegő inakkal vetette alá magát a lenyomatvételnek, a készülék felhelyezésének és a feszítőcsavarok újabb meg újabb meghúzásának. Egyre jobban utálta az egészet, de hiába sírt, hiába könyörgött, a tortúra csak folytatódott. Azon a nyáron egyedül az jelentett neki vigaszt, amikor az anyja elvitte Kisasszonyhoz. Ott szabadnak érezhette magát. Ló és lovasa vígan ügetett a végtelen legelőkön, abba a világba, amely nem ismer fájdalmat és szenvedést. Csak a patkódobogás egyenletes ritmusát érzékelte, meg az arcába csapódó hűs szelet. Kisasszony nyergében hol John Wayne-nek, a délceg pisztolyhősnek képzelte magát, hol középkori lovagnak, aki siet vártoronyban szenvedő szíve hölgye megmentésére, vagy bármi másnak, ami épp az eszébe jutott. A hosszú lovaglás után Raker bácsival közösen lecsutakolta Kisasszonyt, kitakarította az istállóját, és megetette, aztán mindig odadugott újdonsült barátnőjének pár kockacukrot. Cindy a konyhában segédkezett Raker néninek, piskótát sütöttek, limonádét készítettek, és figyelték hogyan nyargalászik Chase.

A bucsúzás mindig olyan hosszúra nyúlt, amilyenre Cindy engedte. Chase két kezében fogta a kanca fejét, megsimogatta izmos vállát, ujjai a sörényébe szántottak. A nemes állat érteni látszott a szeretetét, türelmesen várt, időnként megböködte orrával a fiú inge ujját. Valahányszor elhagyták a farmot, Chase attól rettegett, hogy most látta utoljára a lovat. Végtére is eladó volt a jószág, s mindenütt jó árat kínáltak egy ilyen pompás paripáért.

A nyári hónapok sorra teltek el, s a fogszabályzó csavarjait mind szorosabbra húzták Chase szájában. Azzal vigasztalták a fiút, hogy így végre lesz hová kibújniuk a maradandó fogaknak, s ez igazán megér ennyi kellemetlenséget. Chase-t mégsem kárpótolta ez a kilátás a folyton a készülék közeibe akadó táplálékdarabkák okozta kínért, egyre jobban feszülő álkapcsa fájdalmáért. Tudta hogy hamarosan mind az ezerötszáz dollárt el kell költeniük a fogszabályozásra, egy fillér sem marad, amiből megvehetnék az imádott lovat. Szüntelenül kérdésekkel ostromolta az anyját, reménykedve hogy végül kielégítő választ kap. Nem kérhetnének kölcsön a kancára? A nagyi nem szállna be valamennyivel? Mi lenne ha o is munkát vállalna, s a keresetét félretenné a lóvásárlásra? A mama türelmesen válaszolgatott, hogy megnyugtassa, s miután ebbéli igyekezete rendre kudarcot vallott, csendben félrevonult, és kisírta magát, amiért nem képes előteremteni azt, amit egyetlen csemetéje szeretne.

Egy csípős szeptemberi reggelen megkezdődött a tanév, az utca végén feltűnt a sárga iskolabusz. Chase találkozott osztálytársaival, s megkezdődtek az élménybeszámolók. Ki-ki elmondta mit csinált a nyári szünidőben. Amikor Chase-re került a sor, mindenféléről mesélt, csak Kisasszonyról, az aranysárga kancáról nem ejtett szót. A történet nem zárult le s félt attól, hogy miképpen végződik az utolsó fejezet. A feszítő szerkezet segítségével vívott csata sikerrel zárult, a szakszerű beavatkozás nyomán helyére került a nem elég erőszakos szemfog is.

Chase türelmetlenül várta a hónap harmadik szombatját, amikorra a mama azt ígérte hogy elviszi Rakerékhez, és megülheti Kisasszonyt. A megbeszélt napon már hajnalban talpon volt. Megetette a nyulait, kutyáját és macskáit, még arra is jutott ideje, hogy a hátsó kertben összegereblyézze a faleveleket. Mielott elindultak otthonról, kockacukrot tömött a kabátzsebébe a sárga sörényű kancának, aki már biztosan epekedik utána. Örökkévalóságnak tünt, míg végre lefordultak a muútról, a Rakerék farmjára vezető dülőre. Tekintetével izgatottan kereste a szeretett lovat. Közelebb érve kimeresztette a szemét, de még mindig nem látta. Szívdobogva nézett körül, de az utánfutó sem volt sehol. A kancával együtt eltűnt. A rémálom valósággávált, valaki nyilván megvette Kisasszonyt, s most már sohasem látja többé.

Eddig nem ismert ürességet kezdett érezni a gyomra tájékán. Kiszálltak a kocsiból, és a lakóház bejáratához siettek. A csöngetésre senki sem válaszolt. Csak Százszorszép, a nagy skót juhász jött elo farkocsóválva az üdvözlésükre. Az asszony szomorúan bámult maga elé, Chase pedig az istállóhoz szaladt, ahol addig Kisasszonyt tartották. A rekeszét üresen találta, a nyereg és a takaró is eltűnt. Potyogtak a könnyei, amíg visszabotladozott a kocsihoz, és beszállt.

– Még csak el se köszönhettem tőle, anyu – nyöszörögte.

Hazafele menet némaságba burkolóztak, ki-ki gondolataiba merült. Barátjának elvesztése lassan gyógyuló sebet ejtett Chase lelkén, csak abban reménykedett hogy a kanca jó otthonra lelt, ahol szeretik és gondoskodnak róla. Tudta, mindennap imádkozik majd érte, soha nem felejti együttléteik felhőtlen óráit. Elbóbiskolt, mire Cindy az otthini kocsibejáróra kanyarodott. Nem látta a lakkpiros utánfutót az istállójuk mellett, sem Raker bácsit, aki kék kisteherautójának támaszkodva várakozott. Csak akkor eszmélt fel, amikor megálltak, és a férfi rányitotta a kocsiajtót.

– Na, kisöreg, mennyit spóroltál össze?

Ez nem lehet igaz! Hitetlenül dörzsölgette a szemét.

– Tizenhét dollár! – nyögte ki bátortalanul.

– Nahát, ez remek, pont ennyit akartam Kisasszonyért meg az utánfutóért – vágta rá mosolyogva Raker. Az üzlet az állatkereskedelem történetében példátlan sebességgel köttetett meg. Néhány pillanat múlva a büszke új tulajdonos már nyeregbe is pattant, s ott feszített imádott kancája hátán. Ló és lovas hamarosan eltűnt az istálló háta mögött, vígan ügettek a túlnan elterülő legelő felé.

Raker úr sohasem adott magyarázatot cselekedetére, hacsak ezt a megjegyzést nem számítjuk:

– Évek óta nem éreztem magam ilyen jól!

Bruce Carmichael

Posted in Uncategorized | Leave a Comment »