Keresztény bizonyságok, életek, történetek

Élj alázatos bölcsességgel az örökéletnek Jézus Krisztus nevében!

  • Blog Stats

    • 51 769 hits
  • Meta

  • 2010. november
    h k s c p s v
    « okt   dec »
    1234567
    891011121314
    15161718192021
    22232425262728
    2930  
  • Archívum

  • Oldalak

  • Kódexek

    Cornides-kódex (1514–1519). Közzéteszi Bognár András és Levárdy Ferenc. Bp., 1967. (Codices Hungarici 6.) Debreceni Kódex (1519). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 11. Bp.,1882. Érdy-kódex (1526–1527). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 4–5. Bp.,1876. Érsekújvári Kódex (1530–1531). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 9–1 o. Bp.,1888. Kazinczy-kódex (1526–1527 és 1541). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 6. Bp.,1877. Lázár Zelia-kódex (1510–1520). Közzéteszi Katona Lajos. Nyelvemléktár 15. Bp.,1908. Lobkowitz-kódex (1514). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 14. Bp., 1890. Nádor-kódex (1508). Közzéteszi Katona Lajos. Nyelvemléktár 15. Bp.,1908. Peer-kódex (16. sz. eleje). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 2. Bp.,1874. Tihanyi Kódex (1530–1532). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 6. Bp.,1877. Virginia-kódex (16. sz. eleje) Közzéteszi Komáromy Lajos és Király Pál. Nyelvemléktár 3. Bp., 1874.
  • Reklámok
  • Legutóbbi bejegyzések

  • Népszerű bejegyzések

  • Ószövetség

    Teremtés könyve (Ter) Kivonulás könyve (Kiv) Leviták könyve (Lev) Számok könyve (Szám) Második Törvénykönyv (MTörv) Józsué könyve (Józs) Bírák könyve (Bír) Ruth könyve (Ruth) Sámuel I. könyve (1 Sám) Sámuel II. könyve (2 Sám) Királyok I. könyve (1 Kir) Királyok II. könyve (2 Kir) Krónikák I. könyve (1 Krón) Krónikák II. könyve (2 Krón) Ezdrás könyve (Ezd) Nehemiás könyve (Neh) Tóbiás könyve (Tób) Judit könyve (Jud) Eszter könyve (Esz) Makkabeusok I. könyve (1 Mak) Makkabeusok II. könyve (2 Mak) Jób könyve (Jób) Zsoltárok könyve (Zsolt) Példabeszédek könyve (Péld) Prédikátor könyve (Préd) Énekek éneke (Én) Bölcsesség könyve (Bölcs) Sirák fia könyve (Sir) Ézsaiás könyve (Iz) Jeremiás könyve (Jer) Siralmak könyve (Siral) Báruk könyve (Bár) Ezekiel könyve (Ez) Dániel könyve (Dán) Ozeás könyve (Oz) Joel könyve (Jo) Ámosz könyve (Ám) Abdiás könyve (Abd) Jónás könyve (Jón) Mikeás könyve (Mik) Náhum könyve (Náh) Habakuk könyve (Hab) Szofoniás könyve (Szol) Aggeus könyve (Ag) Zakariás könyve (Zak) Malakiás könyve (Mal)
  • Flickr Photos

  • free counters
  • Újszövetség

    Máté evangéliuma (Mt) Márk evangéliuma (Mk) Lukács evangéliuma (Lk) János evangéliuma (Jn) Apostolok Cselekedetei (ApCsel) Rómaiaknak írt levél (Róm) Korintusiaknak írt I. levél (1 Kor) Korintusiaknak írt II. levél (2 Kor) Galatáknak írt levél (Gal) Efezusiaknak írt levél (Ef) Filippieknek írt levél (Fil) Kolosszeieknek írt levél (Kol) Tesszalonikaiaknak írt I. levél (1 Tesz) Tesszalonikaiaknak írt II. levél (2 Tesz) Timóteusnak írt I. levél (1 Tim) Timóteusnak írt II. levél (2 Tim) Titusznak írt levél (Tit) Filemonnak írt levél (Filem) Zsidóknak írt levél (Isid) Szent Jakab levele (Jak) Szent Péter I. levele (1 Pt) Szent Péter II. levele (2 Pt) Szent János I. levele (1 Jn) Szent János II. levele (2 Jn) Szent János III. levele (3 Jn) Szent Júdás levele (Júd) Jelenések könyve (Jel)

Archive for 2010 11 03

A vírus

Posted by andrelowoa - november 3, 2010

Vége a napnak. Hazafelé mész a kocsiddal. Bekapcsolod a rádiót. A recsegő adáson keresztül hallasz egy kis faluról, valahol távol Indiában, ahol a falu három lakója váratlanul és nagyon furcsa módon meghalt. Valami olyan influenza okozta a halálukat, amiről még soha senki nem hallott. Igazából nem is influenza, és tulajdonképpen csak három emberről van szó. Néhány orvos útban van, hogy kivizsgálják a dolgot. Aztán vasárnap a rádióban újabb híreket hallasz. Most már nem csak három emberről van szó, hanem harmincezerről, és most már a tévé is foglalkozik a témával. Egy olyan különleges járványról van szó, amilyennel még eddig nem találkozott az emberiség. Hétfő reggel, mire felkelsz, már minden újság vezércikke ez a történet. Most már nemcsak India, de Pakisztán, Afganisztán és Irán is megfertőződött, és mielőtt észbe kaphatnál, már mindenhol erről beszélnek. Az elnök tartott valami beszédet, amelyben elmondta, hogy o is és a kormányban mindenki reménykedik, hogy minden rendbe ön De mindenki elmélázik egy kicsit a bejelentésen, hogyan tudjuk távol tartani magunktól mindezt? És ekkor Franciaország elnöke Európát sokkoló bejelentést tesz közzé: lezárják a határaikat. Bármely érintett országból érkező repülőjáratra érvényes a zárlat, vagyis nem szállhatnak le a gépek az ország területén. A hír hallatán kiver a verejték, és lefekvés előtt kicsit tovább nézed a CNN nemzetközi műsorát. Akkor egy tudósító bejelenti, hogy egy férfi Párizs egyik kórházában haldoklik a rejtélyes influenzától. Tehát megérkezett a vírus Európába is. Mindössze annyit tudnak róla, hogy amikor kiüt rajtad a betegség, tulajdonképpen már egy hete lappangott benned. Aztán négy napig hihetetlenül rossz állapotba kerülsz, különféle tünetekkel, majd meghalsz. Anglia lezárja határait, de túl későn. Kedden reggel az Egyesült Államok elnöke a következő bejelentést teszi: “A nemzet biztonságának érdekében minden repülőjárat Európába és -ból, valamint Ázsiába és -ból törölve.” Négy napon belül az egész ország kimondhatatlan félelembe merül. Az emberek arról beszélnek, hogy mi lesz, ha a mi országunkat is eléri? Szerda este valaki a parkolóból lélekszakadva ront be a terembe: “Kapcsoljátok be a rádiót, kapcsoljátok be a rádiót!” Mindenki feszülten figyel a kis hangszóróból jövő bejelentésre: megtörtént a legrosszabb, amire számítani lehetett: két no New York állam egyik kórházában haldoklik a rejtélyes influenzában. Órákon belül végigsöpör ez a valami az egész országon. Emberek ezrei dolgoznak éjjel-nappal, hogy megtalálják az ellenszert. De semmi nem bizonyul hatásosnak. Váratlanul érkezik a hír: megfejtették a rejtélyt. Megtalálták az ellenszert. De az elkészítéséhez egy olyan valakinek a vére kell, aki még teljesen tiszta. Az egész ország felnőtt lakosságát felszólítják, hogy mindenki menjen el a városi kórházba, hogy a vértípusát ellenőrizhessék. Mindössze ennyit kérnek az emberektől. Természetesen, amikor pénteken, késő este a kórházhoz értek, már a parkolóban kígyózik a sor. Nővérek és orvosok rohangálnak, szúrják meg sorra a várakozókat és címkézik a kémcsöveket. Aztán odaérnek hozzád és családodhoz, és tőletek is vért vesznek. Fiad, aki még kiskorú, ragaszkodik hozzá, hogy o is vért adhasson. Arra kérnek, maradjatok a parkolóban, és csak ha halljátok a neveteket, hogy hazamehettek, akkor induljatok el. Hirtelen egy fiatal férfi rohan ki a kórházból ordítva. Egy nevet kiabál, és egy kórlapot lebegtet.

A fiad megrángatja a kabátod ujját: “Apu, az én nevemet kiabálja.” És mielőtt bármit tehetnél, megragadják a fiadat. – Egy pillanat! Álljon meg! – kiáltasz rá, mire azt válaszolják: – Semmi baj, minden rendben van. A vére teljesen tiszta. Szeretnénk megbizonyosodni róla, hogy nem fertőzött. Úgy tűnik ugyanis, hogy megfelelő a vértípusa.

Öt feszült perc múlva sírva és egymást ölelgetve jönnek ki az orvosok és a nővérek. Néhányan még nevetnek is. Az elmúlt egy hét alatt ez az első alkalom, hogy valakit nevetni látsz. Egy idősebb orvos ekkor odalép hozzátok, és azt mondja: Köszönjük, uram. A fia vére tökéletes. Tiszta és hibátlan. Most már elő tudjuk állítani az ellenszert. Ahogy a hír elkezd terjedni, a parkolóban álló tömeg egyre hangosabban örvendezik, imádkozik, sír és nevet. De aztán az ősz orvos feleségedet és téged félrevon:

– Beszélhetnék önökkel egy percre? Nem vettük észre, hogy a donor kiskorú, ezért szükséges, hogy aláírják ezt a beleegyező nyilatkozatot. Elkezded aláírni, de aztán észreveszed az üresen hagyott leveendő vérmennyiség rubrikáját.
– M-m-m-mennyi vért vesznek le tőle? És ekkor az idős orvos mosolya eltűnik. – Nem tudtuk, hogy egy kisgyermek lesz. Nem voltunk rá felkészülve. Az összes vérére szükségünk lesz. Megdöbbenve válaszolsz: – De-de. Ezt maga nem értheti! O az egyetlen fiam! – Mi a világról, az egész emberiségről beszélünk! Kérem, írja alá! Mindre szükségünk van. – Nem lenne megoldható, hogy vérátömlesztést kapjon? – Ha lenne tiszta vérünk, akkor kaphatna. Kérem, aláírná? Tompa csöndben aláírod. Aztán megkérdezi az orvos: – Szeretnének néhány percre bemenni hozzá, mielőtt elkezdjük? Oda tudsz menni? Oda tudsz menni, ahol a fiad az asztalon ül, és azt kérdezi: – Apa? Anya? Mi történik itt? Meg tudod fogni a kezét, és azt mondani neki: – Fiam, nagyon szeretünk téged, és soha nem hagynánk, hogy valami olyan történjen veled, ami elkerülhető, érted? El tudsz menni? Ki tudsz úgy menni a szobából, hogy közben hallod fiadat, amint azt kérdezi: – Apa? Anya? Apa? Miért, miért hagytok el?

És aztán a következő héten, amikor a fiad temetése van, néhányan átalusszák az alkalmat, és vannak, akik el sem jönnek, mert más dolguk van, vagy vannak, akik eljönnek ugyan, de csak egy mesterkélt mosolyt erőltetnek az arcukra, hogy úgy tűnjön, fontos nekik az egész. Vajon nem akarnál felugrani, és azt mondani: ELNÉZÉST! A FIAM ÉRTED HALT MEG! HÁT ENNYIRE NEM ÉRDEKEL? EGYÁLTALÁN JELENT EZ NEKED VALAMIT?!

Vajon Isten is ezt szeretné mondani ezekben a napokban? “A FIAM ÉRTED HALT MEG! SZÁMÍT EZ NEKED VALAMIT? HÁT NEM ÉRTED, HOGY NEKEM ENNYIRE FONTOS VAGY?”

“Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, s hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek: szeressétek egymást!” (Ján 15,16-17)

Reklámok

Posted in Uncategorized | Leave a Comment »

A virág és a pillangó

Posted by andrelowoa - november 3, 2010

Valamikor régen egy férfi Istentől kért egy virágot és egy pillangót. Istentől kaktuszt kapott és pókmacskát.

A férfi elszomorodott, nem értette, miért nem teljesült kérése.
Később arra gondolt: Istennek a sok emberrel rengeteg dolga van, bizonyára valamit összekevert.

Bizonyos idő elteltével eszébe jutott a kaktusz és a pókmacska, elment megnézni őket. Hogy meglepődött, mikor látta, hogy a tüskés csúnya kaktusz kivirágzott, hogy a ronda pókmacska átváltozott gyönyörű pillangóvá.

Isten mindig csak helyesen cselekszik!

Tudja, mi számunkra a legjobb, még ha nekünk néha nem is annak tűnik.
Ha valamit szeretnénk és helyette mást kapunk, HIGGYÜNK!

Higgyük, hogy a jó eljut hozzánk a legmegfelelőbb időben.

Az, amit szeretnél…
… nem mindig az, amire szükséged van!

Ne feledd …
A ma TÜSKÉI holnapra VIRÁGOK lesznek!

Posted in Uncategorized | Leave a Comment »

A világítótorony üzenete

Posted by andrelowoa - november 3, 2010

Volt egyszer egy férfi, aki hajóskapitány akart lenni. Sokat tanult és dolgozott, és kapitány is lett az egyik legmodernebb és leghatalmasabb hajón. Egy ködös éjjelen fényt pillantott meg az óceánon, amely egy másik hajó fényének tűnt. Egyre közeledett feléjük. Világosan látszott, hogy ha tovább is halad a másik hajó, akkor ütközni fognak! Gyorsan jeleket kezdett leadni a kapitány: ‘Kérem irányt változtatni: 10 fok nyugatra.’ Már érkezett is a válasz fényjelekkel a sűrű ködön át: ‘Változtasson Ön irányt: 10 fok keletre!’ A kapitány ideges lett és visszajelzett: ‘Főkapitány vagyok 30 év hajózási tapasztalattal. Változtasson irányt: 10 fok nyugatra’! A válaszüzenet ez volt: ‘Egyszerü tengerész vagyok, változtasson irányt: 10 fok keletre!’ Erre a kapitány dühöngeni kezdett, és még egy utolsó figyelmeztetést küldött: ‘Érdemrenddel kitüntetett főkapitány vagyok 30 évi tapasztalattal, és egy 50 tonnás teherhajót irányítok. Megparancsolom, hogy azonnal változtasson irányt: 10 fok nyugatra!’ Máris jött a rövid reakció: ‘Egyszerü tengerész vagyok, és a világítótoronyban ülök. Változtasson irányt!’

‘MERT NEM AZ A KIPRÓBÁLT AKI MAGÁT AJÁNLJA,HANEM AKIT AZ ÚR AJÁNL’ (2.Kor. 10:18)

Posted in Uncategorized | Leave a Comment »

A verhetetlen páros tízparancsolata

Posted by andrelowoa - november 3, 2010

Tíz jó tanács házaspároknak.
1. Egy napot se mulasszatok el Isten szava nélkül a szívetekben
2. Minden nap szorítsatok helyet a személyes és/vagy páros imának.
3. Vegyetek reszt a vasárnapi szentáldozásban, mint amely a hét csúcspontja és közös életetek forrása. Mindezt lehetőleg ugyanott, ugyanabban a közösségben, hiszen a plébánia segíti a baráti kötődéseket is.
4. Ne hanyagoljátok el kapcsolataitokat szüleitekkel, házastársatok szüleivel, azonban ne az ő elvárásaik irányitsanak benneteket.
5. Ne öljétek meg a régi baráti kőtelékeiteket a hanyagság által. Tartsatok fenn jó viszonyt a szomszédaitokkal.
6. A testi kapcsolatot ne tagadjátok meg egymástól, de mindig a szeretet okán, s emlékezzetek, hogy a legjobb ajándek, amit gyermekeiteknek adhattok, ha fiatalok maradtok számukra.
7. Ellenőrizzétek a kiadásaitokat, közösen döntsetek róla, s kövessetek a szabályt: “Akinek több van, az többet is ad.” Ne feledkezzetek meg arról, aki nálatok kevésbé szerencsés helyzetben van, havonta támogassátok bizonyos összeggel a rászorulókat, illetve szánjatok egy kis időt azokra, akik szükseget szenvednek.
8. Hallgassátok meg egymást. Ne kritizáljatok, ne ítéljetek, ne vádoljátok egymást. Válságos helyzetben gondoljatok az együtt eltöltött legboldogabb órákra. Ha elhúzódna, szánjatok egy hétvégét rá, menjetek más házasokkal együtt lelkigyakorlatra: hogy lássátok a közös problémákat es megtapasztaljátok, hogy mások miként lábaltak ki belőle, mert ez nagy segítség. Ne gondoljátok azt naívan, hogy magatoktól meg fogjátok oldani.
9. Legyen közös érdeklődésetek, hogy ezáltal ugyanarra a hullámhosszra hangolódhassatok a szavak, a gondolatok és az érzések szintjén.
10. Mindig szakítsatok időt az együttlétre, hogy magatokról beszélgessetek és tervezhessétek a közös jövőtöket. Ügyeljetek, nehogy feleslegesen vesztegessétek az időt, legyen belőle mindig elég a párkapcsolatotokra és a családi kapcsolatotokra egyaránt. Legyetek hűek azokhoz a feladatokhoz, amiket a házassággal vállaltatok.

Posted in Uncategorized | Leave a Comment »

A vándor

Posted by andrelowoa - november 3, 2010

Vándor roskad le az útszél kövére.
Bot a kezében. Bárcsak célhoz érne!
De nem megy tovább! Hogyan érje el,
ha olyan nehéz terheket cipel?

Amikor indult, erős volt és boldog.
Azóta annyi minden összeomlott.
Szívében ott a kérdés szüntelen:
Mért lett ilyen az út, én Istenem?!
Ahogy így töpreng, kicsordul a könnye,
és leperdül az útszéli göröngyre.

Aztán elcsendesedik. Lehet-e
ilyen csüggedt, ha Isten gyermeke?
Magasba emeli tekintetét.
Ott majd megérti, amit itt nem ért.
Fogja botját, és indul vánszorogva.
Mintha a domboldalon kunyhó volna!
Odaér. Bemegy. Fáradtan lefekszik.
Elég volt már a vándorlásból estig.
Soká eltöpreng még a bajon, hiányon,
míg végre lassan elnyomja az álom.

S magát álmában is vándornak látja,
útban a távol mennyei hazába.
A mennyei város ragyog feléje.
Oda igyekszik, siet, hogy elérje.
Kezében vándorbot, vállán keresztje.
Vállára azt maga Isten helyezte.

Siet örömmel. Föl! Előre! Föl!
A messzi cél, mint csillag, tündököl.

Hőség tikkasztja. Keresztje teher.
Útközben néha pihennie kell.
Kedves ház kínál pihenést neki.
Súlyos keresztjét ott leteheti.
S ahogy továbbindulna, mit vesz észre?
Tekintete ráesik egy fűrészre.

“Olyan súlyos keresztet cipelek.
Jobb, ha belőle lefűrészelek”
– mondja magában.
“De jó, hogy megtettem!
Sokkal könnyebb!” – sóhajt elégedetten.

Siet tovább. Mindjárt elfogy az út,
s eléri a ragyogó gyöngykaput.
Ó, már csak egy patak választja el!
Jön-megy a partján, hídra mégse lel.
De hirtelen eszébe jut keresztje:

A túlsó partra az most híd lehetne.
Jaj, nem ér át! Hiába próbálgatja:
hiányzik a lefűrészelt darabja.
“Mit tettem!” – kiált kétségbeesetten.
“Most a cél közelében kell elvesznem,
mert keresztemet nehéznek találtam!”
S ott áll a parton keserű önvádban.

Azután új vándort lát közeledni,
s mert keresztjéből nem hiányzik semmi,
mint hídon, boldogan indulhat rajta,
hogy átjusson békén a túlsó partra.

“Rálépek én is!” Reménykedni kezd:
az ismeretlen, idegen kereszt
hátha átsegíti. Rálép, de reccsen
lába alatt. “Jaj, Istenem, elvesztem!
Uram, segíts!” Így sikolt, és felébred.

Még a földön van. Előtte az élet.
Csak álom volt a kín, a döbbenet.

“Megváltó Uram, köszönöm Neked!
Keresztemet Te adtad, ó, ne engedd,
hogy egy darabot is lefűrészeljek!
Amilyennek adtad, olyan legyen!
Te vezetsz át a szenvedéseken.
A Te kereszted szerzett üdvösséget,
de mivel az enyémet is kimérted,
Te adj erőt és kegyelmet nekem,
hordozni mindhalálig csendesen!”

Kemény a harc, nehéz a kereszt terhe.
Nem bírom már!
– sóhajtod csüggedezve.
De tarts ki! Egyszer meglátod, megérted,
hogy a keresztre miért volt szükséged.

(ismeretlen szerző)

Posted in Uncategorized | Leave a Comment »

A valódi gazdagságról

Posted by andrelowoa - november 3, 2010

” Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.
Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.
– Nos, mit gondolsz erről az útról?
– Nagyon jó volt, apa!
– Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
– Igen.
– És mit láttál meg mindebből?
– Azt, apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te és anyu viszont egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
– Köszönöm apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk.”

Posted in Uncategorized | Leave a Comment »

A tükör törvényei

Posted by andrelowoa - november 3, 2010

* Minden, ami másokban dühössé tesz, zavar, “én jobban csinálnám”, megváltoztatnám, stb. AZ ÖNMAGAMBAN VAN. Minden tehát, amit én kritizálok a másikban, ami ellen harcolok – bennem van.

* Mindaz, amit a másik személy rajtam kritizál, harcol ellene, meg akar változtatni -, és ha ez engem sért, bánt, érint stb. – AZ NINCS FELDOLGOZVA BENNEM, NINCS MEGOLDVA BENNEM. Ilyenkor az EGO sérül, mert az EGO-m erős.

* Minden, amit a többiek kritizálnak bennem, harcolnak ellene, meg akarják változtatni, de ha ez engem nem érint, AKKOR AZ AZ O PROBLÉMÁJUK, FELDOLGOZATLANSÁGUK, tökéletlenségük, melyet kivetítenek rám, mert önmaguk nem tudnak, nem mernek szembenézni vele.
* Minden, amit én a másikban szeretek, MAGAMBAN VAN MEG, magamban szeretem, mert felismerem magam a másik személyében, mivel az egylényegűségünk mutatkozik meg.

Posted in Uncategorized | Leave a Comment »

A tükör és a szépség

Posted by andrelowoa - november 3, 2010

Egyszer, messze földön, nagyon rég, egy királynak lánya született. Gyönyörű volt kicsinek is, s egyre szebb lett, ahogy felcseperedett. Mire eladósorba került, olyan szép lett, hogy nem volt hozzá hasonló az egész földkerekségen. Messze földre vitték a szépség hírét a galambok, s a hírt, hogy a Hercegnőnek vőlegényt keresnek.
Nem messze a vártól lakott egy csúf tündér, irigy volt, gonosz s megkeseredett. Hallotta a szépség hírét és dühösen felkerekedett. Egész a várig ment, be is jutott, s ahogy meglátta a szépséges Hercegnőt, olyan dühös lett, hogy nyomban megátkozta.
Szebb és szebb legyél napról napra, ki rád néz, a valóságot lássa! Egyedül Te, csak Te légy az, ki minden tükörben csúnyát lát, egy csúf ocsmány banyát!
Szegény Hercegnő nagyon megijedt, berohant a várba, s egyből tükröt keresett. Belenézett, s mit látott! Egy szörnyű ocsmányságot! Egy rút, vén banyát, rettenetes szörnyü pofát. Volt nagy sírás, nagy ijedelem, a király is megijedt, nem tudta mit tegyen. Aztán kiötlötték, hogy meghívják a jó tündért, hátha van segítség. Az igazság az volt, hogy az átok ellenére a Hercegnő szép maradt, de minden tükörben melybe belenézett, egy szörnyű vénasszonyt látott. Hiába mondták neki sokan, hogy szép, gyönyörű, nincs Hozzá fogható, nem hitte el senkinek. Magába roskadt, megkeseredett. Idővel megérkezett a jó tündér, de sajnos az átok olyan erős volt, hogy nem tudta feloldani, csak enyhíthetett rajta.
-Minden tükörben, mely nem él csak a rútat láthatod, de az élő tükör majd megmutatja az igazságot, az képes lesz feloldani a varázslatot!
Így szólt, s ezzel távozott, azt mondta többet nem szólhat, segített, ahogy tudott, érjék be annyival, hogy enyhítette az átkot.
Telt múlt az idő, senki nem értette a varázslatot. Az élő tükör, mi lehet az? Senki nem tudta, ezért aztán segíteni sem tudtak szegény Hercegnőn. Kipróbáltak sok-sok féle tükröt, messzi országokból hozattak különleges tükröket, furcsákat, nagyon drágákat, de a Hercegnő mindegyikben csak a csúfságot látta. Mások viszont napról napra szebbnek és szebbnek látták őt. Özönlött a kérők hada, de a Hercegnő mindet visszautasította, magába roskadt, megkeseredett. A vártorony szobájából többet ki sem nézett. Őröket állíttatott a lépcsőkhöz, súlyos lakatokkal záratta le a szobát, senki-senki ne lássa csúfságát. A kérők lassan elmaradoztak, a Hercegnő jó ideje senkivel nem találkozott, magányában kesergett, búslakodott.
Élt egy távoli országban egy egyszerű legény, nagy volt a szíve, szerette a világot, minden mi élő a barátja volt. Szelek szárnyán járt a hír a Hercegnőről aki gyönyörű, és az átokról ami miatt élve eltemetkezett, a legény is hallotta ezt. Nem bírta a szíve a szomorúságot, melyet olyan távolról hallott. Felkerekedett hát, és csak úgy gyalogosan elindult, hogy megnézze magának a Hercegnőt. Sok vándorlás után, elérkezett a várhoz, ahol Hercegnőnk élt önnön rabságában. Megpróbált hozzá bejutni, de nem engedték, a Hercegnő parancsa szent volt, a szolgák még mindig azt lesték. A legény fejében egy terv fogant, jó hosszú kampós kötelet kerített, s várta az éjszakát. Mikor sötét lett, a legény nagy bátran a vártorony alá ment, óriás lélegzetet vett és teljes erőből hajított egyet, a kampó megakadt a vártorony tetején, szédítő magasságban. Elkezdett mászni a bátor, egyre feljebb és feljebb haladt, húzta magát rendületlenül felfelé, kíváncsi volt a szépre, amely rejtőzik előle. Mászott csak mászott rendületlenül, tenyeréről a bőr már rég lejött, fájt nagyon, de ő ezzel nem törődött.
Mászott csak mászott, az irdatlan mélység felett többször megcsúszott, de nem érdekelte semmi, csak előre, előre, már nem állíthat meg senki. Nincsenek éles fegyverek, marcona őrök, villogó kések. Csak a kötél és a magasság, küzdött keményen hajtotta a boldogság. Végre feljutott, kifújta magát és az ablakhoz lopakodott, belesett. S mit látott, attól kővé dermedt, a szépségnek ilyen természetes, egyszerű megjelenését nem szokta ő meg. Órias ágyban, puha, gyönyörű ruhában egy tündér aludt ott. Arca, mely régóta csak álmában mosolygott, szebb volt mindennél mit a legény eddig láthatott. Gyönyörű haja, hófehér karja elbűvölte a bátor lovagot. Nesztelen a szobába lépett és az ágyhoz osont. Órákon át nézte a szépséget lélegzetvisszafojtva, nem tudott betelni a látvánnyal, melyet szeme látott. S egyszer csak, ki tudja miért? A Hercegnő felriadt, meglátta a fiút s nagyot sikoltott, de a sikoly abban a pillanatban a torkára forrt, évek óta először egy szerető szempárban meglátta magát, s amit látott, több volt mint egy szép arc, a mosolygó szempárban csodát látott. Hirtelen minden szépségét meglátta a legény szemében, egy szerető szempárban, mely maga volt az élő tükör. Látta a szépséget amely addig rejtve volt, a varázs megtört es a várba újból boldogság költözött.

Nem üveg, s fém az, melyben az igazat láthatod, csupán az élő tükor képes megmutatni a valóságot.

Posted in Uncategorized | Leave a Comment »

La Fontaine: A tücsök és a hangya – a legújabb verzió

Posted by andrelowoa - november 3, 2010

Jean de La Fontaine tanmeséiről, fabuláiról volt híres már korában, a XVII. században is. Népszerűsége ma is töretlen, történetein generációk nőnek fel.

Íme egy örök klasszikus, mai magyar viszonyokra “hangolva”.

Egy nagy rét kellős közepén éldegélt a tücsök és szomszédja, a hangya. A hangya szorgalmasan dolgozott, hisz tudta jól, hogy munkájának gyümölcsét élvezheti majd szabadidejében.
A tücsök? Ő ugyan nem! Táncolt, dalolt, mulatozott. Aztán, egyszer csak beköszöntött az ínséges idő. A hangyának megvolt mindene, hiszen megteremtette létbiztonságát. A tücsök, hogy ne kopjon fel kicsiny álla, a hangyák vezetőihez fordult segítségért.
Ők szemügyre is vették a tücsök nyomorát, és úgy döntöttek, hátrányos helyzetűnek nyilvánítják tücsök komát. Tücsök koma megörült, örömében be is rúgott a kocsmában a kapott segítség egy részéből, majd a többit a játékgépbe dobálta. Gyermekei otthon várták az élelmet, meleg ruhát, egyikük éhen is halt.
Tücsök koma ismét a hangyákhoz ment, ismét kapott segítséget. Nem ám szépen megköszönte, toppantott egy nagyot. Kikérte magának az alamizsnát. Hiszen ő is teljes jogú tagja a rét közösségének, ezért neki több jár! És mivel hátrányos helyzetű, gyermekei sem lehetnek mások:
– “Tessék szépen kiszámolni, mennyi is jár nekem, és gyermekeimnek!” – rendelkezett.
A hangyák sóhajtottak egy nagyot. Igyekeztek intelligensen kezelni a helyzetet, így hát megadták a tücsöknek, amit kért. Tücsök koma úton hazafelé ismét jól berúgott, majd másnap reggel magához térvén elgondolkodott, hogyan tehetne szert még több segítségre:
– “Hohó! Saját magamat nem sokszorozhatom meg… no de gyermekeimet…!” -rikkantotta.
Így hát féktelen és felelőtlen szaporodásba kezdett, hiszen gyermekeinek sanyarú sorsa jó érvnek bizonyult, valahányszor visszament a hangyákhoz.
A hangyák megadóan bólintottak, ismét segítettek, ám néhányan közülük elégedetlenkedtek a kialakult helyzettel:
– “Miért adunk a tücsöknek? Miért nem teremti elő magának, ha szüksége van rá?”
Erre a tücsök agresszívan visszavágott:
– “Mit mondtál? Tücsöknek neveztél??? Az én nevem ízeltlábú hegedűvirtuóz! Jó, ha megjegyzed, barátom!”- mondta fenyegetően, majd útjára indult. Napokig forrongott magában. “Még hogy tücsök… teremtsem elő… nem tudják ezek, ki vagyok én!!!”
Ezzel útnak indult, megkereste fajtársait.
– “Össze kell fognunk, meg kell védenünk magunkat ellenségeinkkel szemben!”- duruzsolta társai fülébe.
Így is lett. Megegyeztek, ki lesz közülük a szószóló. Neki nincs más dolga, csak fülelni. Ha azt meri mondani valaki, hogy tücsök, rá kell vágnia hogy rasszista és kirekesztő.
Taktikájuk bevált. A buta hangyák nem akartak rasszistának tűnni, így mind több és több segítséget nyújtottak. Közben dolgoztak keményen, hogy a saját számláikat is be tudják fizetni. Fel is tűnt ez a tücsköknek. Úgy gondolták, nem szép dolog a hangyától, hogy csak magára gondol, amikor pluszműszakot vállal. Valahogy ezt is el kéne venni tőle…
Így hát elkapták a hangyát az éjszakás műszakból hazafelé, kifosztották, és jól elverték. A hangya, a törvények szerint a rét rendfenntartóihoz fordult:
– “Segítsenek, kirabolt egy csapat tücsök!”
A rendfenntartók csak csóválták a fejüket:
– “Honnan tudod, hogy tücskök voltak? Annak vallották magukat?”
A hangya inkább legyintett, és hazament. Napokig emlegette barátainak, hogy csúnyán elbántak vele a tücskök. A barátok csak bólogattak, hiszen velük is ugyanez történt. A rémhír gyorsan terjedt a rablókedvű tücskökről, míg az éppen mulatozó tücskök fülébe nem jutott:
– “Miiii? Már megint tücsköznek? Tanítsuk móresre őket!”
Ezzel elindult egy soha nem látott erőszakhullám a réten. A tücskök raboltak, fosztogattak, vagy puszta kedvtelésből verték félholtra a hangyákat. Erről nem is szólhatott a fáma, mert a tücskök szószólója résen volt, valahányszor felröppent egy kósza hír, ő habzó szájjal üvöltötte
“RASSZISTAAAA!”
A hangyák mindenféle dologgal próbálkoztak. Megalapították a hangyagárdát, de ezt még saját fajtársaik is lehurrogták. Fegyveresen egy hangya sem merte megvédeni magát, hiszen egy tücskökkel teli börtönben nem sok jó várt volna rá. A tücskök (hm, elnézést ízeltlábú hegedűvirtuózok) senkit sem kíméltek. Öreget, fiatalt, nőt, gyereket egyaránt megtámadtak, szemrebbenés nélkül.
Még egy köztiszteletben álló hangyatanárt is meggyilkoltak sok más hangyával együtt. A hangyák csak tűrtek, dolgoztak, hiszen a rét komoly gazdasági válságba sodródott.
Közben a tücskök csak szaporodtak, egyre több volt az éhes száj. A hangyák etették őket, míg a kis éhes szájakból kifejlett tücsökbűnözők nem cseperedtek. A hangyák egyre demoralizáltabban élték hétköznapjaikat. A tücskök egyre többen lettek. Végül az egész rét fölött átvették az irányítást. Elszennyezték a rétet, feléltek minden tartalékot, büntetlenül kaszabolták le az utolsó hangyát is.

Minden La Fontaine mesének van tanulsága. Ennek is. Nem mondjuk ki.
Nem vagyunk rasszisták.
A tanmese körlevélben terjed a neten, szerzője ismeretlen.

Posted in Uncategorized | Leave a Comment »

A tökéletesség fokai

Posted by andrelowoa - november 3, 2010

1.Nem követni el bűnt, semmiért a világon, még tudatosan bocsánatosat sem, sem pedig jelentékeny tökéletlenséget.

2.Igyekezni mindig Istennek akár valódi, akár elképzelt, akár egyesítő jelenlétében maradni.

3.Nem tenni jelentékenyebb cselekedetet és nem mondani jelentékenyebb szót, amelyet nem tenne Krisztus, ha az én helyzetemben, koromban és egészségi állapotomban volna.

4.Igyekezzék mindenben Isten nagyobb tiszteletét és dicsőségét előmozdítani.

5.Semmiféle elfoglaltsága miatt se hagyja el a belső imát, mert az a léleknek támasza.

6.Elfoglaltságai miatt ne mulassza el a lelkiismereti vizsgálatot s minden hiba fejében végezzen valami penitenciát.

7.Érezzen mély bánatot minden elvesztegetett idő vagy olyan miatt, melyet elmúlni engedett anélkül, hogy szerette volna benne Istent.

8.Mind a nagy, nind a kicsiny dolgokban tekintse egyedüli célnak Istent, mert különben nem fog növekedni erények és érdemek tekintetében.

9.Sohase mulassza el az imát, s ha lelki szárazságot érezne vagy nehézségei volnának, tartson ki benne csak azért is. Az Úristen ugyanis sokszor azt akarja látni, hogy mennyit ér a maga lelke; már pedig azt nem lehet megállapítani akkor, amikor minden könnyen megy és a lélek örömökben úszik.

10.Égnek-földnek mindig a legalja (t.i. legyen az, amire magunkat érdemesnek tartjuk); keressük a legalacsonyabb hivatalt és a legutolsó helyet.

11.Soha ne avatkozzék olyanba, amit önnek nem parancsoltak s ne ragaszkodjék véleményéhez, még ha tényleg önnek volna is igaza. Abban pedig, amit parancsolnak, ha -amint mondani szokás- a lábat bíznák önre, akkor ne nyúljon a kézhez. Sokan esnek ugyanis ezen a téren tévedésbe, amennyiben kötelességüknek tartják valamit megtenni, amiről pedig, ha jól megfontolnák, be kellen látniok, hogy egyáltalában nem kötelességük.

12.Mások dolgait, legyen azok akár jók, akár rosszak, sohase tartsuk nyilván, mert eltekintve attól a a veszedelemtől, hogy bűnt követhet el, az ilyesmi szórakozást okoz és csökkenti a lelkiséget.

13.Igyekezzék gyónásait mindig saját nyomorúságának alapos megfontolásával, őszintén és világosan végezni.

14.Bármekkora nehézségekkel és kellemtelenségekkel járjanak is hivatala és kötelmei, ne csüggedjen el az ilyen nehéz időben, mert nem lesz mindig úgy. Isten, aki próbára teszi a lelket és “nehézségeket okoz a törvényben”, nem sokkal utóbb éreztetni fogja a jót és a nyereséget.

15.Tartsa mindig észben, hogy mindaz, ami önnel történik, legyen az akár előny, akár hátrány, Istentől jön, hogy így sem az előbbi ne menjen a fejébe, sem az utóbbi el ne csüggessze.

16.Emlékezzék meg mindig arról, hogy ön nem másért jött ide, mint azért, hogy szentté legyen. Ne engedje tehát, hogy lelkén bármi is uralkodjék, ami nem vezet szentségre.

17.Igyekezzék mindig inkább másoknak örömet okozni, mint önmagának, így aztán felebarátjával szemben sohasem fog érezni sem irigységet, sem tulajdonjogot. Ezt olyan dolgokra kell érteni, amelyek a tökéletességre irányulnak; mert Isten nagyon haragszik azokra, akik nem becsülik többre az Őneki tetszőket azoknál, amelyek az emberek kedvére vannak.

Posted in Uncategorized | Leave a Comment »