Keresztény bizonyságok, életek, történetek

Élj alázatos bölcsességgel az örökéletnek Jézus Krisztus nevében!

  • Blog Stats

    • 45,593 hits
  • Meta

  • 2010. november
    h k s c p s v
    « okt   dec »
    1234567
    891011121314
    15161718192021
    22232425262728
    2930  
  • Archívum

  • Oldalak

  • Kódexek

    Cornides-kódex (1514–1519). Közzéteszi Bognár András és Levárdy Ferenc. Bp., 1967. (Codices Hungarici 6.) Debreceni Kódex (1519). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 11. Bp.,1882. Érdy-kódex (1526–1527). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 4–5. Bp.,1876. Érsekújvári Kódex (1530–1531). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 9–1 o. Bp.,1888. Kazinczy-kódex (1526–1527 és 1541). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 6. Bp.,1877. Lázár Zelia-kódex (1510–1520). Közzéteszi Katona Lajos. Nyelvemléktár 15. Bp.,1908. Lobkowitz-kódex (1514). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 14. Bp., 1890. Nádor-kódex (1508). Közzéteszi Katona Lajos. Nyelvemléktár 15. Bp.,1908. Peer-kódex (16. sz. eleje). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 2. Bp.,1874. Tihanyi Kódex (1530–1532). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 6. Bp.,1877. Virginia-kódex (16. sz. eleje) Közzéteszi Komáromy Lajos és Király Pál. Nyelvemléktár 3. Bp., 1874.
  • Legutóbbi bejegyzések

  • Népszerű bejegyzések

  • Ószövetség

    Teremtés könyve (Ter) Kivonulás könyve (Kiv) Leviták könyve (Lev) Számok könyve (Szám) Második Törvénykönyv (MTörv) Józsué könyve (Józs) Bírák könyve (Bír) Ruth könyve (Ruth) Sámuel I. könyve (1 Sám) Sámuel II. könyve (2 Sám) Királyok I. könyve (1 Kir) Királyok II. könyve (2 Kir) Krónikák I. könyve (1 Krón) Krónikák II. könyve (2 Krón) Ezdrás könyve (Ezd) Nehemiás könyve (Neh) Tóbiás könyve (Tób) Judit könyve (Jud) Eszter könyve (Esz) Makkabeusok I. könyve (1 Mak) Makkabeusok II. könyve (2 Mak) Jób könyve (Jób) Zsoltárok könyve (Zsolt) Példabeszédek könyve (Péld) Prédikátor könyve (Préd) Énekek éneke (Én) Bölcsesség könyve (Bölcs) Sirák fia könyve (Sir) Ézsaiás könyve (Iz) Jeremiás könyve (Jer) Siralmak könyve (Siral) Báruk könyve (Bár) Ezekiel könyve (Ez) Dániel könyve (Dán) Ozeás könyve (Oz) Joel könyve (Jo) Ámosz könyve (Ám) Abdiás könyve (Abd) Jónás könyve (Jón) Mikeás könyve (Mik) Náhum könyve (Náh) Habakuk könyve (Hab) Szofoniás könyve (Szol) Aggeus könyve (Ag) Zakariás könyve (Zak) Malakiás könyve (Mal)
  • Flickr Photos

  • free counters
  • Újszövetség

    Máté evangéliuma (Mt) Márk evangéliuma (Mk) Lukács evangéliuma (Lk) János evangéliuma (Jn) Apostolok Cselekedetei (ApCsel) Rómaiaknak írt levél (Róm) Korintusiaknak írt I. levél (1 Kor) Korintusiaknak írt II. levél (2 Kor) Galatáknak írt levél (Gal) Efezusiaknak írt levél (Ef) Filippieknek írt levél (Fil) Kolosszeieknek írt levél (Kol) Tesszalonikaiaknak írt I. levél (1 Tesz) Tesszalonikaiaknak írt II. levél (2 Tesz) Timóteusnak írt I. levél (1 Tim) Timóteusnak írt II. levél (2 Tim) Titusznak írt levél (Tit) Filemonnak írt levél (Filem) Zsidóknak írt levél (Isid) Szent Jakab levele (Jak) Szent Péter I. levele (1 Pt) Szent Péter II. levele (2 Pt) Szent János I. levele (1 Jn) Szent János II. levele (2 Jn) Szent János III. levele (3 Jn) Szent Júdás levele (Júd) Jelenések könyve (Jel)

Archive for 2010. november

A kis csavar

Posted by andrelowoa - november 28, 2010

Az emberi test Isten csodálatos alkotása. Egyetlen testrészünk sem felesleges. Miképpen egy hatalmas szerkezetben egyetlen kis csavarnak is megvan a maga szerepe. Az alábbi történet is erről beszél:

A kis csavar egy volt a sok százezer közül. Két vaslemezt szorított egymáshoz a hatalmas hajón. Egy nap megszólalt:
– Elég kényelmetlen helyem van itt. Egy kicsit kinyújtózom, nekem is jár egy kis pihenés…
A környező csavarok kétségbeesetten üvöltöttek rá, amikor meghallották, hogy lazítani akar egy kicsit.
– Megőrültél, kiscsavar? Ha elengeded a két vaslemezt, mi kettészakadunk!
A vasgerendák nem hittek a fülüknek:
– El ne engedjétek a lemezeket, mert akkor megingunk mi is!
Szélvészként terjedt el a hír az egész hajón:
– A kiscsavar forgat valamit a fejében!
Mindenki megijedt. A hatalmas hajótest még a gondolattól is remegni kezdett: a kiscsavar kieshet a lyukból…
A vékony és vastag vaslemezek, a hajóbordák, a vasgerendák üzenetet küldtek a kiscsavarnak:
– Nagyon kérünk, légy szíves és maradj nyugodtan! Ha te lazítasz, veszélybe kerül az egész hajó, egyikünk sem fogja elérni a kikötőt! Ne tedd ezt velünk!
Ez hízelgett a kiscsavar büszkeségének. Eddig eszébe sem jutott, hogy ő mennyire fontos a többiek számára. Visszaüzente:
– Maradok, ahol vagyok!…

Kis csavarnak látod magad a családodban, a munkahelyeden, településed közösségében? Maradj a helyeden, és tedd azt, amit rád bízott az Úr! Attól se többet, se kevesebbet!

Reklámok

Posted in Uncategorized | Leave a Comment »

Botrány

Posted by andrelowoa - november 22, 2010

* Szerzöje ismeretlen

– Brutálisan megölték egy ártatlan embert.
– Egy orvost, aki haldoklókon segített.
– Ítélet nélkül, a legkegyetlenebb kínzóeszközökkel.
– Azért ölték meg, mert állítólag ingyen adta az örök élet vizét.
– Azt is állította, hogy csak o adja és csak annak, akinek akarja.
– Botrányos, hogy ingyen adja. Az árat o maga fizette ki. Helyetted. Mert szerinte te nem tudnád kifizetni.
– Gyilkosainak nem tetszett az, hogy egyedül neki van hatalma arra, hogy neked örök életet adjon.
– Örök élet ingyen? Kell?
– Hihetetlen, de igaz.
– Hiszen már meghalt! Hogyan adhatná MA az örök életet?
– Valami csalás van benne!
– Csalás, a javából. Átverte a halált is.
– Teste nem látott rothadást. Feltámadt.
– Azt ígérte, hogy téged is feltámaszt, ha elhiszed. Meg sem kell dolgoznod érte.
– Megszégyenítoen röhejes. Kipróbálod te is?
– Ácsi! Nem ám csak úgy bele a vakvilágba, mindent kipróbálni!
– Meg is ismerheted ot. Leírta, o milyen valójában.
– Minden felett úr. Az o kezében van minden. Hajaid szálait számon tartja. Nem eshet bajod.
– Biztonságban lehetsz nála. Tudtad, hogy mindenen át tud vinni téged?
– Nehézségeken? Háborúkon? Katasztrófákon? Halálon? Botrányos, nem? De tudja, mit csinál.
– Mindent felülhaladó békessége megorzi szívedet, akármi is történjék.
– Mindent neked akar adni! Hiszen önmagát is képes volt odaadni érted.
– Tökéletesen ismer. Szeret. Neki kiteregethetsz mindent. Hibáidat, buneidet nem rója fel.
– Fordulj hozzá bizalommal. Ha bele is roppansz, o bekötözi sebeidet.
– A javadat akarja. Nem hagy cserben. Kihúz a bajból, amibe beleestél.
– Senki és semmi sem tud kiszakítani az o szenvedélyes szeretetébol, ha ot választod!
– Rád vár az Élet. Rájössz, hogy ki O és hogy te ki vagy. Ezért meg akarsz változni! Olyan akarsz lenni, mint amilyen O valójában!
– Biztos alapja lesz az életednek. Nem kell futkosnod és igazodnod a mindenkori elvárásoknak. Nem kell önmagadat se igazolnod: O igazol téged.
– Elfogad, vezet és átformál. Gúnyolóid megszégyenülnek látva a te igazságodat, amit kaphatsz általa.
– Saját örömét akarja veled megosztani. Megígérte. És véghez is viszi. Ha te is benne vagy. Önmagáért teszi. Mert Isten a szeretet. Szeretné leélni veled az Életet. Az örök életet. O az igazság. A feltámadás és az élet. Az út, az ajtó. A jó “pásztor”. Az élet kenyere. A hu és igaz tanú. A békesség Istene. Az Úr Jézus, akinek nevére minden térd meghajol. Mert legyozte a világ gonoszságát.
– Tart még a kegyelem napja. Ne keményítsd meg a szívedet.
– Aki szomjazik, jöjjön és igyon az élet vízbol ingyen. Még ma! Minek várni?

Posted in Uncategorized | Leave a Comment »

Boldogmondások margójára

Posted by andrelowoa - november 22, 2010

(Máté ev. 5. rész 1-12. versekhez)

Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.
Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.
Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömes lesz az életük.
Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.
Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.
Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat.
Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.
Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.
Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.
Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.
Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ők az öröm magvetői.
Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.
Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.
Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.
Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket, és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.
Boldogok, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük.

Dr. Gyökössy Endre

Posted in Uncategorized | Leave a Comment »

Beppo

Posted by andrelowoa - november 22, 2010

Minden gyermek iskolában volt már, csak a nyolcéves Beppo állt magányosan egy domb tetején, és mereven bámulta az ég egy pontját. Egy aprócska piros pont volt ott látható, amiatt lógott Beppo az iskolából. Egy piros luftballon. 20 lírájába került, és ez rengeteg pénz volt Beppo számára. Mégis megvette a lufit, és a domb tetejéről a levegôbe eresztette.

Senkinek nem beszélt arról, amit tervezett. Titokban írta meg azt a levelet is, amelyet a lufi zsinórjára kötött. Aztán, amikor már minden gyermek az iskolában volt, kilopakodott, és felsietett a dombra, hogy a lufit szélnek eressze.

“Kedves Isten” – állt nagy betűkkel a papíron – “Néhány hét múlva kistestvérkém születik. Már most is hatan vagyunk testvérek, és szüleimnek kevés pénze van. A picinek majd Pedróval és velem kell aludnia, mert nincs elég ágy. Kérlek, kedves Isten, küldj nekünk egy szalmazsákot, lehet használt is! Arcoleban lakom, Olaszországban. Beppo Sala”

Ezt írta Beppo, és abban reménykedett, hogy akinek a levelet szánta, el fogja olvasni, és amikor a kis piros pontocska elt?nt a magasban, nagy nyugalommal hazaballagott: Isten segíteni fog!

A következô napokat nehezen viselte Beppo. Tele volt várakozással és feszültséggel. Semmi sem történt. Mintha soha nem is létezett volna a piros lufi. Az egyetlen, ami mégis történt az az, hogy büntetést kellett letöltenie a lógás miatt.

Aztán mégiscsak történt valami. Négy nap telt el a levél elküldése óta. Hazafelé menet már messziről meglátta házuk előtt a postáskocsit. Izgatottan rontott be a lakásba. Az egész család a konyhában gyűlt össze. Az asztal közepén ott feküdt egy csomag. Sala papa a postással vitatkozott. Beppo a nagy hangzavarban is tisztán hallotta édesapja basszushangját.

– Postás létedre, Antonió, nem érted meg, hogy lehetetlen, hogy ez a csomag nekünk jött?

A postás az égre emelte a szemét.

– Jaj, de buta vagy! – kiáltotta – Nem tudsz olvasni? Sala. A Sala család részére. Itt áll, ni!

– Tényleg ez a nevünk. De senkit nem ismerünk Rovigóban. Ajándékot pedig nem fogadok el, ezt nagyon jól tudod. Fogd ezt a pakkot, és vidd vissza!

Azzal akkorát csapott a csomagra, hogy a a földön üldögélő kisebb gyerekek az asztal alá menekültek.

Beppo nem bírta tovább.

– Hát nyissátok már ki a csomagot! – kiáltotta izgatottan – Akkor majd kiderül, nekünk szól, vagy sem.

A zaj elhalkult. Vastag szemöldöke mögül szigorúan nézett az apa a fiára, és gondolkodott.

-Nos – fordult a postáshoz, – hallottad, nyisd ki!

Sietve bontotta a férfi a zsinórokat. Amikor a doboz tetejét leemelte, néma csönd lett a konyhában. Mindenki látta, annak hófehér tartalmát: pelenkák, ágynemű és apró gyermekruhácskák! Nem volt uggyan minden vadoonatúj, de tiszta és vasalt. Valóságos kincs a Sala család számára! A mama szeme nedvesen csillogott.

Nem csoda, hogy Isten éppen Rovigóban, Arcolétól majdnem 100 km-re távol adott postára egy csomagot a Sala család részére?

– Szerencse, hogy nincs feladó! – gondolta Beppo – így legalább a papa nem tudja visszaküldeni a csomagot.
Mialatt a csomag tartalma kézről kézre járt, Beppo észrevétlenül kilopakodott az ajtón. Telve volt a szíve. Lélekszakadva rohant a dombre, ahol négy nappal azelőtt a piros lufit útjára bocsátotta, és megköszönte az ajándékot a jóságos adakozónak.

Posted in Uncategorized | Leave a Comment »

Baráti üzenet

Posted by andrelowoa - november 22, 2010

Milyen is valójában a kapcsolatod a Barátoddal?

Figyeltelek, ahogy ma reggel felkeltél. Reméltem, hogy beszélgetsz majd velem, még ha csak néhány szót is: megkérdeznéd a véleményemet, vagy megköszönnéd azokat a jó dolgokat, amelyek a napokban történtek veled. De észrevettem, hogy nagyon elfoglalt voltál.

Megint vártam, amikor föl-alá szaladgáltál a házban és készülődtél. Túlságosan lekötött az, hogy milyen ruhát vegyél fel. Tudtam, hogy lenne pár perced, hogy megállj egy pillanatra és köszönj, de te túl elfoglalt voltál.

Egyszer egy ideig tétlenül várakoztál, 15 percig dologtalanul üldögéltél. Aztán láttam, hogy talpra ugrasz, és már azt hittem, beszélgetni akarsz velem. De végül a telefon után nyúltál, és felhívtad egy barátodat, hogy megtárgyaljátok a legújabb pletykákat.

Egész nap türelmesen néztelek. Azt hiszem, a sok elfoglaltságod miatt nem értél rá, hogy bármit is megossz velem. Sokkal több dolgod volt annál, mintsem hogy szakítani tudtál volna rám egy kis időt.

Észrevettem, hogy ebéd előtt körülnéztél. Talán kínosnak érezted, hogy hozzám szólj, ezért nem hajtottad meg a fejed. Viszont megláttad, hogy 3-4 asztallal arrébb néhány barátod köszönetet mondott, mielőtt nekiláttak volna az étkezésnek, de te mégsem tetted ezt. Nem baj!

Amikor hazamentél, úgy tűnt, hogy otthon is sok dolgod van. Miután néhányat elvégeztél közülük, bekapcsoltad a tévét. Nem tudom, hogy te szereted-e a tévét, vagy sem, mert nem sok lényeges dolog történik ott. Ennek ellenére sok időt eltöltesz a készülék előtt, nap mint nap, holott nem gondolsz közben semmire, miközben csak bámulod a képernyőt.

Ismét türelmesen vártam, míg tévézés közben megvacsoráztál. Ez alkalommal sem szóltál hozzám.

Lefekvéskor úgy láttam, hogy már túl fáradt voltál. Jó éjt kívántál a családodnak, majd bezuhantál az ágyba és pillanatok alatt el is elaludtál. Nem baj!

Talán még észre sem vetted, hogy én mindig ott vagyok melletted. Türelmesebb vagyok, mint gondolnád. Még van idő, és remélem, hogy egyszer majd fogsz velem beszélgetni.

Szeretnélek megtanítani arra, hogy légy türelmes másokkal. Nagyon szeretlek téged, és minden nap várok egy fejbólintásra, egy imára, vagy a szíved mélyéről feltörő hálaadásra. Nagyon nehéz egyoldalúan beszélgetni veled.

Nos, amikor te másnap ismét felkelsz, én újra várni fogok rád a szeretettemmel. Remélem, az új nap során szánsz rám egy kevés időt.

Szerető barátod:
Jézus

Posted in Uncategorized | Leave a Comment »

A patikus

Posted by andrelowoa - november 22, 2010

Istennek számtalan lehetősége van arra, hogy egy-egy emberi szívet önmagához fordítson. Saulból a damaszkuszi úton kezdte meg a Pál apostollá való formálást. Mindenkinek, aki megtért embernek vallja magát megvan a saját története. Az alábbiakban is olvashatunk egyet:
Istennel bizony nem sokat törődő gyógyszerészsegéd voltam egy kis faluban. Gazdám nem nagyon szeretett éjjel ügyeletet tartani. Ez rendszerint rám hárult. Egyik éjjel már harmadszor keltem fel kimerülten, idegesen, ingerülten. Mikor kinyitottam az ajtót, egy copfos kis parasztlányka állt előttem recepttel a kezében. Dühömben majd hozzávágtam a kulcsot. “Ne haragudjon patikus bácsi, nagyon beteg az édesanyám.” De én csak dühösen, álmosan dolgoztam tovább, és elkészítettem az orvosságot. A kislány fizetett, és “Isten fizesse meg”-et is mondott. Én eltettem a pénzt, a receptet is el akartam tenni, amikor véletlenül ismét a receptre néztem. Egy pillanat alatt átfutott az agyamban egy rettenetes felismerés: Jaj, mit tettem?! Sokszoros adagot adtam az egyik alapanyagból, ami már méreg, és az az édesanya reggelre halott lehet. Mint a bolond rohantam az ajtóhoz, ki az utcára és hangosan, kiabálva mondtam: Kislány, kislány! De nem jött vissza. Már messze járt. Betámolyogtam a hátsó kisszobába, térdre estem, kezemet összekulcsoltam, és imádkozni kezdtem ahhoz, akihez gyermekkorom óta nem imádkoztam: “Hát áldj meg és segíts, ha tudsz, Isten, ha vagy az Égben.” Valami effélét mondhattam, és azt sem tudom, hogy meddig tartott. Ha rövid volt is, ezer esztendőnek tűnt. És ekkor megint belehasított a csöndbe a csengő. Rohantam az ajtóhoz. Megdermedten álltam, nem akartam hinni a szememnek. Megint a copfos kislány lépett be, sírástól maszatos arccal. Néztünk egymásra. Tán már meg is halt az anyja? Akkor a kis copfos hebegve megszólalt: “Patikus bácsi, ne haragudjon rám. Részeg emberektől megijedtem, elejtettem az üveget és eltörött… de nincs több pénzem.” Lelkendezve újból elkészítettem az orvosságot… megsimogattam a ki copfost. És azóta hiszek és imádkozom. (Bognár Cecil bencés egyetemi tanár jegyzete alapján )

Neked mi volt az utad? Lehet, hogy nem egyik pillanatról a másikra történt megtérésed, és nem tudod megnevezni a napot és az órát, amikor Jézus megragadta lelkedet, de az a fontos, hogy Benne bízz, Neki élj, Őt szolgáld! Ezek ugyanis azt mutatják, hogy valóban Isten megváltását elfogadó tanítvány vagy!

Posted in Uncategorized | Leave a Comment »

A festő

Posted by andrelowoa - november 21, 2010

Egy festőt egyszer arra kértek,
rajzolja le a békességet.
A feladat egyszerűnek látszott,
s ő nyomban neki is látott.
Rajzolt tengert, széltől mentesen,
rajta egy hajót, mely állt csöndesen.
Utasa mind lusta álomba merült…
s a kép összegyűrve a szemétre került.
Nem békesség volt a papíron,
hanem szélcsend és unalom.
Aztán újabb rajzba kezdett,
s egy szundító öreg bácsit festett.
De békességet nem ábrázolt ez sem,
nekiállt hát, hogy tovább keressen.
Rajzolt virágot, csöndes téli tájat,
békésen legelésző birkanyájat…
A papírkosár lassan tele lett,
s közben be is esteledett.
Ám az este sem volt békés,
messziről hallatszott a mennydörgés.
Vihar közeledett, az ég rengett,
a festő az ablaknál töprengett.
Nézte a szélben sodródó leveleket,
a villámokat, mik átjárták az eget.
A ház előtti tölgy recsegve hajlongott,
kövér esőcseppek verték az ablakot.
A festő nem tudta, tovább hogyan legyen,
Istent kérte hát, hogy csodát tegyen.
Tekintete ekkor ismét a fára esett,
s ott meglátta, amit egész nap keresett.
A fa egyik vastag benső ágán,
úgy a fának szíve táján,
a viharról szinte mit sem sejtve,
ült egy madár, fejét szárnya alá rejtve.
Nyugodtan aludt, miközben zengett az ég.
Ez hát az igazi békesség.
“Uram, te megmutattad békességedet!”
– szólt a festő, és nem tévedett.
Csodálatos isteni békesség ez,
mit a viharban alvó madár jelképez.
A világ legyen bármily nyugtalan,
ha szívünkben Isten békessége van.
Ő minden gondot vállára vesz,
s bennünket szabaddá, békéssé tesz.
Az Ő békessége tökéletes,
minden félelemtől mentes.

Posted in Uncategorized | Leave a Comment »

A szív titkos kamrái

Posted by andrelowoa - november 21, 2010

Az emberi szívnek vannak titkos kamrái, amelyekben a jóság pihen. Itt van elrejtve a készség a jóságra, az odaadásra, az áldozat hozatalra, a lemondásra, az önlegyőzésre, a segítésre. Benne pihennek a nagy és fennkölt gondolatok, amelyek az élet elhatározó pillanataiban nagy tettekre sarkalnak bennünket, amelyekre magunktól vállalkozni nem mernénk.
……
Vannak azonban a szívnek másféle kamrái is. Bennük lakik az irigység, a gyűlölet, az áskálódás, az alattomosság, a bosszúvágy. Bennük lakik mindaz, ami a szenvedély pillanataiban olyan tettekre sarkal bennünket, amelyektől a nyugodt megfontolás óráiban visszaborzadunk. Ha az emberi szív jó tulajdonságainak kapuja fölnyílik, s ha ezen a kapun keresztül az emberi szív jóságának minden képessége előtérbe lép, akkor a gyűlöletnek, bosszúvágynak és irigységnek el kell tűnnie. Mint ahogyan a sötét felhő elvonul a felkelő nap sugarai elől. Ha azonban a szív másik kamrájának ajtajai nyílnak föl, akkor a gonosz és szeretetlen indulatok úgy támadnak a lelkünk jóságos gondolataira, mint amikor a vadállatok a magatehetetlen ember nyakára ugranak, hogy összetépjék. Vannak emberek, akik a szívük jóságkamráját állandóan nyitva tartják… boldogok, akik ezek közé tartoznak. Azonban vannak mások, akik a szívjóság kamráját annyira elzárják, hogy szinte berozsdásodik. Az ilyen elzárt szíveket ki sem lehet nyitni. Szerencsétlen ember, akinek a szíve el van zárva.

Hiszitek, hogy ti talán nem kerülhettek az elzárt szívűek nagy sokaságába?

Vannak gyermekek, akik apjuktól és anyjuktól sohasem tapasztaltak egyebet, csak szeretetet. Aztán kimentek a nagyvilágba, fejükön az édesapa áldásával, homlokukon az édesanya keresztjelével, tele voltak reménységgel és fölujjongtak az élet láttára… aztán úgy tértek haza, mint tékozló fiúk és mint elkallódott leányok. És ha a szülők haja idő
előtt őszült fehérre, az csak figyelmeztetés akart lenni, mintha a szív jóságkamrájának rozsdás zára nyikorgott volna és nyögve, sóhajtva kérte volna: Nyiss föl! De hát ki ne ismerné a régi történetet: – Késő! És ismeritek a régi közmondást, mikkor a gyerekkéz láthatatlan szögeket ver a szülők koporsójába. A meghalt apa, a meghalt anya sírkövére ezt a rövid szót szokták vésni: Meghalt. A valóságnak azonban sokszor ez a fölirat felelne meg: Megölték!

Drága, jó Istenem! Sokszor milyen semmiségek miatt különböznek össze az emberek! – Az egykori jó barátok halálos ellenségek lettek.

Szabad-e a barátainkra akkora szeretetlenséggel rátörni, hogy a szívük beleszakadjon?

Pláne akkor, ha ellenségek állnak egymással szemben, akik az emberszív lobogó gyűlöletével gyűlölik egymást. Miféle őrületekre képesek sokszor az emberek, ha egy kellemetlen versenytársat letörni, ha egy kiállhatatlan szomszédot halálra bosszantani, ha…

Posted in Uncategorized | Leave a Comment »

A gyümölcsfa

Posted by andrelowoa - november 21, 2010

Volt egyszer egy kisfiú, aki azt szerette volna megtudni, hogy mit kell csinálnia annak érdekében, hogy mindenkit egyformán tiszteljen és szeressen. Ezért elment egy bölcs emberhez, aki a következő tanácsot adta neki:

– Menj és keres egy gyümölcsfát! Ott majd megtalálod a választ.

A bölcs tanácsát megfogadva el is ment egy gyümölcsfához és letelepedett a tövében. Nemsokára egy alma hullott alá, ami pont a fiú ölébe esett.

Telt-múlt az idő, s egyszer csak jött két másik gyerek, akiknél botok voltak, melyekkel a fához érve elkezdték csapdosni az ágait és tépdesték a leveleit. Majd ők is leültek a fa árnyékába pihenni, s az õ ölükbe is hullott egy-egy alma. Nemsokára emberek jöttek fűrésszel a kezükben és elkezdték levágni a fa ágait, s végül az egész fát kidöntötték. Munkájuk végeztével ráültek a fára és nekiláttak megenni a még maradék almákat.

A kisfiú nagyon elszomorodott, s amikor mindenki elment, megkérdezte a fától:

– Én leültem az ágaid alá és adtál nekem gyümölcsöt, hiszen én nem ártok senkinek, így ezt megértem. Jött a másik két fiú, akik bottal ütlegeltek és letépdesték a leveleidet, és mégis adtál gyümölcsödből. Ezt is valahogyan elfogadom. De azt semmiképpen fel nem foghatom, hogy azoknak is adtál gyümölcsödből, akik az életedre törtek. Miért?

– Mert ez az én természetem! – válaszolta a fa. Én azért vagyok, hogy gyümölcseimmel másokat szolgáljak.

Posted in Uncategorized | Leave a Comment »

Az út

Posted by andrelowoa - november 12, 2010

(FORRÁS: “Út a boldogság felé” című zsebkönyv. – Evangéliumi Kiadó)

——————————————————————————————-

Kocsi szágult az úton. A vezető keze lustán pihen a kormánykeréken. Összeráncolt homlokkal mered a fényszóróval bevilágított útszakaszra. Fogát csikorgatja, valahányszor egy-egy szembejövő kocsi nem veszi le a fényt idejében, vagy egy még gyorsabban száguldó autó úgy előz, hogy őt elvakítja a visszapillantó tükör.

Hová visz az útja? Hová viszi őt, a kilóméterfalót, minden útja, amelyen végigszáguld? Hová rohan, és hová rohanunk mi mindnyájan?

Hát nem teljesen mindegy? Fő, hogy versenyt fussunk az idővel! Üzleti megbeszélésre, összejövetelre, néhány perces látogatásra egy barátunkhoz… Fő, hogy mindig úton legyünk, egyik programtól a másikig. Mindnyájan kocsiban ülünk és száguldunk. Útunk mentén az elsuhanó útjelző táblák mind ugyanazt az irányt mutatják: a munka, az új feladatok elvégzése, az életszínvonal emelkedése, a magasabb munkabérek, a nagyobb szociális biztonság felé. Mindig csak előre, méghozzá olyan gyorsan ahogy csak lehet! Még a hétvégi pihenő idején, megánéletünkban is hajszolnak az útjelző táblák: “Előre, csak nem maradunk le!? Hiszen a főnök feleségének már…” És újra rátaposunk a gázpedálra. Úton vagyunk, rohanunk. De milyen úton?

MEGÁLLJ! A lámpa piros! Stop!

VALAKI eléd áll. Barátságosan, de átható pillantással néz rád. Meg kell állnod, és Rá kell nézned.

Jézus Krisztus szólít meg: ÉN VAGYOK AZ ÚT. Ismersz engem?

Meghaltam a kereszten, hogy boldog légy. Elhiszed ezt?

Miért ez a nyugtalanság benned? Bűneid miatt? Szívesen megbocsátok, mert magam hordoztam el a büntetést mindazok helyett, akik bennem hisznek.

MOST ADD ÁT NEKI A KORMÁNYT ÉS KULCSOLD ÖSSZE A KEZED!

Posted in Uncategorized | Leave a Comment »