Keresztény bizonyságok, életek, történetek

Élj alázatos bölcsességgel az örökéletnek Jézus Krisztus nevében!

  • Blog Stats

    • 51 769 hits
  • Meta

  • 2010. november
    h k s c p s v
    « okt   dec »
    1234567
    891011121314
    15161718192021
    22232425262728
    2930  
  • Archívum

  • Oldalak

  • Kódexek

    Cornides-kódex (1514–1519). Közzéteszi Bognár András és Levárdy Ferenc. Bp., 1967. (Codices Hungarici 6.) Debreceni Kódex (1519). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 11. Bp.,1882. Érdy-kódex (1526–1527). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 4–5. Bp.,1876. Érsekújvári Kódex (1530–1531). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 9–1 o. Bp.,1888. Kazinczy-kódex (1526–1527 és 1541). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 6. Bp.,1877. Lázár Zelia-kódex (1510–1520). Közzéteszi Katona Lajos. Nyelvemléktár 15. Bp.,1908. Lobkowitz-kódex (1514). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 14. Bp., 1890. Nádor-kódex (1508). Közzéteszi Katona Lajos. Nyelvemléktár 15. Bp.,1908. Peer-kódex (16. sz. eleje). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 2. Bp.,1874. Tihanyi Kódex (1530–1532). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 6. Bp.,1877. Virginia-kódex (16. sz. eleje) Közzéteszi Komáromy Lajos és Király Pál. Nyelvemléktár 3. Bp., 1874.
  • Reklámok
  • Legutóbbi bejegyzések

  • Népszerű bejegyzések

  • Ószövetség

    Teremtés könyve (Ter) Kivonulás könyve (Kiv) Leviták könyve (Lev) Számok könyve (Szám) Második Törvénykönyv (MTörv) Józsué könyve (Józs) Bírák könyve (Bír) Ruth könyve (Ruth) Sámuel I. könyve (1 Sám) Sámuel II. könyve (2 Sám) Királyok I. könyve (1 Kir) Királyok II. könyve (2 Kir) Krónikák I. könyve (1 Krón) Krónikák II. könyve (2 Krón) Ezdrás könyve (Ezd) Nehemiás könyve (Neh) Tóbiás könyve (Tób) Judit könyve (Jud) Eszter könyve (Esz) Makkabeusok I. könyve (1 Mak) Makkabeusok II. könyve (2 Mak) Jób könyve (Jób) Zsoltárok könyve (Zsolt) Példabeszédek könyve (Péld) Prédikátor könyve (Préd) Énekek éneke (Én) Bölcsesség könyve (Bölcs) Sirák fia könyve (Sir) Ézsaiás könyve (Iz) Jeremiás könyve (Jer) Siralmak könyve (Siral) Báruk könyve (Bár) Ezekiel könyve (Ez) Dániel könyve (Dán) Ozeás könyve (Oz) Joel könyve (Jo) Ámosz könyve (Ám) Abdiás könyve (Abd) Jónás könyve (Jón) Mikeás könyve (Mik) Náhum könyve (Náh) Habakuk könyve (Hab) Szofoniás könyve (Szol) Aggeus könyve (Ag) Zakariás könyve (Zak) Malakiás könyve (Mal)
  • Flickr Photos

  • free counters
  • Újszövetség

    Máté evangéliuma (Mt) Márk evangéliuma (Mk) Lukács evangéliuma (Lk) János evangéliuma (Jn) Apostolok Cselekedetei (ApCsel) Rómaiaknak írt levél (Róm) Korintusiaknak írt I. levél (1 Kor) Korintusiaknak írt II. levél (2 Kor) Galatáknak írt levél (Gal) Efezusiaknak írt levél (Ef) Filippieknek írt levél (Fil) Kolosszeieknek írt levél (Kol) Tesszalonikaiaknak írt I. levél (1 Tesz) Tesszalonikaiaknak írt II. levél (2 Tesz) Timóteusnak írt I. levél (1 Tim) Timóteusnak írt II. levél (2 Tim) Titusznak írt levél (Tit) Filemonnak írt levél (Filem) Zsidóknak írt levél (Isid) Szent Jakab levele (Jak) Szent Péter I. levele (1 Pt) Szent Péter II. levele (2 Pt) Szent János I. levele (1 Jn) Szent János II. levele (2 Jn) Szent János III. levele (3 Jn) Szent Júdás levele (Júd) Jelenések könyve (Jel)

Archive for 2010 11 21

A festő

Posted by andrelowoa - november 21, 2010

Egy festőt egyszer arra kértek,
rajzolja le a békességet.
A feladat egyszerűnek látszott,
s ő nyomban neki is látott.
Rajzolt tengert, széltől mentesen,
rajta egy hajót, mely állt csöndesen.
Utasa mind lusta álomba merült…
s a kép összegyűrve a szemétre került.
Nem békesség volt a papíron,
hanem szélcsend és unalom.
Aztán újabb rajzba kezdett,
s egy szundító öreg bácsit festett.
De békességet nem ábrázolt ez sem,
nekiállt hát, hogy tovább keressen.
Rajzolt virágot, csöndes téli tájat,
békésen legelésző birkanyájat…
A papírkosár lassan tele lett,
s közben be is esteledett.
Ám az este sem volt békés,
messziről hallatszott a mennydörgés.
Vihar közeledett, az ég rengett,
a festő az ablaknál töprengett.
Nézte a szélben sodródó leveleket,
a villámokat, mik átjárták az eget.
A ház előtti tölgy recsegve hajlongott,
kövér esőcseppek verték az ablakot.
A festő nem tudta, tovább hogyan legyen,
Istent kérte hát, hogy csodát tegyen.
Tekintete ekkor ismét a fára esett,
s ott meglátta, amit egész nap keresett.
A fa egyik vastag benső ágán,
úgy a fának szíve táján,
a viharról szinte mit sem sejtve,
ült egy madár, fejét szárnya alá rejtve.
Nyugodtan aludt, miközben zengett az ég.
Ez hát az igazi békesség.
“Uram, te megmutattad békességedet!”
– szólt a festő, és nem tévedett.
Csodálatos isteni békesség ez,
mit a viharban alvó madár jelképez.
A világ legyen bármily nyugtalan,
ha szívünkben Isten békessége van.
Ő minden gondot vállára vesz,
s bennünket szabaddá, békéssé tesz.
Az Ő békessége tökéletes,
minden félelemtől mentes.

Reklámok

Posted in Uncategorized | Leave a Comment »

A szív titkos kamrái

Posted by andrelowoa - november 21, 2010

Az emberi szívnek vannak titkos kamrái, amelyekben a jóság pihen. Itt van elrejtve a készség a jóságra, az odaadásra, az áldozat hozatalra, a lemondásra, az önlegyőzésre, a segítésre. Benne pihennek a nagy és fennkölt gondolatok, amelyek az élet elhatározó pillanataiban nagy tettekre sarkalnak bennünket, amelyekre magunktól vállalkozni nem mernénk.
……
Vannak azonban a szívnek másféle kamrái is. Bennük lakik az irigység, a gyűlölet, az áskálódás, az alattomosság, a bosszúvágy. Bennük lakik mindaz, ami a szenvedély pillanataiban olyan tettekre sarkal bennünket, amelyektől a nyugodt megfontolás óráiban visszaborzadunk. Ha az emberi szív jó tulajdonságainak kapuja fölnyílik, s ha ezen a kapun keresztül az emberi szív jóságának minden képessége előtérbe lép, akkor a gyűlöletnek, bosszúvágynak és irigységnek el kell tűnnie. Mint ahogyan a sötét felhő elvonul a felkelő nap sugarai elől. Ha azonban a szív másik kamrájának ajtajai nyílnak föl, akkor a gonosz és szeretetlen indulatok úgy támadnak a lelkünk jóságos gondolataira, mint amikor a vadállatok a magatehetetlen ember nyakára ugranak, hogy összetépjék. Vannak emberek, akik a szívük jóságkamráját állandóan nyitva tartják… boldogok, akik ezek közé tartoznak. Azonban vannak mások, akik a szívjóság kamráját annyira elzárják, hogy szinte berozsdásodik. Az ilyen elzárt szíveket ki sem lehet nyitni. Szerencsétlen ember, akinek a szíve el van zárva.

Hiszitek, hogy ti talán nem kerülhettek az elzárt szívűek nagy sokaságába?

Vannak gyermekek, akik apjuktól és anyjuktól sohasem tapasztaltak egyebet, csak szeretetet. Aztán kimentek a nagyvilágba, fejükön az édesapa áldásával, homlokukon az édesanya keresztjelével, tele voltak reménységgel és fölujjongtak az élet láttára… aztán úgy tértek haza, mint tékozló fiúk és mint elkallódott leányok. És ha a szülők haja idő
előtt őszült fehérre, az csak figyelmeztetés akart lenni, mintha a szív jóságkamrájának rozsdás zára nyikorgott volna és nyögve, sóhajtva kérte volna: Nyiss föl! De hát ki ne ismerné a régi történetet: – Késő! És ismeritek a régi közmondást, mikkor a gyerekkéz láthatatlan szögeket ver a szülők koporsójába. A meghalt apa, a meghalt anya sírkövére ezt a rövid szót szokták vésni: Meghalt. A valóságnak azonban sokszor ez a fölirat felelne meg: Megölték!

Drága, jó Istenem! Sokszor milyen semmiségek miatt különböznek össze az emberek! – Az egykori jó barátok halálos ellenségek lettek.

Szabad-e a barátainkra akkora szeretetlenséggel rátörni, hogy a szívük beleszakadjon?

Pláne akkor, ha ellenségek állnak egymással szemben, akik az emberszív lobogó gyűlöletével gyűlölik egymást. Miféle őrületekre képesek sokszor az emberek, ha egy kellemetlen versenytársat letörni, ha egy kiállhatatlan szomszédot halálra bosszantani, ha…

Posted in Uncategorized | Leave a Comment »

A gyümölcsfa

Posted by andrelowoa - november 21, 2010

Volt egyszer egy kisfiú, aki azt szerette volna megtudni, hogy mit kell csinálnia annak érdekében, hogy mindenkit egyformán tiszteljen és szeressen. Ezért elment egy bölcs emberhez, aki a következő tanácsot adta neki:

– Menj és keres egy gyümölcsfát! Ott majd megtalálod a választ.

A bölcs tanácsát megfogadva el is ment egy gyümölcsfához és letelepedett a tövében. Nemsokára egy alma hullott alá, ami pont a fiú ölébe esett.

Telt-múlt az idő, s egyszer csak jött két másik gyerek, akiknél botok voltak, melyekkel a fához érve elkezdték csapdosni az ágait és tépdesték a leveleit. Majd ők is leültek a fa árnyékába pihenni, s az õ ölükbe is hullott egy-egy alma. Nemsokára emberek jöttek fűrésszel a kezükben és elkezdték levágni a fa ágait, s végül az egész fát kidöntötték. Munkájuk végeztével ráültek a fára és nekiláttak megenni a még maradék almákat.

A kisfiú nagyon elszomorodott, s amikor mindenki elment, megkérdezte a fától:

– Én leültem az ágaid alá és adtál nekem gyümölcsöt, hiszen én nem ártok senkinek, így ezt megértem. Jött a másik két fiú, akik bottal ütlegeltek és letépdesték a leveleidet, és mégis adtál gyümölcsödből. Ezt is valahogyan elfogadom. De azt semmiképpen fel nem foghatom, hogy azoknak is adtál gyümölcsödből, akik az életedre törtek. Miért?

– Mert ez az én természetem! – válaszolta a fa. Én azért vagyok, hogy gyümölcseimmel másokat szolgáljak.

Posted in Uncategorized | Leave a Comment »