Keresztény bizonyságok, életek, történetek

Élj alázatos bölcsességgel az örökéletnek Jézus Krisztus nevében!

  • Blog Stats

    • 49 397 hits
  • Meta

  • 2010. október
    h k s c p s v
    « jan   nov »
     123
    45678910
    11121314151617
    18192021222324
    25262728293031
  • Archívum

  • Oldalak

  • Kódexek

    Cornides-kódex (1514–1519). Közzéteszi Bognár András és Levárdy Ferenc. Bp., 1967. (Codices Hungarici 6.) Debreceni Kódex (1519). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 11. Bp.,1882. Érdy-kódex (1526–1527). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 4–5. Bp.,1876. Érsekújvári Kódex (1530–1531). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 9–1 o. Bp.,1888. Kazinczy-kódex (1526–1527 és 1541). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 6. Bp.,1877. Lázár Zelia-kódex (1510–1520). Közzéteszi Katona Lajos. Nyelvemléktár 15. Bp.,1908. Lobkowitz-kódex (1514). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 14. Bp., 1890. Nádor-kódex (1508). Közzéteszi Katona Lajos. Nyelvemléktár 15. Bp.,1908. Peer-kódex (16. sz. eleje). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 2. Bp.,1874. Tihanyi Kódex (1530–1532). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 6. Bp.,1877. Virginia-kódex (16. sz. eleje) Közzéteszi Komáromy Lajos és Király Pál. Nyelvemléktár 3. Bp., 1874.
  • Reklámok
  • Legutóbbi bejegyzések

  • Népszerű bejegyzések

  • Ószövetség

    Teremtés könyve (Ter) Kivonulás könyve (Kiv) Leviták könyve (Lev) Számok könyve (Szám) Második Törvénykönyv (MTörv) Józsué könyve (Józs) Bírák könyve (Bír) Ruth könyve (Ruth) Sámuel I. könyve (1 Sám) Sámuel II. könyve (2 Sám) Királyok I. könyve (1 Kir) Királyok II. könyve (2 Kir) Krónikák I. könyve (1 Krón) Krónikák II. könyve (2 Krón) Ezdrás könyve (Ezd) Nehemiás könyve (Neh) Tóbiás könyve (Tób) Judit könyve (Jud) Eszter könyve (Esz) Makkabeusok I. könyve (1 Mak) Makkabeusok II. könyve (2 Mak) Jób könyve (Jób) Zsoltárok könyve (Zsolt) Példabeszédek könyve (Péld) Prédikátor könyve (Préd) Énekek éneke (Én) Bölcsesség könyve (Bölcs) Sirák fia könyve (Sir) Ézsaiás könyve (Iz) Jeremiás könyve (Jer) Siralmak könyve (Siral) Báruk könyve (Bár) Ezekiel könyve (Ez) Dániel könyve (Dán) Ozeás könyve (Oz) Joel könyve (Jo) Ámosz könyve (Ám) Abdiás könyve (Abd) Jónás könyve (Jón) Mikeás könyve (Mik) Náhum könyve (Náh) Habakuk könyve (Hab) Szofoniás könyve (Szol) Aggeus könyve (Ag) Zakariás könyve (Zak) Malakiás könyve (Mal)
  • free counters
  • Újszövetség

    Máté evangéliuma (Mt) Márk evangéliuma (Mk) Lukács evangéliuma (Lk) János evangéliuma (Jn) Apostolok Cselekedetei (ApCsel) Rómaiaknak írt levél (Róm) Korintusiaknak írt I. levél (1 Kor) Korintusiaknak írt II. levél (2 Kor) Galatáknak írt levél (Gal) Efezusiaknak írt levél (Ef) Filippieknek írt levél (Fil) Kolosszeieknek írt levél (Kol) Tesszalonikaiaknak írt I. levél (1 Tesz) Tesszalonikaiaknak írt II. levél (2 Tesz) Timóteusnak írt I. levél (1 Tim) Timóteusnak írt II. levél (2 Tim) Titusznak írt levél (Tit) Filemonnak írt levél (Filem) Zsidóknak írt levél (Isid) Szent Jakab levele (Jak) Szent Péter I. levele (1 Pt) Szent Péter II. levele (2 Pt) Szent János I. levele (1 Jn) Szent János II. levele (2 Jn) Szent János III. levele (3 Jn) Szent Júdás levele (Júd) Jelenések könyve (Jel)

Archive for 2010. október

ISTEN GYÖNYÖRKÖDIK BENNEM

Posted by andrelowoa - október 27, 2010

“Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názeretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban. És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott:
“Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.””
(Mk 1,9-11)

Greg Opean, a Bp-i Golgota gyülekezet lelkipásztorának bizonyságtétele, amely az 1999.06.20-i tanításában hangzott el a Mk 1: 1-13 alapján.

A Fiú ott áll a vízben, a Lélek rászáll, és az Atya szól a Mennyből: “Ez az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.”
Amikor elkezdődött itt a gyülekezet, akkor volt egy fiú, aki egy olyan szektából jött ki, ami a cselekedetekre alapult. Nem akarom elmondani a nevét, de most egy nagyon drága testvérünk az Úrban, a Krisztusban. Most nincs itt. Több hónapon keresztül soha nem láttam ezt a fiút mosolyogni, nevetni. Nem is tudtam, hogy van-e foga J. Minden bibliaórán ott volt, és teljesen odaszánt volt. Egy napon arra bíztatott az Úr, hogy egy kérdéssorozatot tegyek fel neki. Most “Zolinak” nevezzük, nem Zolinak hívják, de legyen ez a neve most.
Azt kérdeztem tőle, hogy:
– (G) Zoli, hiszed-e azt, hogy Jézus Krisztus meghalt a bűneidért?
– (Z) Igen
– (G) Akkor hol vagy?
Akkor rám nézett, és azt gondolta, hát jól vagy, itt állok a teremben.
– (G) Most figyelj ide, és kövess engem! Hol vagy, hol van bármelyik hívőnek az élete?
Felállt, és gondolkodott, utána helyesen ezt válaszolta:
– (Z) Az életünk Krisztusban van. Nem?
A kérdést helyesen megválaszolta, de még nem fejeztük be itt.
– (G) Zoli! Akkor Isten hogy lát téged, hogyan néz rád?
– (Z) Ezt hogy érted?
– (G) Ha az életed krisztusban van, akkor mit lát Isten, amikor rád néz?
Először láttam azt, hogy elkezd egy kicsit mosolyogni. Csak egy picikét.J
– (Z) Hát akkor Jézust látja. Nem?
Akkor odafordultam hozzá, és elolvastattam vele ezt a verset, amit most olvastunk: “Ez az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.” Felovastattam vele hangosan ezt az igét. Ez egy kő kemény kegyelemterápia volt.J Akkor láttam szinte, ahogy forognak a kerekek az agyában, és megkérdeztem tőle:
– (G) Akkor hogy érez Isten irántad?
Akár hiszed, akár nem, ez a fiú elkezdett nevetni.J Csak leesett az álla. Akkor kérdezve mondta ezt:
– (Z) Gyönyörködik bennem?
– (G) Igen! Ez az! Mondjad, mondd ki!
– (Z) Gyönyörködik bennem.
Most már fülig ért a szája. És halkan elkezdte mondogatni, hogy:
– (Z) Gyönyörködik bennem.
Pár hónapon keresztül láttam ezt a fiút. Megnősült, és gyermekei lettek. Az egyik jellemzője ennek a fiúnak, hogy öröm van az életében. Ez a fiú állandóan mosolyog. Akárhányszor csak látom, mindig felteszem neki ugyan ezt a kérdést. Most rögtön meg tudja adni a helyes válaszokat.J Alig várja, hogy odaérjünk, hogy azt mondhassa: Isten gyönyörködik bennem! Az életem Krisztusban van, és Isten Jézust látja, amikor rám néz. Isten gyönyörködik bennem, mert én Benne vagyok.
Tudod, ha te itt vagy, Jézus Krisztusban hívőként, akkor te is mondhatod, hogy “Gyönyörködik bennem!”. Mondd halkan magadnak: “Isten gyönyörködik bennem”. Ott ültem a számítógépemnél, amikor készültem erre a bibliaórára, és átgondoltam ezt. Ott ültem, és mosolyogtam, hogy Isten gyönyörködik bennem. Isten gyönyörködik bennem. Én Krisztusban vagyok. Isten gyönyörködik bennem! “Ez az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.”

Reklámok

Posted in Uncategorized | Leave a Comment »

EZT TETTE VELEM AZ AGYKONTROLL

Posted by andrelowoa - október 27, 2010

(Egy lány vallomása, aki belekerült az agykontroll csapdájába, de sikerült kiszabadulnia belőle)

Nem fontos az, hogy ki vagyok, de egyet szeretnék neked mondani, azt, hogy Jézus Krisztus nagyon nagyon szeret téged. Tudod tegnap láttam Vitray Tamás műsorát, és benne az agykontrollt, és akkor könnyes lett a szemem, és azt mondtam: “Uram amíg én itt ezen a földön élek, és nem kell hazamennem, addig én harcolni fogok a Te nevedért Úr Jézus. Harcolni fogok azért, hogy az emberek megtudják, hogy mi ennek az agykontrollnak a háttere, hogy ki ennek az irányítója.
Emberek milliói tudatlanságban szenvednek, nem tudják, hogy mi ez az egész. De én, aki átéltem ezt, én elmondhatom az embereknek, hogy hogyan kerültem ki, és mi ez az egész. Kérlek hallgass meg és ne tépd össze ezt a levelet, mert úgy érzem ,hogy ez számodra hasznos lesz.
14 éves voltam ,amikor először álmodtam Jézussal. A szüleim nem hívok, és nem voltak vallásosak, ezáltal nem is kerültem kapcsolatba a hittel. S egyszer álmodtam vele. Olyan jó volt meglátni álmomban, olyan jó volt érezni azt, hogy ott van. És amikor fölébredtem, kirohantam apukámhoz, és mondtam neki: “Figyelj csak apu! Álmodtam Jézussal. Olyan boldog vagyok!” – És apukám egy kézlegyintéssel elintézett: “Ugyan már kislányom, hiszen azt mindenki megteheti” – És akkor én beletörődtem. Hát ha apukám azt mondja, hogy mindenki álmodik Jézussal, akkor az biztosan úgy van, hiszen ő már olyan tapasztalt, és olyan nagy ember.
Később is megtörtént az, hogy álmodtam Vele, és ez még sokszor megtörtént. Mindig mondott és mutatott valamit, de nem értettem belőle semmit. Hát miért pont én álmodok Vele, miért nem a másik, miért nem a rokonom, miért nem a szomszédom, miért pont én? Már 3 éve mindig volt, hogy álmodtam Vele; volt, amikor egy héten egyszer, egy hónapba kétszer, de mindig álmodtam valamit Vele. És tavaly nyáron kaptam egy ajánlatot. Nagymamám szomszédja beszélt velem, és ezt mondta:”Figyelj csak Móni! Én tudok a te problémáidról, és tudok neked segíteni. Tudok egy olyan módszert, amivel megfejtheted ezeket az álmokat, tudod irányítani az álmaidat, lesz hatodik érzéked, lesz tehetséged …” – Én bele is egyeztem ebbe az egészbe, és azt mondtam, hogy milyen jól hangzik az, hogy különb leszek, mint mások, végre meg tudom fejteni az álmaimat, s ezáltal beszélhetek Istenhez. S elkezdtem az agykontrollt. Megvettem a könyveket, elkezdtem olvasgatni, és ehhez a nőhöz jártam, meg néhány tanfolyamra. És akkor észrevettem, és o is észrevette, hogy van nekem valamilyen gyógyító erőm, te biztosan tudod,hogy mi ez, én akkor még nem voltam vele tisztába, de azt hiszem, hogy akkor felismertem azt, hogy ez egy adottság. Egy olyan valami, amit ezáltal kaptam. Én ezt fel is használtam, embereket gyógyítottam, de nem kaptam visszajelzést arról,hogy meggyógyultak-e vagy sem, de azt mondták, hogy ez ideig óráig jó volt.
Elmentem az egyik barátnőmhöz, akinek van egy kistestvére, és mondta nekem, hogy mi lenne, ha megvizsgálnám, mert olyan régóta beteg, amióta megszületett, egyfolytában műtik a veséjére. Én boldogan vállaltam a feladatot, hiszen segíthetek egy emberen, segíthetek egy gyermeken, hát ez milyen jó dolog, és megvizsgáltam a kisfiút. Elmentem, és másnap azt mondta a barátnőm: “Na Móni ezt jól megcsináltad. – de hát mit csináltam meg? Azt mondta: “Egész éjjel nem aludt az öcsém, egész éjjel sírt, és nem bírt aludni, mert nagyon félt.” S akkor elkezdtem gondolkodni: Figyelj csak Móni! Egy gyereknek a lelke még tiszta, úgyhogy benned lehet a hiba. És akkor rájöttem ,hogy ez az egész gyógyítás, ez az egész agykontroll, valami hamis dolog lehet, és azt mondtam, hogy nem csinálom tovább. És nem csináltam tovább. És ekkor következett maga a pokol. Tudod én nem hittem, hogy van Sátán, hogy létezik, de meg kellet látnom. Tudod én álmodtam vele, mindig megjelent álmaimban, és közölte, hogy o a Sátán. Álmomban mindig templomba menekültem és akkor odaült mellém, és akkor közölte: “Én vagyok a Sátán!” És én rohantam és futottam előle, és tudod ezek az álmok olyan furcsák voltak mert mindig fölébredtem belőle, mindig éreztem egy ilyen nyomasztó érzést, olyan hatalmas erőt, amely lenyom az ágyra és nem bírom a kezemet fölemelni, mert meg vagyok bénítva, fel akarom kapcsolni a villanyt, de nem jut el odáig a kezem, és szólni akarok apuéknak, de nem jön ki hang a torkomon, és le voltam bénítva és nem tudta megmozdulni, és úgy éreztem, hogy soha senki sem segített rajtam, és itt fogok maradni, és itt kell meghalnom. Azután azt álmodtam, hogy egyik nap fojtogatnak, és én kiabálom a nővérem nevét, Bea! Bea! És akkor hirtelen felébredtem, és telefonáltam a sógoromnak,hogy : “Figyelj Laci! Mondd meg Beának, hogy beteg lesz, és ne menjen ki az utcára, és öltözzön fel.” És akkor Laci ezt mondta: “Persze! Ugyan már Móni már megint a hülyeségeid, maradj nyugton!”
És másnap jött a telefon: Úr Isten! Móni! A nővéred olyan beteg, hogy föl se bír kelni – és akkor mondtam: “Ugye megmondtam, hogy beteg lesz! Ugye megmondtam ,hogy vigyázzatok!”
Nem hittek nekem az emberek, de később elkezdtek hinni, mert látták a beteljesedését.
Egyszer karácsonykor azt álmodtam, hogy apukám és anyukám elém áll álmomban és azt mondják, hogy: “Móni meg fogsz halni!” Én futottam a szobába körbe-körbe és kiabáltam, hogy nem fogok meghalni, és jöttek utánam és kiabálták, hogy “Móni meg fogsz halni!”. Én annyira féltem, fölébredtem, és nagyon féltem. Nem mertem a lábamat kidugni a takaró alól, és nagyon meg voltam ijedve, egész éjjel nem aludtam. Tudod nagyon kikészített ez az egész, mert naponta és havonta álmodtam ezeket, és nem hagytak békén ezek az álmok.
Mindig megjelent a Sátán álmomban és nem hagyott békén. Nappal fáradt voltam, mert nem bírtam éjszaka aludni, és éjszaka meg fenn voltam, mert nem mertem lefeküdni, nem mertem lehunyni a szemem, mert mindig attól féltem, hogy meg fog jelenni. Úgy éreztem, hogy valóban meg fogok halni, már nem sokáig leszek az élők között, hát meghalok, hát ennyit ért ez a 18 év, nincs tovább. Látták a munkahelyen, hogy semmi sem stimmel velem, hogy valahogy mindig rettegek és húzódozok az emberektől, hogy félek és akkor az egyik kolléganőm kérdezte, hogy: “Mi van Móni? Mondd el nekem! – És én kiöntöttem neki a szívemet. És januárban jött egy telefon, hogy: “Figyelj csak Móni! Én ismerem a te problémádat. Én nem ismerlek téged, személyesen, de hallottam rólad. Szeretnék neked segíteni. Tudok valakit, aki tud rajtad segíteni.”
– Rajtam ugyan ki tudna segíteni – kérdeztem. Rajtam már orvos sem, pszichológus sem tud segíteni. Rajtam már senki sem tud segíteni.
Azt mondta nekem: “Jézus Krisztus az, aki tud rajtad segíteni!” – Jézus rajtam? – kérdeztem, s elkezdtem gondolkozni. Igen, igen én ezzel a valakivel álmodtam valamit, de kavargott minden az agyamban. És akkor megbeszéltünk egy időpontot, hogy találkozzunk.
Találkoztunk, és mesélt nekem Jézusról, és mesélt nekem Istenről. Olyan jó volt hallgatni, olyan jó volt érezni, hogy ebből az emberből nyugodtság, békesség, szeretet jött, pedig nem is ismertük egymást, de ez az ember mégis szeretett engem, és elmondta, hogy Jézus szeret engem, és szeretne rajtam segíteni. Hívott, hogy menjek el az o gyülekezetébe, és ismerjem meg Jézust. Elmentem a gyülekezetbe egy vasárnapi evangélizációra, és éreztem, hogy ez az egész nekem szól, hogy az Úr hozzám szól, a szívemhez, hogy milyen bűnös vagyok hogy nem kellett volna ebbe az egészbe belelépnem, hogy igenis a Sátánnal van dolgom, és igenis magának akar, és igenis nem hagy békén. És akkor a lelkész föltette a kérdést: Ki az, aki Jézus mellett szeretne dönteni? És én fölemeltem a kezem, hogy én akarok. Nagyon meglepődtem, mert mondta, hogy menjek ki oda mellé és imádkoznak értem; és akkor kérdeztem: Most mi fog történni? Szétnyílik alattam a föld, vagy mi? Kimentem előre és imádkoztak értem. Becsuktam a szememet, és éreztem azt, hogy valaki simogat, hogy valaki szeret, hogy valakinek fontos vagyok, és ez a valaki Isten volt. Akkor éreztem először, hogy Jézus él, és hogy nagyon szeret engem, és én olyan boldog vagyok. Tudod, akkor úgy éreztem, hogy ez az egész minden, ami bennem volt, megoldódott, és valóban, megoldódott. A szívemről egy akkora kő esett le, mert megismerhettem Őt, és megéreztem azt, hogy Ő vár. Tudod, azóta Vele járok, ez januárban történt, és boldogan mondom el neked, hogy Jézus a szabadulás, hogy Jézus az egyetlen út az Atyához. Rajta kívül nincsen más út az Atyához, csak Ő van. Tudod, a Sátán most mindent meg fog tenni az utolsó időkben, tőlünk emberek elől egyszerűen elrejtse Krisztust, hogy ne lássuk meg Őt, hogy ne forduljunk Őhozzá, hanem induljunk el afelé, hogy önmagunk valljuk, hogy tudunk magunkon segíteni. De ez egyszerűen nem igaz, az ember nem képes arra, hogy önmagát meggyógyítsa, hogy saját magát segítse. Az ember bűnben lévő ember, akinek igenis bűnei vannak, és nem képes arra, hogy saját magát megváltsa. Nekünk nincsen más megváltónk csak Jézus Krisztus. Jézus Krisztus az, akinek köszönhetjük az életünket. Tudod, Ő hatalmas, kegyelmes, és jóságos Úr. Úgy sajnálom, hogy az emberek félreismerik Őt, és nem ismerik Őt meg valójában. Nem tudják, hogy Ő milyen kegyelmes. Tudod, hogy ma Ő jött el hozzád? Tudod, hogy ma Ő szól hozzád? Tudod, hogy Ő nagyon szeret téged? Mert ha nem hát tudd meg, hogy Ő nagyon szeret téged. Nekem most könnyek folynak az arcomon, de boldogan mondom neked, hogy igenis van Isten, és hogy szeret téged. Én nagyon-nagyon örülök annak, hogy ezt most neked elmondhatom, és hogy elolvastad ezt a levelet, és nem dobtad ki, és nagyon hálás vagyok az Úrnak ezért a feladatért. Hogy igenis elkérhettem ezt, hogy nyomorúságomból kiemelt, mert megtehette volna azt is, hogy ezt mondja: Ó ez az ember engem nem érdekel maradjon ott, ahol van. – de nem ezt tette. Rám nézett, és látta az én nyomorúságomat, az én szívemnek az összetörését, és azt mondta, hogy én ennek az embernek segítek. És tudod, mit tett értem? Nemcsak hogy lenyúlt értem, hanem lejött értem és kiemelt. Tudod milyen nagy szó az, hogy Isten a Fiát adta értünk? Maga az Isten hagyta azt, hogy a Fia elvérezzen értünk. Tudod te ezt? Te sem és én sem soha nem lennénk képesek arra, hogy életünket feláldozzuk másokért, nemhogy a gyermekünket. De Ő megtette, hogy a Fiát adta értünk, akit a legjobban szeretett, mert tudta, hogy csak ezáltal lesz egy híd, lesz egy kapcsolat közte és köztünk.
Figyelj, ha még eddig nem tudtad, hogy mi ez az agykontroll, akkor lásd meg a te szemeiddel, ha máshogy nem akarod elhinni, akkor nézz az én életemre, és tudd meg, hogy ez az egész agykontroll egy sátáni dolog, hogy igenis a Sátán áll mögötte, igenis, o van mögötte. Tudod Isten egy gentleman. Ő nem erőszakoskodik, Ő nem tolakodik, Ő azt mondja: Ember, ha behívsz az életedbe én bemegyek, de hát ha nem hívsz, én nem megyek. A Sátán pedig tolakszik, furakodik, és akarja a te életedet, tönkre akarja tenni.
Tudod, amióta én Istennel járok, én nem bántam meg azt, hogy Ő él is értem, átélhetem minden napon, hogy találkozhatok Vele. Tudod én nem tudtam, hogy lehet Vele beszélgetni, de lehet Vele beszélgetni. Igenis Ő mond neked valamit, és O szeret téged.
Jézus azonban egy szerető Úr, Jézus egy megmentő Úr. Ha eddig még nem döntöttél igazán mellette, akkor én tanácsolom, és azt mondom, hogy dönts mellette igazán, és add át neki életedet egészen és tagadj meg mindenféle sötét oldalt, ami mögött sátáni erő rejlik (agykontroll)!
Tisztelettel: Egy olyan ember, aki már egyszer beleesett a Sátán csapdájába (de kikerült onnét Jézus segítségével) és arra kér, hogy te ne kövesd el azt a hibát, amit ő már egyszer elkövetett.

Posted in Uncategorized | Leave a Comment »

Emmánuel nővér interjúja Maria Simma-val a tisztítótűzről

Posted by andrelowoa - október 27, 2010

Néhány hónappal ezelőtt nagy érdeklődéssel olvastam egy könyvet a tisztítótűzben szenvedő lelkekről. Nagyon megrémített, mert egészen aktuális tanúságtételeket közölt…

…egyébként pedig igen jól megmagyarázta az Egyház idevonatkozó tanítását. Maria Simma írta, címe: A tisztítótűzben szenvedő lelkek mondták nekem… Miután elolvastam a könyvet, írtam a kiadónak, s megtudtam, hogy Maria Simma él még él. Akkor gyorsan kapcsolatot kerestem vele, s ő hajlandó volt találkozni velem, hogy válaszoljon számos kérdésemre. Nagyon boldog voltam, mert valahányszor alkalmam volt a szenvedő lelkekről beszélni vagy prédikálni, megállapítottam, hogy óriási, hallatlan érdeklődés mutatkozott hallgatóim körében. Gyakran könyörögtek, hogy beszéljek erről még többet: “Mesélj még többet ezekről a lelkekről!” – kérték, s világosan láttam, hogy ez a beszéd igen erős szomjúságot elégít ki. Szeretnénk tudni, mi vár mindnyájunkra a halál után. Meg kell mondani azt is, hogy ezeket a dolgokat már nem nagyon tanítják a plébániákon, a hittanórákon, gyakorlatilag sehol sem. Úgy, hogy egy nagy űr van, nagy hiányosság. Ha úgy tetszik, nagy tudatlanság, sőt, bizonyos szorongás is a végső dolgoknak e realitásaival kapcsolatban. Ez a beszélgetés nemcsak abban segít majd nekünk, hogy megszűnjön ez az aggodalom, – amely egyáltalában nem helytálló – a tisztítóhellyel kapcsolatban, de világot derít majd arra is, hogy Isten terve velünk nagyszerű, pompás, valóban lelkesítő. És azt is megtudjuk, hogy ezen a Földön óriási hatalom van a kezünkben, hogy boldogságot nyújthatunk halottaink lelkének, és hogy megtaláljuk magunk is ezt a boldogságot a saját életünkben.
Ismertem egy fiatalembert, mintegy húsz éves lehetett. Egy Nílus-menti faluban élt. Ezt a falut egymás után áradások sújtották és rengeteg lakosa meghalt. Egy este a fiatalember éppen szülei házában tartózkodott, amikor meghallotta, hogy rettenetes ár pusztít a házuk mellett. Aztán kiabálást hallott, szívet tépő kiáltásokat: Segítség, segítség! Elvisz minket az ár! A fiatalember kiugrott az ágyából és kirohant, hogy segítséget nyújtson az embereknek.
Édesanyja meghallotta a kiáltásokat, és odaállt az ajtó elé, hogy a fiú ne tudjon kimenni, “Nem, nem, menjenek mások segíteni, ne mindig mi! Nagyon nagy a veszély odakint, nem akarom, hogy még eggyel több halott legyen!” De a fiatalember, akit megrendítettek a kiáltások, segíteni akart az embereknek, félrelökte az anyját, és azt mondta: “De igen, odamegyek. Nem hagyhatom, hogy meghaljanak!” Kiment, s útjában őt is elragadta az ár, és meghalt.
És íme, két nappal a halála után meglátogatott engem egy éjszaka és azt mondta nekem: “Mondass értem három misét. Akkor kiszabadulok a tisztítóhelyről.” Elmentem elmondani a dolgot a családjának és a barátainak. Nagyon csodálkoztak, hogy csak három mise után szabadul a tisztítóhelyről. A barátai azt mondták: Igaz, nem szerettem volna a helyébe lenni, amikor meghal; ha tudnád mennyi bolondságot követett el életében!” És a fiatalember azt mondta nekem: “Tessék! Tiszta szeretetből cselekedtem, amikor odaadtam az életemet, kockáztattam az életemet ezekért az emberekért és ezért fogadott be engem az Úr a mennybe.” Igen, a szeretet elfed egy sereg vétket.

Maria Simma ma 73 éves, egyedül él kis házában Sonntag-ban. Sonntag nagyon szép kis falu a Vorarlbergben, Ausztriában, s ott találkoztam vele. Kicsoda Maria Simma? Egyszerű parasztasszony, gyermekkora óta sokat imádkozik a szenvedő lelkekért. 25 éves korában egy igen különös karizmában részesült, mely nagyon ritka az egyházban: a szenvedő lelkek látogatásának karizmájában. Buzgó katolikus és igen-igen alázatos s nagyon egyszerű. Nagy segítséget kap plébánosától, és a püspökétől is, amint majd látni fogjuk. Bármily különleges karizmában részesüljön is, igen szegényesen él, nagyon szűkösen. Például szinte alig van hely ahhoz. hogy az. Ember megforduljon a széke körül a kis szobában, ahol fogad minket. Szóval, rendkívüli karizma, de gyökerei az Egyházban találhatók. az egyház történetében, mert számos szent volt – kanonizált vagy nem kanonizált – aki gyakorolta ezt a karizmát. Idézem csupán Szent Gertrúdot, Genuai Szent Katalint, aki sokat írt erről. Jézusról nevezett
Mariannát, Szent Mária Margitot Paray le Monial-ból, aki a Szent Szívet látta látomásában, az ars-i plébánost, Bosco Szent Jánost, Boldog Betlehemi Mariannát stb. Könyvet lehetne írni róluk, és ha behatóbban tanulmányozzuk ezeknek a szenteknek a tanítását, azt látjuk, hogy mind-mind ugyanazt mondják. Maria Simma a maga részéről csak újra átéli az ő szép tanúságtételüket. Ezért nem haboztam kérdéseket feltenni neki, mivel megvan azaz előnye, hogy a mi korunkban él, tehát kapcsolatba lehet lépni vele. Megostromoltam kérdéseimmel, kihasználtam a lehetőséget. A probléma csak az volt, hogy egy szót se tud franciául. Tehát tolmáccsal dolgoztam. Azért, hogy a kazetta ne legyen túl hosszú, a saját szavammal adom vissza, amit ő mond, vagy a választ közvetlenül a tolmács fordításában közlöm. Egyéni magyarázatokat fűzve hozzá.

– Mária elmesélné nekünk, hogyan történt, amikor először látogatta meg magát egy szenvedő lélek?
– 1940-ben történt, egy éjszaka, hajnali 4 órakor. Hallottam, hogy valaki fel-alá járkál a szobában. Erre ébredtem fel, s néztem, ki jöhetett be a szobámba.
– És megijedt?
– Nem, egyáltalán nem vagyok félénk. Anyám még gyerekkoromban azt mondta, különös gyerek vagyok, mert sohasem félek.
– Aha. És azon az éjszakán mi történt? Mesélje el!
– Láttam, hogy az illető idegen. Lassan járkált fel-alá. Szigorú hangon rászóltam: Hogyan jöttél be ide? Mit vesztettél el? De ö csak tovább járkált a szobában, fel-alá, mintha semmit se hallott volna. Akkor megint megkérdeztem: Mit csinálsz? De mivel még mindig nem válaszolt, hirtelen felálltam és meg akartam ragadni. És csak a levegőt fogtam meg, már nem volt ott semmi. Akkor visszafeküdtem, és megint hallottam, hogy fel-alá járkál. Azon töprengtem, miért látom én ezt az embert, akit nem tudok megfogni. Megint felkeltem, hogy megfogjam és meg állítsam a járkálását, megint a levegőbe kaptam. Zavarban voltam, visszafeküdtem. Az illető nem jött vissza, de én nem tudtam elaludni. Másnap mise után odamentem a lelki atyámhoz, és mindent elmeséltem neki. Azt mondta nekem: Ha ez újra előfordul, ne kérdezd tőle: ki vagy te, hanem azt, hogy mit akarsz tőlem? A következő éjjel az ember visszajött. Ugyan ő volt és én megkérdeztem tőle: Mit akarsz tőlem? Azt felelte: Mondass értem három misét, és én megszabadulok. Akkor megértettem, hogy ez egy szenvedő lélek. A lelki atyám megerősítette ezt. Azt is tanácsolta, hogy sohase utasítsam vissza a szenvedő lelkeket, hanem nagylelkűen fogadjam el a kéréseiket.
– És aztán folytatódtak a látogatások?
– Igen, néhány éven át csupán 3-4 lélek. Főleg november hónapban. Később többen jöttek.
– És mit kérnek magától ezek a lelkek?
– Legtöbbször azt kérik, hogy mondassak misét, és legyek ott azokon a miséken. Kérik, mondjam el a rózsafüzért és végezzek keresztutat.
– Igen, most felvetődik a kérdés a tisztítóhely tulajdonképpen micsoda?
– Hát, azt mondhatnám, hogy ez egy zseniális találmánya Istennek. Mondok erre egy képet, saját magam gondoltam ki: Tegyük fel, hogy egy napon kinyílik egy ajtó és megjelenik egy gyönyörű szép lény, olyan szép, amilyent még soha nem látott az ember a földön. Le vagyunk nyűgözve ettől a csodaszép Lénytől, felkavar bennünket annál is inkább, mert ez a lény azt mutatja, hogy őrülten szerelmes belénk, és azelőtt el sem bírtuk képzelni, hogy ennyire szeressen minket valaki. Azt is sejtjük, hogy ez a Lény nagyon vágyódik arra, hogy magához vonzzon, megöleljen minket, és a szeretet tüze, amely már égeti a szívünket, arra késztet, hogy a karjai közé vessük magunkat. De ebben a pillanatban rájövünk, hogy hónapok óta nem mosakodtunk, hogy rettentő rossz szagunk van, csorog az orrunk, zsíros a hajunk, koszos a ruhánk, stb., stb. És akkor azt mondjuk: nem, lehetetlen, hogy ebben az állapotban odamenjek, előbb meg kell mosdanom, jól letusolok, aztán gyorsan visszajövök hozzá. Csakhogy a szívünkben feltámadt szeretet olyan erős, olyan égető, olyan hatalmas, hogy ez a késedelem, amelyet a tusolás okoz, kibírhatatlan. És a távollét forró tüze, még ha csak pár percig tart is, kegyetlenül égeti a szívünket. És ez az égés természetesen arányban van a szeretet feltárulásának intenzitásával. Szeretetből adódó égés. Hát pontosan ez a tisztítóhely. Késlekedés, amelyet a tisztátalanságunk kényszerít ránk, késlekedés, hogy Istent átöleljük. Szeretetégés, amely rettentő szenvedést okoz. A szeretetre való várakozás, ha úgy tetszik: nosztalgia. És éppen ez az égés, ez a nosztalgia mossa le rólunk azt, ami még tisztátalan mibennünk. A tisztítóhely, mondhatnám, a vágy helye.
Örülten vágyódunk Istenre. Istenre, akit már ismerünk, mert láttuk, de még nem jutottunk el Hozzá.
A szenvedő lelkek gyakran beszélnek Máriának arról, milyen nagyon vágyódnak Istenre, és arról, milyen fájdalmas számukra ez a vágy. Valóban agónia. Gyakorlatilag, azt mondanám: a tisztítóhely egy hatalmas ránk törő hiánybetegség: Isten hiányzik nekünk. De itt megkérem Máriát, tisztázzon nekünk egy alapvető pontot:

– Mária, a szenvedő lelkekben van-e öröm és reménység, szenvedésük közepette?
– Igen. Egyetlen lélek se szeretne a tisztítóhelyről visszatérni a földre. Ismernek valamit, ami végtelenül felülmúl minket. És nem tudnák újra rászánni magukat, hogy végigjárják a földi utat. Ez a nagy különbség ahhoz a szenvedéshez képest, amelyben nekünk van részünk a Földön. Mert a tisztítóhelyen, még ha borzalmas is a lélek fájdalma, megvan az a bizonyossága, hogy mindörökre Istennel fog élni, megingathatatlan bizonyosság. És ez a bizonyosság olyan erős, hogy az öröm nagyobb, mint a fájdalom. És semmiért a világon nem szeretnénk újra élni a földön. A földön végülis az ember sohasem biztos semmiben.
– Mária, most mondja meg, Isten küldi-e a lelket a tisztítóhelyre, vagy saját maga határozza el, hogy odamegy?
– Maga a lélek akar a tisztítóhelyre menni, hogy tiszta legyen, mielőtt a mennybe megy. De azt is meg kell mondani, hogy a lélek, mikor a tisztítóhelyen van, Isten akaratát teszi teljesen a magáévá. Örül a jónak és szereti Istent és minket is szeret. Ezek a lelkek teljesen egyek Isten szellemével és világosságával, hogy úgy mondjam.
– Mária, a halál pillanatában, teljes fényben látjuk-e Istent vagy még csak homályosan?
– Még csak homályosan, de azért ez mégis olyan világosság, hogy elég ahhoz, hogy nosztalgiát érezzünk iránta. Persze, vakító fényesség ez, a Föld sötétségéhez képest. De ez még semmi ahhoz a teljes világossághoz, amelyet a lélek megismer, majd amikor a mennybe megy. Egyébként erre vonatkozóan idézni lehetne az ???Élet az élet után”-ban leírt tapasztalatokat. A lelket annyira lenyűgözi ez a világosság, hogy szenvedés, agónia számára visszatérni a Földre ez után a tapasztalat után.
– Mária. meg tudná-e mondani, mi a Szent Szűz szerepe a szenvedő lelkekkel kapcsolatban?
– Gyakran eljön megvigasztalni őket, mondván nekik: sok jót is lettek. Igen, bíztatja őket.
– Vannak-e sajátos napok, amikor megszabadítja őket?
– Igen, főleg karácsonykor, Mindenszentek napján, nagypénteken,, s megszabadítja őket a mennybemenetele napján és Jézus mennybemenetele napján.
– Mária, miért kerül valaki a tisztítóhelyre, melyek azok a bűnök, amelyek a leginkább odajuttatnak minket?
– A szeretet elleni vétkek, a felebaráti szeretet elleni bűnök. a szív keménysége, az ellenségeskedés, a rágalom, mindezek.
– Igen. Tudom, hogy a rágalom és a megszólás a legcsúfabb piszok, hosszú tisztulást igényelnek. Itt Mária egy példát említ, amely nagyon meghökkentette. Elmesélem ezt a tanúságtételt.
Egy férfiről és egy nőről van szó, akik megkérdezték tőle, tudja meg, a tisztítóhelyen vannak-e? És a kérdezősködők nagy meglepetésére az asszony már a mennyben volt, a férfi pedig a tisztítóhelyen. Pedig az asszony akkor halt meg, amikor abortuszt hajtatott végre magán, míg a férfi igen gyakran járt a templomba, s látszólag igen rendes, jámbor életet élt. Akkor Mária újból érdeklődött azt gondolván, hogy tévedett. De nem, a dolog valóban úgy történt. Gyakorlatilag egyszerre haltak meg, de az asszony mélységesen megbánta tettét és nagyon alázatos volt, míg a férfi mindenkit kritizált, mindig panaszkodott, és megszólta az embereket. Kritizált, és ezért volt igen hosszú a tisztítóhelyen való tartózkodása. Tehát nem szabad a látszat alapján ítélkezni.
Ami a szeretetet illeti, idetartozik az, amikor visszautasítunk embereket, akiket nem szeretünk, nem vagyunk hajlandók kibékülni, megbocsátani. És az a sok sértődöttség, amit ápolgatunk magunkban.
Mária igen meglepő tanúságtételt mondott nekünk erre vonatkozóan, egy olyan személy történetét, akit ö nagyon jól ismert. Egy nőről van szó, aki már meghalt, a legborzalmasabb tűzben volt, rettenetes szenvedések közepette.
És mikor meglátogatta Máriát, elmondta neki miért. Volt egy barátnője, akivel igen ellenséges viszonyt tartott fenn. És ennek ő volt az oka. Éveken át táplálta ezt az ellenségeskedést, holott a barátnője többször is jött, hogy kibéküljön, kiengesztelődjön vele. Ö pedig mindig visszautasította. Mikor az asszony súlyos beteg lett, továbbra is bezárta a szívét, és visszautasította a barátnője által felajánlott kibékülést, egészen a halálos ágyáig, ahová a barátnője eljött, hogy kibéküljenek, még ott sem volt hajlandó kibékülni és kiengesztelődni. És ezért került egy rendkívül fájdalmas purgatóriumba, és jött Mária segítségét kérni. Azt hiszem, ez igen jellemző eset a szívben táplált bosszúvágyat illetően. Ami a beszédet illeti, nem hangsúlyozhatjuk eléggé, mennyire gyilkos lehet egy kritizáló, rosszindulatú szó, s mennyire gyógyító is lehet egy szó.
– Mária, meg tudná-e mondani, kik azok, akiknek a legtöbb esélye van arra, hogy egyenest a mennybe menjenek?
– Akik jószívűek. Jószívűek mindenkivel. A szeretet elfed egy sereg bűnt.
– Igen, Szent Pál mondja ezt nekünk. És milyen eszközöket használhatunk fel a Földön, hogy elkerüljük a purgatóriumot, és egyenest a mennybe menjünk?
– Sokat kell tennünk a szenvedő lelkekért, mert ők is segítenek minket, a maguk részéről nagyon alázatosnak kell lenni, ez a legerősebb fegyver a rossz, a gonosz ellen. Az alázatosság elkergeti a rosszat.
– Szeretném itt felolvasni önöknek Beriou atya szép tanúságtételét. Beriou atya szép könyvet írt a szenvedő lelkekről. Szó van benne arról, hogyan segítik a szenvedő lelkek azokat, akik imájukkal könnyítenek szenvedéseiken. Meséik, hogy valaki, aki igen szerette a szenvedő lelkeket, egész életét arra szentelte, hogy enyhítse szenvedéseiket.
Amikor elérkezett a halála órája, az ördög nagy dühvel támadt rá, mert látta, hogy kicsúszik a kezei közül. Úgy tűnt, hogy mindent megtesz ellene. A haldokló küzdött az ördög ellen, és egyszerre csak egy sereg ismeretlen hatolt be a szobájába, gyönyörű szép lények, akik elkergették az ördögöt, s ágyához lépve mennyei szavakkal erősítették és bíztatták az asszonyt, aki mélyet sóhajtott és felkiáltott:
– Kik vagytok, kik vagytok, kérlek, akik annyi jót tesztek velem?
– Mi az ég lakói vagyunk, mondták a jótékony látogatók, akik a te segítségeddel jutottunk el a boldogságra. És most mi jöttünk hozzád hálából, hogy segítsünk neked átlépni az Örökkévalóság küszöbét, hogy ki hozzunk téged erről a szorongással teli helyről, hogy bevezessünk a Szent Város örömébe.
Erre a haldokló arcát mosoly öntötte el, szeme lecsukódott, és elaludt az Isten békéjében. Lelke, mely tiszta volt, mint a galamb, az Urak Ura elé lépve annyi pártfogót és Ügyvédet talált, amennyi lelket megszabadított, és miután elismerték, hogy méltó a dicsőségre, mintegy diadalmenetben lépett be a mennybe, mindazok tapsa és áldása közepette, akiket ő hozott ki a tisztítóhelyről.
Bárcsak mi is hasonló boldogságban részesülnénk egy napon!
– Meg kell mondanunk, hogy azok a lelkek, akiket a mi imáink szabadítottak ki, nagyon hálásak és segítenek minket életünk folyamán ez nagyon érezhető. Tanácsolom, próbálják ki! Segítenek minket, ismerik szükségleteinket, és sok kegyelmet eszközölnek ki nekünk.
– Akkor hát Mária, most a jobb latorra gondolok a jobb lator volt Jézus mellett a kereszten. Szeretném tudni, mit tett, miért ígérte meg neki Jézus hogy még aznap vele lesz?
– Alázatosan elfogadta a szenvedését, mondván, hogy igazságos. Bíztatta a másik latort, hogy fogadja el ő is. Volt benne istenfélelem, vagyis alázatos volt. Az is fontos mikor az ember a halállal szembenéz, hogy teljesen alávessük magunkat, Isten akaratának.
És Mária elmesélte nekünk egy négygyermekes anya szép történetét:
Az anya haldokolt s ahelyett, hogy lázadozott vagy nyugtalankodott volna, azt mondta az Úrnak. Elfogadom a halált, mert Te akarod, és életemet a kezedbe helyezem. Rád bízom a gyerekeimet, tudom, hogy gondoskodni fogsz róluk.
Mária azt mondta nekem, hogy amiért ilyen óriási bizalma volt Istenben, ez az asszony egyenesen a mennybe ment, anélkül, hogy áthaladt volna a purgatóriumon.
Szép példa azé a fiatalemberé is, akiről a kazetta elején beszéltünk, aki kockára tette az életét, hogy megmentse testvéreit az áradatban. Látható, hogy a szeretet, egyetlen ingyenes szeretet-gesztus rengeteg bűnt betakar, mivel ez a fiatalember elég léha életet élt, s az Úr kihasználta ezt az egyetlen tiszta szeretetpillanatot, hogy magához vegye. A fiatalember megmagyarázta Máriának, hogy talán soha nem lett volna alkalma életében ilyen nagy szeretet aktust végbevinni, és talán rossz ember vált volna belőle, és az Úr a maga irgalmasságában akkor szólította magához, amikor a legszebb és a legtisztább volt emiatt a szeretet aktus miatt. Tehát a szeretet, az alázatosság és az Istenbe vetett bizalom: ez az aranykulcs, amely lehetővé teszi, hogy egyenest a mennybe menjünk.
– Mária, mondja meg, melyek a leghatékonyabb eszközök arra, hogy segítsük a szenvedő lelkeket?
– A szentmise.
– Miért a szentmise?
– Mert Krisztus ajánlja fel magát értünk szeretetből. Ez magának Krisztusnak a felajánlása Isten részére. A legszebb ajándék. A pap Isten képviselője. De maga Isten ajánlja fel és áldozza fel magát értünk. A mise hatékonysága az elhunyt számára annál nagyobb, minél jobban becsülte az illető a misét életében. Ha valaki teljes szívéből imádkozott a misén, és amennyire ideje megengedte hét közben is eljárt oda, az nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az érte mondott mise hatékony legyen. Itt is azt aratja az ember, amit vetett.
És hozzátennék valamit: egy szenvedő lélek a temetése napján jól látja, hogy valóban imádkoznak-e érte, vagy csak éppen elmennek a temetésére, hogy megmutassák: ott vagyunk. Csak az ima segít, a jelenlét nem, s a lelkek gyakran panaszkodnak, hogy az emberek elmennek a temetésre, de egy imát sem mondanak Istenhez, csak sokat sírnak, ez pedig felesleges.
Egy nagyon szép példát fogok említeni, amelyet az ars-i plébános mondott el a híveinek, éppen a misével kapcsolatban.
“Gyermekeim, egy jó pap elvesztette egy barátját, akit nagyon szeretett Ezért sokat imádkozott a lelke nyugalmáért. Egy napon Isten tudomására hozta, hogy az illető a tisztítóhelyen van és borzasztóan szenved. Ez a szent pap nem tudott jobbat kigondolni, mint hogy felajánlja a szentmise áldozatot kedves halottjáért. A konszekráció pillanatában kezébe vette az ostyát, és ezt mondta: Örök Szent Atya! Csináljunk egy cserét. Nálad van a barátom lelke, aki a purgatóriumban van, én meg kezemben tartom Fiad testét. Hát irgalmas jó Atyám, szabadítsd meg a barátomat, és én felajánlom Neked a Fiadat halálának és szenvedésének teljes érdemével. Kérése teljesült. Valóban, az Úrfelmutatás pillanatában látta barátja lelkét dicsőségben ragyogva, amint a mennybe ment. Isten elfogadta a cserét. Nohát, gyermekeim, tette hozzá az ars-i plébános, ha ki akarunk szabadítani a purgatóriumból egy lelket, aki kedves nekünk, tegyünk mi is így: ajánljuk fel Istennek a Szent Áldozat által szeretett Fiát halálának és szenvedésének minden érdemével. Isten semmit sem tagad hat meg tőlünk.”
Van egy másik igen hatalmas eszköz a szenvedő lelkek megsegítésére, s ez természetesen a saját szenvedésünk, a penitenciáink felajánlása, és az önként vállalt szenvedés: mint a vezeklés, a böjt, az önmegtartóztatás, stb., és persze a nem önként vállalt szenvedés is, mint a betegség, a gyász, stb.
– Mária, magát is több ízben felhívták, hogy szenvedjen a szenvedő lelkekért, hogy megszabaduljanak. Meg tudná-e mondani, mit érzett és élt át ilyenkor?
– Első ízben egy lélek megkért, legyek szíves szenvedni három órát a testemben érte. És utána folytathatom a munkámat. Azt mondtam magamban: ha három óra múltán vége, elfogadhatom. Az a három óra úgy éreztem, hogy három napig tartott, annyira fájdalmas volt. És a végén megnéztem az órámat, és láttam, hogy csak 3 órát tartott. A lélek azt mondta, hogy 20 évi purgatóriumtól kíméltem meg azzal, hogy a 3 órai szenvedést elfogadtam.
– Igen, de miért szenvedett csupán 3 órát 20 évi purgatóriumért? Miben volt több a maga szenvedése?
– Mert a Földi szenvedésnek más az értéke. A Földön, amikor szenvedünk, akkor növekedhetünk a szeretetben, érdemeket szerezhetünk Ez nem így van a purgatóriumi szenvedéssel, ott a szenvedés csak arra jó, hogy megtisztítson minket a bűntől. A Földön megkapunk minden kegyelmet. Szabadon választhatunk.
– Mindez nagyon biztató, mert rendkívüli értelmet adhat szenvedéseinknek, mivel ez az önként vagy nem önként vállalt szenvedés, az áldozatok, amelyeket meghozhatunk, – a betegség, a gyász, a csalódások okozta szenvedés – ha türelmesen alázatosan fogadjuk és szenvedjük el őket, ezeknek a szenvedéseknek hallatlan erejük lehet, hogy segítsenek a lelkeken. És a legjobb, amit tehetünk – mondta Mária – ha egyesítjük szenvedésünket Jézuséval, letéve őket Szűz Mária kezébe. Mert Ő tudja a legjobban felhasználni őket, mivel mi magunk legtöbbször nem ismerjük a legsürgősebb szükségleteket magunk körül. És persze mindezt Mária visszaadja nekünk halálunk óráján. És ezek a szenvedések. – ezzel bíztathatjuk magunkat, amikor szenvedünk – ezek a felajánlott szenvedések lesznek a mi legértékesebb kincseink a túlvilágon.
Egy másik eszköz, amely hatékony – mondja nekünk Mária – a keresztút.
Mivel az Úr szenvedéseit szemlélve lassan elkezdjük gyűlölni a bűnt és kívánni minden ember üdvösségét, a szívnek ez a hajlandósága megkönnyebbülést szerez a szenvedő lelkeknek, és felkelti a bűneink feletti bánatot.
Egy másik igen ajánlott eszköz, a szentolvasó az elhunytakért
A rózsafüzér által minden évben sok lélek szabadul ki a tisztítóhelyről. Maga az Isten anyja jön a purgatóriumba, hogy kiszabadítsa onnan a lelkeket. S ez igen szép, hogy a szenvedő lelkek Szűz Máriát az Irgalmasság Anyjának nevezik. A lelkek azt mondják Máriának, hogy a búcsúknak felbecsülhetetlen az értéke a szabadulásuk szempontjából. S részünkről néha kegyetlenség nem kihasználni ezt a kincset, amelyet az egyház ajánl fel nekünk a lelkek érdekében.
Ami a búcsúkat illeti, hosszan tartana, ha mindent elmagyaráznánk itt. Utalok VI. Pálnak 1968-ban irt csodálatos szövegére. Kérhetik akár a plébánosuktól, akár a vallásos könyvek boltjában.
Természetesen egy nagy eszköz a szenvedő lelkek érdekében az ima, s általában az imának minden formája. Itt szeretném Hermann Cohent idézni, egy zsidó művészt, aki katolizált; nagyon tisztelte az Oltáriszentséget.
1964-ben történt ez. Elhagyta a világot, belépett egy nagyon szigorú szerzetesrendbe és igen sok szentségimádást végzett, nagyon tisztelte az Oltáriszentséget. Szentségimádásai alatt kérte az Urat, könyörgött Hozzá, hogy térítse meg a nagyon szeretett édesanyját. Az asszony meghalt és nem tért meg. Hermann-nak ez őrületesen fájt és leborult az Oltáriszentség előtt, szabadjára engedve fájdalmát, és így imádkozott: “Uram, mindent Neked köszönhetek, ez így igaz, de mit tagadtam meg Tőled? A fiatalságot, reményeimet a világban, a jólétet, a családi élet örömeit, a – talán megérdemelt- nyugodt életet, mindent feláldoztam, mihelyst hívtál. A véremet is odaadtam volna. És Te, Uram, Örök Jóság, aki megígérted, hogy százszorosát adod vissza, megtagadtad tőlem az édesanyám lelkét! Uram, belehalok ebbe a mártíriumba, a szó elhal ajkamon.”
A zokogás elfojtotta ezt a szegény szívet. Hirtelen egy titokzatos hang üti meg a fülét és ezt mondja: Kishitű ember, anyád üdvözült. Tudd meg, hogy az imának minden hatalma megvan nálam. Felvettem minden anyádért mondott imádat és gondviselésem számba vette azokat az ő utolsó órájában. Abban a pillanatban, amikor kilehelte lelkét, megjelentem előtte, ő meglátott és felkiáltott: “Én Uram, én Istenem!” Szedd össze bátorságodat, anyád elkerülte a kárhozatot és hő imádságaid hamarosan megszabadítják lelkét a purgatóriumból. S tudjuk, hogy Hermann Cohen atya hamarosan egy második jelenés által megtudta, hogy anyja az égbe szállt. Ez Hermann Cohen igen szép tanúságtétele.
Nagyon ajánlom Szent Brigitta imáit is, ezek igen javasoltak a szenvedő lelkek részére. Ezt is megkaphatják a plébánosuknál vagy könyvkereskedésekben. Hozzáfűznék még egy fontos dolgot. A szenvedő lelkek már semmit sem tehetnek saját magukért. Teljesen tehetetlenek,s ha az élők nem imádkoznak értük, tökéletesen elhagyatottak. Ezért fontos realizálni, milyen hatalmas erő van a kezünkben mindnyájunknak ahhoz, hogy könnyítsünk a szenvedő lelkeken. Az embernek eszébe se jutna, hogy ne segítsen egy gyermeken, aki a szeme előtt leesett egy fáról, és szörnyen megütötte magát. Természetesen mindent megtenne érte. Ugyanígy, szívünkön kell viselnünk ezeket a lelkeket, akik mindent mitőlünk várnak, s akik függnek legkisebb felajánlásunktól, legkisebb imánktól, hogy könnyítsünk a kínjaikon. S talán ez a legszebb módja a szeretet gyakorlásának. Gondolok például az irgalmas szamaritánusra az Evangéliumból, aki az út szélén fekve félholt sebesült emberen segített. Ez a sebesült teljes mértékben egy arra járó ember jó szívétől függött.
– És Mária, miért nem lehet érdemet szerezni a purgatóriumban, amikor a Földön lehet érdemet szerezni?
– Mert a halál pillanatában az érdemszerzésnek vége van. Míg a földön élünk jóvátehetjük azt a rosszat, amit véghezvittünk. A szenvedő lelkek irigylik tőlünk ezt a lehetőséget. Még az angyalok is féltékenyek ránk, hogy lehetőségünk van a növekedésre mindaddig, amíg a földön vagyunk.
– De a szenvedés megjelenése életünkben gyakran lázadást kelt bennünk és nehezen fogadjuk el. Hogyan éljük meg a szenvedést, hogy gyümölcsöt hozhasson?
– A szenvedés Isten szeretetének legnagyobb bizonyítéka. És ha jól felajánljuk, sok lelket nyerhet meg.
– De hogyan fogadjuk el a szenvedést, mint ajándékot – azt mondja: ajándék – és nem, mint büntetést, aminek gyakran tűnik?
– Mindent a Szent Szűznek kell odaadni. Ő tudja legjobban, kinek van szüksége erre vagy arra a felajánlásra, szenvedésre, hogy üdvözüljön.
A szenvedéssel kapcsolatban szeretnék idézni egy tanúságtételt, amelyet Mária mesélt. 1954-ben történt. Egy sereg halálhozó lavina zúdult le egy falura, Mária faluja mellett. És később megtudták, hogy további lavinák zúdultak le, de valami megállította őket, egész csodálatos módon a falu előtt úgy, hogy semmi kár nem esett. Ebben a faluban volt egy asszony, aki előzőleg meghalt. 30 évig volt beteg igen, gyenge ápolásban részesült. Rengeteget szenvedett 30 éven át. Minden szenvedését a községe javára ajánlotta fel. A lelkek elmondták Máriának. Hogy ennek az asszonynak a felajánlása miatt nem érte a falut lavina, mert ő felajánlotta a szenvedéseit és türelemmel viselte őket, és Mária azt mondta, hogy ha egészséges lett volna, nem tudta volna így megvédeni a falut.
A türelemmel elviselt szenvedés által több lelket lehet megmenteni, mint imádsággal.
Ne tekintsük a szenvedést mindig büntetésnek, el lehet fogadni engesztelésnek is, nemcsak sajátmagunkért, hanem másokért is. Krisztus maga volt az ártatlanság és Ő szenvedett a legtöbbet. a mi bűneink engesztelésére. Csak a mennyben fogjuk majd megtudni, mi mindent kaptunk meg a türelemmel elviselt szenvedés árán, amelyet egyesítettünk Krisztus szenvedésével.
– Mária, a szenvedő lelkek lázadoznak-e a szenvedésük miatt?
– Nem, ők akarják a tisztulást. Megértik, hogy ez szükséges.
– És mi a szerepe a megbánásnak, a bűnbánatnak a halál pillanatában?
– A bűnbánat nagyon fontos. A bűnöket minden esetben megbocsátják, de megmaradnak a bűnök következményei. Ha teljes búcsút akarunk elérni a halál pillanatában – vagyis egyenest a mennybe menni -. a léleknek szabadnak kell lennie minden kötöttségtől.
Most egy nagyon jelentős tanúságtételről szeretnék beszámolni, amelyet Mária elmesélt nekünk. Megkérték, tudakozódjék egy asszonyról, akiről a rokonsága azt hitte, elveszett, mert rettenetes rossz életet élt és nagy bűnöket követett el. Baleset érte: kiesett a vonatból és meghalt. És egy lélek azt mondta Máriának, hogy ez a nő megmenekült a pokoltól, mert halála pillanatában azt mondta Istennek: Igazad van, hogy elveszed tőlem az életet, mert így nem bírlak többé megsérteni Téged. És ez kitépte belőle minden bűnét.
Tehát ez nagyon jelentős, mert azt mutatja, hogy a megbánás egyetlen lendülete a halál pillanatában megmenthet minket. Azt nem mondhatjuk, hogy elkerülte a purgatóriumot, de nem jutott a pokolba, amelyet talán megérdemelt volna a bűnössége miatt.
– Mária, most a halálról szeretnék kérdezni. Van-e egy idő, amikor a léleknek még van lehetősége Isten felé fordulni – még egy bűnös élet után is – mielőtt belépne az örökkévalóságba, vagyis a látszólagos halál és a valódi halál között?
– Igen, igen. Az Úr mindenkinek ad pár percet, hogy megbánja a bűneit, és elhatározza: hajlandó vagyok, vagy nem vagyok hajlandó Isten látására. Az ember látja élete filmjét. Ismerek egy embert, aki hitt az Egyház előírásaiban, de nem hitt az örök életben. És egy napon súlyos beteg lett, kómába esett, és akkor egy szobában látta magát egy táblával, amelyre fel volt írva minden tette, a jók is és a rosszak is. Aztán a tábla eltűnt, a szoba falai is. és minden végtelenül szép volt. Aztán magához tért a kómából és elhatározta, hogy megváltoztatja életét.
– Igen, ez nagyon hasonlít ahhoz, amit az “Élet az élet után”-ban olvashatunk, ez a fényélmény és aztán a visszatérés a Földre. De ezek az emberek nem tudnak többé újra úgy élni, mint ahogyan akkor éltek, amikor még nem látták ezt a világosságot. De Mária, a halál pillanatában Isten ugyanazzal az intenzitással tárja fel magát .minden lélek előtt?
– Mindenkinek megadatik az élete megismerése és az eljövendő szenvedés is. De ez nem egyforma mindenki számára. Az Úr megnyilatkozásának intenzitása az egyes ember életétől függ.
– Mária, az ördögnek van-e engedélye arra, hogy megtámadjon minket halálunk pillanatában?
– Igen, de az embernek birtokában van a kegyelem, hogy ellenálljon neki és visszautasítsa. Mert ha az ember nem akarja, az ördög semmit sem tehet.
– És amikor valaki tudja. hogy hamarosan meghal, a maga véleménye szerint hogyan készülhet fel rá a legjobban?
– Mindent adjon át Istennek. Ajánlja fel minden szenvedését. Örüljön Istennek.
– És hogyan viselkedjünk egy haldoklóval? Mi a legjobb, amit az érdekében tehetünk?
– Minden esetben sokat imádkozni. És felkészíteni az illetőt a halálra, meg kell mondani neki az igazat.
– És mit tanácsolna Mária annak, aki már itt a Földön szentté szeretne válni?
– Legyen nagyon alázatos. Nem szabad az embernek Önmagával foglalkoznia, a gőg a gonosz leghatásosabb csapdája.
– És Mária, meg tudná-e mondani, kérheti-e az ember Istent, hogy a Földön járja meg a purgatóriumot, hogy ne kelljen megjárnia a halál után?
– Igen, tudok ilyenről.
Egy pap és egy leány, akik mindketten betegen feküdtek a kórházban, és a lány azt mondta a papnak, hogy azt kéri az Úrtól, hadd szenvedhessen a Földön annyit, amennyi szükséges ahhoz, hogy egyenest a mennybe menjen. És a pap azt mondta neki, hogy ő saját maga nem meri ezt kémi. És egy apáca volt mellettük, aki hallotta az egész beszélgetést. Aztán a lány meghalt, aztán a pap is, és ez a pap megjelent az apácának és azt mondta neki: “Ha olyan bizalmam lett volna, mint annak a lánynak, én is egyenest az égbe mentem volna,”
– Köszönjük ezt a szép tanúságtételt, Mária.
(Most Mária 5 perc szünetet kér, mert meg kellet etetnie a tyúkjait. Folytatjuk a kérdezést.)
– Mária, vannak-e fokozatok a purgatóriumban?
– Nagy fokozati különbségek vannak a lelki szenvedésben. Minden léleknek egyetlen fajta szenvedése van, amely csak az övé. Ezer és ezer fokozat.
– Tudják-e a szenvedő lelkek, hogy mi fog történni a világon?
– Igen. Nem mindent, de sok dolgot tudnak.
– A lelkek megmondják magának néha, hogy mi fog történni?
– Egyszerűen azt mondják, hogy van valami az ajtó előtt, de nem mondják meg, hogy mi. Egyszerűen azt mondják el, ami szükséges az emberek megtéréséhez.
És a tisztítóhely szenvedései súlyosabbak-e, mint a legkínosabb Földi szenvedések?
– Igen, de szimbolikus módon. Nagyobb fájdalmat okoznak a lélekben. Nehéz ezt leírni.
– És maga Jézus eljön a purgatóriumba?
– Ezt soha nem mondta nekem egy lélek sem. Isten anyja jön el. Egyszer megkérdeztem egy szenvedő lelket, hogy neki magának kell-e felkeresnie azt a lelket, akiről valamit meg akartam tudni, azt felelte: “Nem, az Irgalmasság Anyja mondja meg nekünk, mi van vele.”
De Ő se megy a purgatóriumba, viszont az angyalok ott vannak, Szent Mihály is, és minden emberrel ott van az őrangyala.
– Nagyszerű! Az angyalok velünk vannak. De mit csinálnak az angyalok a tisztítóhelyen?
– Könnyítik a szenvedéseket, vigasztalnak. A lelkek még láthatják is őket.
– Fantasztikus. Ha ez így megy tovább, szinte kedvet csinál nekem, hogy a tisztítótűzbe kerüljek, ezek az angyal históriák, meg mindez.
– Más kérdés. Sok ember hisz reinkarnációban, mit mondanak magának a lelkek erről?
– A lelkek azt mondják, hogy Isten egyetlen életet ad nekünk.
– De egyesek azt mondják, hogy egyetlen élet nem elég ahhoz, hogy megismerjük Istent, és elég időnk legyen arra, hogy valóban megtérjünk. És ez nem igazságos. Mit válaszol nekik?
– Minden embernek van egy belső hite, még ha nem is gyakorol vallást, implicite elismeri Istent. Olyan ember, aki nem hisz nem létezik. Minden embernek van lelkiismerete, hogy felismerje a jót és a rosszat, lelkiismeret, amelyet Isten adott. És egy belső ismeret, különböző fokú az igaz, de meg tudja különböztetni a jót és a rosszat. Ezzel a lelkiismerettel mindenki megkaphatja a boldogságot.
– Mi történik az öngyilkosokkal? Meglátogatta-e már egy ilyen lélek?
– Mostanáig sohasem találkoztam olyan öngyilkos lelkével, aki elveszett volna. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ilyen nem létezik, de a lelkek gyakran mondják nekem. hogy legbűnösebbek azok, akik körülöttük éltek, mert nem törődtek velük, vagy rágalmakat szórtak.
-És ezek az emberek sajnálják, hogy öngyilkosok voltak. Erről beszéltek a lelkek?
Mária azt mondta, igen, de gyakran beteg volt az öngyilkos. De sajnálják, mert ha Isten világosságában látják a dolgokat, ezek a lelkek egyszerre megértik, hogy mennyi kegyelem várt rájuk az alatt az idő alatt, amely még megmaradt volna nekik az életre. És látják ezt az időt, amely megmaradt volna nekik, hónapokat, néha éveket. És látják mindazokat a lelkeket is, akiket segíthettek volna, ha életben maradnak. A legnagyobb fájdalmat az okozza nekik, hogy látják a jót, amit megtehettek volna, amit nem tudtak megtenni, amit nem tettek meg, mert megrövidítették az életüket. De gyakran. Természetesen, ha az ok betegség, az Úr számításba veszi.
– Találkozott-e olyan lelkekkel, akik droggal tették tönkre magukat, pl. túl nagy adag drogot vettek be?
– Igen. Ezek nem vesztek el. Az attól függ, mi a drogszedés oka. De szenvedniük kell a tisztítóhelyen.
– De ha például én azt mondom: rettenetesen szenvedek testemben, szívemben, ez túl nehéz nekem, szeretnék meghalni. Mit tehetek?
– Az ilyesmi igen gyakori. Azt mondanám: Istenem felajánlom ezt a szenvedést a lelkek megmentésére. Ez visszaadja a hitet és a bátorságot. De ma már senki sem mondja ez! Azt is mondhatjuk, hogy a lélek, ha így tesz, nagy boldogságot nyer, nagy örömöt az égben. És az égben sok ezer különböző boldogság van, de mindenki tökéletes boldogságban részesül. Minden vágy teljesül. Mindenki tudja, hogy nem érdemelt többet.
– Igen, Mária, jönnek-e látogatóba másvallású emberek lelkei, például zsidók?
– Igen, ők boldogok. Aki jól él, annak a hite boldog. De a katolikus hiten keresztül nyer az ember a legtöbbet a mennyország szempontjából.
– Vannak-e olyan vallások, amelyek rosszak a lélek számára?
– Nem. De annyi vallás van a Földön. Legközelebb az ortodoxok és a protestánsok állnak. Sok protestáns mondja a rózsafüzért. De a szekták nagyon-nagyon rosszak. Mindent meg kell tenni, hogy kikerüljön belőlük az ember.
– Vannak-e papok a purgatóriumban? Jaj, látom, hogy Mária égre emeli szemét mintegy azt mondva: sajnos.
– Sok van. Nem segítették elő az Oltáriszentség tiszteletét. Ettől az egész hit szenved. Gyakran azért vannak a tisztítóhelyen, mert elhanyagolták az imádságot és a hitük megfogyatkozott. De vannak olyanok is, akik egyenest az égbe mentek.
– Igen. Mit mondana az olyan papnak, aki valóban Isten szíve szerinti ember akar lenni?
– Azt tanácsolnám neki, hogy sokat imádkozzék a Szentlélekhez. És minden nap mondja el a rózsafüzért.
– Vannak-e gyerekek a tisztítóhelyen?
– Igen. De számukra a tisztítótűz nem tart sokáig és nem nagyon kínos, mert nincs meg bennük a teljes megkülönböztetés képessége.
– Azt hiszem, egyesek meglátogatták magát. Elmondta nekem, a legfiatalabbnak, egy négyéves kislánynak a történetét.
– Azért volt a purgatóriumban, mert karácsonyra kapott a szüleitől egy babát. Az ikertestvére is kapott egy babát. A négyéves kislány eltörte a babáját. És titokban tudta, hogy senki se látja, elcserélte a törött babáját a testvére babájával. Pedig kis szívében tudta, hogy nagy bánatot okoz ezzel a testvérének, és azt is tudta, hogy ez hazugság és igazságtalanság. És emiatt szegény kicsike a tisztítóhelyre került.
– A gyereknek gyakran élénkebb a lelkiismerete, mint felnőtteknek. Főleg a hazugság ellen kell küzdeni és a gyerekek igen érzékenyek. De, Mária, hogyan segíthetik a szülők gyermekeik lelkiismeretének fejlődését?
– Mindenekelőtt jó példával, ez a legfontosabb, és aztán imádsággal. A szülőknek meg kell büntetniük a gyermekeiket és jól felkészíteni a legnehezebb dolgokra.
– Ez nagyon fontos. Meglátogatta-e magát olyan lélek, aki perverz cselekedeteket hajtott végre a Földön, például szexuális téren?
– Igen, ők nem vesztek el és sokat kell szenvedniük, hogy megtisztuljanak. A homoszexualitás valóban a gonosztól jön.
– De akkor mit tanácsolna mindazoknak, akiket a homoszexualitás súlyt, akiknek hajlamuk van rá?
– Imádkozzanak, sokat imádkozzanak, hogy legyen erejük elfordulni ettől. Főleg Szent Mihály arkangyalhoz kell imádkozni, mert elsősorban ő az, aki a gonosz ellen küzd.
– Melyek a szívnek azok a magatartásai, amelyek lelkünk vesztéhez, végleges elvesztéséhez vezetnek, vagyis a pokolhoz?
– Amikor az ember nem akar Istenhez menni, vagyis azt mondja: nem akarok.
– Ezzel kapcsolatban kérdést tettem fel Vickának, az egyik medjugorjei látnoknak, aki azt mondta nekem – ő látta a poklot -, s hogy csak azok mennek a pokolba, akik így döntenek, hogy odamennek, és nem Isten küld minket a pokolba, ellenkezőleg. Ő könyörög a lélekhez, fogadja el irgalmát. A Szentlélek elleni bűn, amelyről Jézus beszél és amelyre nincs bocsánat: az irgalom radikális visszautasítása, teljes fényben, teljes öntudattal. II. János Pál ezt nagyon jól megmagyarázza az irgalomról szóló enciklikájában. De imádsággal nagyon sokat tehetünk azokért a lelkekért, akik a kárhozat útjára léptek. Kérem Máriát egy kis tanúságtételre erre vonatkozóan.
– Egy napon vonaton utaztam és a fülkémben volt egy férfi, aki állandóan szidta az Egyházat, a papokat, magát Istent, folyton szitkozódott és én azt mondtam neki: Idehallgasson, magának nincs joga ilyeneket beszélni, ez nem jó. Aztán megérkeztem az állomásra, ahová utaztam, leszálltam a vonatról. és a két lépcsőn lelépve azt mondtam Istennek: Ne kárhozzon el ez a lélek! És évekkel később ennek az embernek a lelke eljött hozzám. Elmesélte, hogy egészen közel volt a pokolhoz, és csak az az ima mentette meg, amelyet én akkor mondtam.
– Nagyszerű dolog, hogy egyetlen gondolat a szívünkben, egy egyszerű ima megakadályozhat valakit abban, hogy pokolra jusson. Igen, a gőg visz a kárhozatba, az, ha megmakacsolja magát valaki az Istennek mondott nem-ben.
És imánk alázatos tettet sugallhat annak, akiért szól, egyetlen alázatossági lendületet, bármilyen kicsi legyen is, és ezzel az illető elkerüli a poklot. De, Mária, hogyan juthat el valaki odáig. hogy teljes mértékben nemet mondjon Istennek a halál pillanatában, amikor látja Istent?
– Például egy ember azt mondta nekem, hogy nem akar a mennybe menni. És miért? Azért mert Isten elfogadja az igazságtalan embereket, az igazságtalanságokat. És azt mondtam neki, hogy az emberek teszik ezt, nem Isten.
És ö azt mondta: Remélem, nem találkozom Istennel a halálom után, mert megölném egy baltacsapással. Mélységesen gyűlölte Istent. És Isten megakadályozhatta volna ezt az akaratot, de nem, Ő mindenkinek meg akarja hagyni a szabad választását. Isten Földi életében és halála óráján mindenkinek elegendő kegyelmet ad arra, hogy
Megtérjen, még egy sötétségben eltöltött élet után is. És ha az ember számítgatás nélkül bocsánatot kér, megmenekülhet, üdvözülhet.
– Igen, és Jézus azt mondta, nehéz a gazdagnak belépni a mennyek országába. Látott ilyen eseteket?
– Ha jótékonyságot gyakorolnak, gyakorolják a szeretetet, bejuthatnak, akár a szegények.
– És mostanában, Mária, mostanában is meglátogatják-e magát szenvedő lelkek?
– Igen. Hetente kétszer-háromszor.
– És mit gondol a spiritiszta gyakorlatokról? Például, amikor hívják az elhunytak szellemét, asztalt táncoltatnak, stb.
– Az nem jó dolog. Az mindig a gonosz. Az ördög mozgatja az asztalt.
– Fontos ezt megmondani, mert egyre többen teszik ezt. És magyarázza el, mi a különbség aközött, amit maga él meg az elhunytak lelkével és a spiritiszta gyakorlatok között?
– Nem szabad hívni a lelkeket. Én nem igyekszem hívni őket. A spiritizmusban provokálják őket, hívják őket, a szellemeket.
– Előfordult-e, hogy személyesen becsapták hamis megjelenések? Például az ördög, aki szenvedő léleknek álcázza magát, hogy beszéljen magával.
– Igen, Egyszer jött hozzám egy lélek és azt mondta: Ne fogadd el azt a lelket, aki utánam jön, mert túl sok szenvedést fog tőled kérni, azt nem fogod kibírni, te nem tudod majd megtenni, amit kérni fog tőled! Akkor zavarba jöttem, mert eszembe jutott, amit a plébánosom mondott nekem. Azt mondta, hogy nagylelkűen el kell fogadjak minden lelket, és valóban megpróbáltattam az engedelmességben. Egyszerre azt mondtam magamban, vajon nem az ördög van-e előttem? Az ördög álruhában? Azt mondtam ennek a léleknek: ha az ördög vagy, eridj innét! Ebben a pillanatban egy nagyot kiáltott és elment. És valóban a lélek, aki utána jött annak valóban szüksége volt a segítségemre, fontos volt, hogy eljöjjön hozzám és meghallgassam.
– És mikor az ördög megjelenik, a szenteltvízzel mindig el lehet kergetni?
– Igen.
– Most igen ismert személy maga Mária főleg Németországban és Ausztriában, de egész Európában is, az előadásai és a könyve révén. De eleinte igen rejtetten élt. Hogyan történt, hogy az emberek egyik napról a másikra felismerték, hogy a tapasztalata hiteles?
– Amikor a lelkek kérték, hogy értesítsem a családjukat, hogy tegyenek jóvá egy helytelen tettet, látták, hogy amit mondok, az igaz.
Mária itt több tanúságtételt mesélt el, nem lehet mindet elmondani, de több ízben jöttek hozzá lelkek azzal: menj el a családomhoz ebbe vagy abba a faluba – ő nem ismerte azt a falut -, mondd meg apámnak, a fiamnak, a testvéremnek, adjon vissza egy adott birtokot, egy összeget, amelyet én helytelen úton szereztem meg, és kiszabadulok a purgatóriumból, ha azt a vagyontárgyat visszaadták. És Mária miden részletet megkapott: milyen földről, milyen összegről volt szó, s a családok megdöbbentek, hogy ismeri mindezeket a részleteket, mert sokszor még ők maguk sem tudtak arról, hogy azokat a javakat a rokonuk nem igaz úton szerezte.
És ebből kifolyólag kezdett Mária igen ismertté válni.
– Mária, az Egyház hivatalosan elismeri ezt a karizmát, amelyet maga gyakorol a szenvedő lelkek körében és azok körében, akiket apostolkodása érint?
– A püspököm azt mondta, hogy amíg nincs teológiai hiba, folytatnom kell. Ö egyetért. A plébánosom, aki egyben a lelki atyám, szintén megerősíti ezeket.
– Talán indiszkrét leszek, de maga annyit tett a szenvedő lelkekért, hogy amikor majd meghal, bizonyára lelkek ezrei fogják majd égbe kísérni, bizonyára nem kell átmennie a purgatóriumon úgy képzelem.
– Ó, én nem hiszem, hogy purgatórium nélkül megyek a mennybe, mert én több világosságot, több ismeretet kaptam, és a hibáim súlyosabbak. De mégis remélem. Hogy a lelkek segítenek majd felmenni a mennybe.
– Bizonyára. És örül, hogy ez a karizmája van Mária? Vagy nyomasztó és nehéz a számára ez a sok kérés a lelkektől?
– Nem, nem panaszkodom a nehézségre, mert tudom, hogy sokat segíthetek, sok léleknek segíthetek, és örömmel teszem.
– Mária köszönöm mindazok nevében, akik hallgatnak minket, ezt a nagyon szép tanúságtételt és a válaszokat a kérdésekre, de hozzáfűznék egy utolsót: lenne olyan jó két szóban elmesélni az életét?
– Jó.
– Egész kiskoromban zárdába akartam lépni, de mama azt mondta, várjam meg, míg 20 éves leszek. Nem akartam férjhez menni. Mama sokat beszélt nekem a szenvedő lelkekről és már az iskolában sokat segítettek nekem ezek a lelkek. Azt mondtam magamban, mindent meg kell tennem értük. Iskola után gondoltam, zárdába lépek. Visszamentem a Jézus Szíve nővérekhez, de ők azt mondták túl gyenge az egészségem ahhoz, hogy ott maradjak náluk. Gyerekkoromban volt egy tüdő- és mellhártyagyulladásom. A főnöknő megerősítette szerzetesi hivatásomat, de azt tanácsolták, lépjek egy könnyebb rendbe, és várjak pár évet. Én főleg egy zárt rendet szerettem volna és azonnal. De két újabb kísérlet után ugyanaz volt az eredmény: túl gyenge az egészségem. Akkor úgy gondoltam, hogy az Úrnak nem az a szándéka velem, hogy zárdába lépjek. Sokat szenvedtem lelkileg, azt gondoltam: az Úr nem mutatta meg nekem, mit akar tőlem. Egészen addig, amíg 25 éves koromban rám bízta ezt a feladatot, a szenvedő lelkekért. Nyolc évig váratott. Odahaza nyolcan voltunk gyerekek, a gazdaságban dolgoztak 15 éves koruktól fogva, de én elmentem Németországba egy paraszthoz szolgálni. Aztán én is itt dolgoztam a gazdaságban, Sonntagban. És 25 éves koromtól kezdve, mikor kezdtek jönni a lelkek és sokat kellett szenvednem értük, sokkal jobban vagyok fizikailag.
Valóban öröm látni egy ilyen életet, egy egészen odaadott életet, amelynek minden órája, perce, másodperce súllyal bír az örökkévalóság szempontjából nem csak saját maga számára, hanem oly sok lélek számára, ismert vagy ismeretlen lelkek számára, akiket így segített, hogy kiszabaduljanak a purgatóriumból. Van egy javaslatom valamennyi hallgatómhoz: elhatározhatnánk, hogy senki közülünk ne kerüljön majd a purgatóriumba. És ez lehetséges. Minden a kezünkben van, hogy ezt elérjük. Eszembe jut Keresztes Szent János egy mondása: Isten Gondviselése mindig gondoskodik egy életben a szükséges tisztulásról ahhoz, hogy a halál pillanatában egyenest az égbe mehessünk. A Gondviselés elég nehézséget, megpróbáltatást mér ránk életünk során, elég szenvedést, betegséget ahhoz, hogy mindez a tisztulás elegendő legyen ahhoz, hogy egyenest az égbe jussunk halálunk óráján. És miért nem ez történik? Mert mi fellázadunk, nem fogadjuk szeretettel és hálával a megpróbáltatás ajándékát, és vétkezünk lázadással, azzal, hogy nem nyugszunk bele Isten akaratába. Tehát kérjük Istentől azt a kegyelmet, hogy mindent megragadjunk valóban azért, hogy halálunk napján tisztaságban és szépségben ragyogva lásson minket. Természetesen, ha ezt elhatározzuk, nem mondom, hogy az út könnyű lesz, az Úr sose ígérte azt, hogy az Út könnyű lesz, nem ígért könnyűséget, de az utat békében járhatjuk, és boldog út lesz. Az Úr velünk lesz. És főleg azt szeretném most hangsúlyozni, hogy használjuk ki azt az időt, ami még hátra van számunkra a Földön. Ezt az időt, amely olyan értékes, amelynek folyamán még módunk van növekedni a szeretetben.
Növekedni a szeretetben annyit jelent, növekedni a jövendő dicsőségben és szépségben, amelyet nekünk, szántak. Minden percben növekedhetünk még a szeretetben, mert a szenvedő lelkeknek már nincs erre lehetőségük. Maguk az agyalok is irigylik tőlünk ezt a lehetőséget, hogy növekedhetünk minden percben a szeretetben, amikor a Földön vagyunk. És minden szeretetből fakadó cselekedet. Amelyet felajánlunk az Úrnak, minden kis lemondás, minden kis böjt, minden kis önmegtagadás, minden kis küzdelem a hajlamaink ellen, minden kis megbocsátás az ellenségeinknek, minden apróság, amit így felajánlhatunk, később ékszer, dísz lesz a számunkra, valóságos kincs az Örökkévalóságra. Akkor hát ragadjunk meg minden alkalmat, hogy olyan szépek legyünk, amilyennek Isten már most kíván minket előre tudásában. Ha teljes fényben látnánk egy tisztuló lélek szépségét, sírnánk örömünkben, bámulatunkban, olyan szép. Egy emberi lélek pompázatos Isten szemében, ezért kívánja Isten, hogy teljesen tiszták legyünk, és nem azért leszünk tiszták, mert bűntelenek leszünk, hanem mert megbántuk a bűneinket és alázatosak leszünk.
Látják ez egészen más. A szentek nem bűntelen emberek. Ők azok, akik felkelnek, és mindig bocsánatot kérnek bűneikért. Ez egészen más. Tehát ragadjuk meg mi is mindazt a csodálatos lehetőséget, amelyet Isten ad nekünk, hogy segítsük a lelkeket, akik még várnak arra, hogy birtokolják Istent, és szenvednek e miatt a késedelem miatt, szenvednek ez előtt a csodálatos Isten előtt, akit már egy kicsit láttak és egész szívükből vágyódnak.
És ne felejtsük, hogy a gyermekek imájának hatalma van Isten szíve felett. Tanítsuk meg hát őket imádkozni. Azt mondtam egyszer egy kislánynak, most beszélni fogok neked a szenvedő lelkekről. Imádkozz a lelkekért, a családtagjaidért, a barátaidért, akik már meghaltak. Akarsz-e elmenni Jézushoz imádkozni értük? Akkor a kislány Jézushoz ment és öt perc múlva visszajött.
– Mit kértél az Úrtól?
– Azt kértem az Úrtól, hogy szabadítsa meg az összes lelket a purgatóriumból.
És ettől összeomlottam, mert én kicsinyes voltam a kérésemmel, de a kislány rögtön megértette, mit kell kérni. És a gyerekeknek valóban megvan ehhez az érzékük. És igen nagy hatalmuk van Isten szíve felett.
A nyugdíjasok, akiknek sokszor elég szabad idejük van, ha gyakran járnának misére, minden nap, micsoda kincset gyűjthetnének nemcsak, saját maguknak, hanem halottaik és lelkek ezrei számára. Ha tudnánk, mit ér egyetlen ‘szentmise’ mennyi gazdagságot pazarolhatunk el tudatlanságból, közönyből vagy egyszerűen lustaságból! Holott kezünkben van a hatalom, hogy megmentsük testvéreinket magával az Üdvözítővel, Jézussal, Megváltónkkal.
Ima:
Igen, Jézus Isten Szíve, add meg nekem a kegyelmet, hogy mindig a Te akaratod szerint éljek, életemnek legszebb, legvidámabb, legfontosabb óráiban épp úgy, mint a nehéz pillanatokban. Add meg, hogy mindig kész legyek utolsó órámra! Add meg nekem a lelkierőt, hogy mindent odaadjak szeretetedért, még az életemet is, ha kell! Ó Jézus, szent és fájdalmas passiód által add, hogy eljöveteled halálom óráján ébren találjon engem, mint hű szolgát, valódi bűnbánattal, jó gyónással, ellátva a betegek szentségével. Ó Uram, ne hagyj el, amikor utolsó harcomat vívom ezen a Földön, amikor a – talán dühöngő – sátán ellen kell küzdenem. Szent Anyád, az Irgalom Anyja, Szent Mihály és az angyalok álljanak mellettem és védjenek meg minden kísértés ellen abban az órában, amikor el kell hagynom ezt a világot. Vigasztaljanak és erősítsenek meg fájdalmamban! Adj nekem, Uram abban az órában élő hitet, erős bizalmat, lángoló szeretetet és nagy türelmet! Add, hogy teljesen tudatosan a kezedbe adjam magamat, és kis gyermekként Rád hagyjam magamat a Te szent békédben, a Te végtelen jóságodban, a Te nagy irgalmasságodban! Ó Jézus emlékezz meg rólam!
Ámen.

(Sonntag. Vorarlberg. Kb. 1988)

Posted in Uncategorized | Leave a Comment »

EGY ÚJSZÜLÖTT BIZONYSÁGTÉTELE

Posted by andrelowoa - október 27, 2010

Sziasztok!

Péterke vagyok. Bemutatkozásom után egy rövid, de tanúságos történetet szeretnék megosztani veletek az életemből. Az az igazság, sokan azt mondják, hogy eddig nem is éltem, mégis történt velem egy-két csoda.

2005. február 7-én este születtem. A megszületésem után kb 2 perccel ezt a nevet kaptam: Péter (kőszikla) Igen, jól látjátok! Arról az időről szeretnék mesélni, amikor megfogantam, és növekedtem anyukám hasában.

Az egész, kb. 7 hónapja kezdődött, amikor anyukám észrevette, hogy valami furcsa rajta, ezért elment a doktor bácsihoz, hogy vizsgálja meg. A doktor bácsi közölte vele, hogy én benne vagyok a pocakjában, de sajnos nem fogok megszületni, mert egy vérömleny van anyukám méhében, és emiatt el fog vetélni, de legkésőbb az állapotának az 5. hónapjában megszül engem életképtelenül.

Anyukám hisz Istenben, és hiszi, tudja, hogy az élet a fogantatás pillanatától élet. Nincs joga egy embernek sem, hogy elvegyék ezt az életet. Nagyon összetört. Ijedtében eszébe jutott, hogy elmenjen ismerőseihez, akik az Urat követik, és tőlük kérjen tanácsot, segítséget, bár nem volt hatalmas hite ezzel kapcsolatban. Azonban ez a picike, hogy elment, már hit volt. Az a néni, és bácsi, akikhez elment anya, és vitt engem is a pocijában, nagyon meglepődtek először. Ez egy nehéz helyzet, gondolták. Azonban nekik is volt egy cseppnyi hitük. Nem akkora, mint egy mustármag, de azért léptek az ügyemben. Anyukámtól megkérdezték, imádkozhatnak-e most érte, és értem. Anya igent mondott, bár nem sok reménnyel, de tudta, ha az orvosok lemondtak rólam, az Úr még segíthet rajtam. Megtörtént az ima! Kérte a bácsi, és a néni Jézust, hogy erejét, gyógyító hatalmát használja, mint 2000 évvel ezelőtt, és tüntesse el azt a vérömlenyt. Eljutott a kérés a Mindenható Istenhez, aki mindenek fölött áll, és minden a hatalmában van. Ekkor jött a reménység. A bácsi azt mondta anyának, hogy nyugodjon meg, mert Isten hatalmas, kegyelme az egekig ér! Megtartja ezt a kisgyermeket, és normál idejű terhesség lesz.

Anyukám visszament az orvoshoz, és azt hiszem, kitaláljátok mi történt? A doktor bácsi csodálkozva figyelte a monitort, mert anyukám hasában nem látta a vérömlenyt, csak engem. Micsoda happy end! Ám itt nincs vége. Van a világban egy rabló-gyilkos, aki továbbra sem adta fel, hogy elvegye az életem. A sátán. Nagyon sok probléma akadt az alatt az idő alatt, amíg anyukám pocijában voltam. Mégis telt, múlt az idő. Elmúlt az ötödik hónap is, amikor meg kellett volna halnom a doktor bácsi szerint. Még nem voltam 7 hónapos, amikor anyukámnak görcsei lettek, ezért kórházba mentünk. A doktor bácsik adtak neki gyógyszert, és abban reménykedtek, hogy legalább a 7 hónapot megélem anya pocijában, és csak utána születek meg. Mindenki ezen izgult. Az orvosok szerint nagyon pici voltam. Sajnos egy néni tévedésből rossz infúziót adott anyukámnak, amitől válságos lett az állapotom, a szívem olyan szaporán vert e miatt, hogy ki akartak operálni anya pocijából. Még az a bácsi, és néni is izgult, akiken keresztül Isten kijelentette, hogy normál ideig leszek anya hasában. Ma már nem izgulnak. Az idő telt, az ördög ijesztgetett mindenkit, de az Úr megszólalt. Nem emlékeztek, mit ígértem? Ekkor döbbent le a bácsi is, amikor a feleségén keresztül erre emlékeztette az Úr.

Képzeljétek el, az eredeti kiírásomhoz képest másfél héttel születtem korábban. Ugye tudjátok, hogy ez nem koraszülés? Megszülettem az erre rendelt időben. Anyukám félt a szüléstől, de az Úr megsegítette. Teljesen normális, könnyű szülése volt. Ha jól számoltam, akkor háromszor nyomott, és kint voltam. Egy idegen néni kezében voltam, aki egy csővel kiszippantott valamit az orromból, és a torkomból. Ekkor tudattam a világgal, hogy igenis megszülettem! Ezt az ott állok egy egyszerű gyereksírásnak vették, de én tudom, hogy ez Isten kegyelme. Sírhatok!!! Élek!!! Nem kellett meghalnom, mert az Úr megmentett!!! Minden dicsőség az Ővé!!! Betekertek egy ruhába, és rátettek anyukámra. Ekkor hallottam valamit. Dobogást. Ez nagyon ismerős volt. Tudtam, hogy ez anyukám szíve! Akkor az a néni, akire rátettek, az én anyukám. Ezután rátettek egy mérlegre. Az 3020 g-ot mutatott, és megmértek, miszerint 49 cm vagyok. Nem nagy, de normális méret!!!

Most szeretnék néhány dolgot megosztani veletek, amiket az Úr mondott:

“Uralkodása harminckilencedik évében megbetegedett. Ászának a lába és betegsége egyre súlyosbodott. De betegségében sem az ÚRhoz folyamodott, hanem az orvosokhoz.”
2Krón 16,12

Kérlek benneteket, ti ne csak az orvosokhoz forduljatok! Az orvosok eszközök Isten kezében! A gyógyító, az Úr! Ő használja az orvosokat, és az orvosok értünk vannak, de Isten nélkül semmit sem ér. Ha nem Istenben bízunk, akkor úgy járunk, mint ez az ó szövetségi király. Ő meghalt.

Kérlek benneteket, akik elolvastátok az én kis történetemet, és megérintett benneteket, hogy ne felejtsetek el engem! Amikor eszetekbe jutok, akkor csak egy-két szóban imádkozzatok értem. A legfontosabb az életemben, hogy mindig a szívemben éljen a Megmentőm! Egyszer már megmentett, és hiszem, hogy másodszorra is megment, akkor már egy örök életre, hiszen, én egy megszentelt gyermek vagyok. Kérjétek az Urat, hogy szüleim az Úrnak neveljenek fel engem, hogy a mindenható kősziklája lehessek a szolgálatokban, ha eljön az ideje!

“Mert a hitetlen férj meg van szentelve hívő felesége által, a hitetlen feleség pedig hívő férje által; különben gyermekeitek is tisztátalanok volnának, így azonban szentek.” (1Kor 7,14)

Az Úr áldjon benneteket

2005. február 8. (életem első 24 órájában)

ui: A bizonyságtételt egy bácsi írta le, aki végigkövette az életemet a halálra ítélésemtől a születésemig, így mindent tud rólam! A kiléte nem fontos, azt mondja, mert semmit sem tehetett volna az Úr segítsége nélkül!

Posted in Uncategorized | Leave a Comment »

DEPRESSZIÓ KERESZTYÉN SZEMMEL

Posted by andrelowoa - október 27, 2010

Jennifer Opean

(Jennifer Opean, Greg Opean a Golgota gyülekezet vezető lelkipásztorának a felesége)

Nézzetek körül, nem vagytok egyedül. A boldogtalanság és a depresszió emberi probléma. Mindannyian át fogjuk élni a depressziót az életünk valamely időszakában, de valószínűleg különböző mértékben.

Ha ‘depressziótól szenvedsz’ lehet, hogy állandó, enyhe szomorúságot vagy általános kedvetlenséget tapasztalsz, de lehet, hogy elérted azt a pontot, amikor el sem tudod képzelni, miért lenne érdemes reggel kikelni az ágyból. Lehet, hogy azt érzed, hogy kezdesz megbolondulni, és félsz bevallani, hogy az öngyilkosság gondolatát nem tudod kiverni a fejedből.

De azt hiszem a depresszió legfontosabb jellemzője a remény hiánya. A Biblia azt mondja, hogy remény nélkül az emberek elpusztulnak.

Tehát. Van remény? Mindig így fogom magam érezni? Most már az életem mindig ilyen lesz?
Van remény. Kétségtelenül van remény. Nem kell, hogy mindig így érezd magad. Megváltozhatsz.

MEGVÁLTOZHATSZ. TE – ahogy gondolkodsz, ahogy érzel, ahogy az életre tekintesz. Ha arra vársz, hogy a körülményeid változzanak, hogy boldog legyél, ha elhatároztad, hogy csakis a helyzeted és a körülötted levő emberek változása hoz majd örömöt, lehet, hogy örökké kell várnod.

Ugyanis az élet itt a földön soha nem lesz tökéletes. Isten soha nem mondta, hogy az lesz. De te is megtanulhatod, mint Pál, hogyan lehetsz elégedett, bármilyenek legyenek is a körülményeid.

A te egyetlen reménységed Krisztusban van.

1.) Ha nem vagy megtérve, az Efézus 2:12 neked szól.

“Ti abban az időben Krisztus nélkül éltetek, Izrael közösségétől elkülönítve, és mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek, reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a világban.”

Szükséged van az erőre, amit csak Isten adhat meg. Ha nem tértél még meg, nyitottnak kell lenned annak lehetőségére, hogy csak Isten adhatja meg a választ számodra. Hajlandónak kell lenned kipróbálni valami újat, mint amit eddig próbáltál. Nyitottnak kell lenned a válaszra, amit eddig elutasítottál.

2.) Keresztények, nektek meg nyitottnak kell lennetek a Megváltótokra. Hajlandónak kell lenned ismét átadnod neki a szívedet, annak, aki szeret és meghalt érted, hogy ÉLETED legyen, BŐVÖLKÖDŐ életed.

Készek vagytok változni? Még ha el is kell ismerned, hogy nem volt igazad? Még ha el is kell ismerned kínos dolgokat magadról? Még ha fel is kell adnod valamit, ami számodra oly drága?

1.RÉSZ

Dávid olyan ember volt, aki értette mind a bánatot, mind a reményt. A témánkat két részre osztjuk ennek a versnek az alapján.

Zsolt. 42:12 Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!

Dávid itt önmagát szembesíti saját depressziójával. Nem engedi, hogy a depresszió csakúgy történjen vele.

Emlékezzünk, hogy A DEPRESSZIÓ NEM AZ URUNK, HANEM AZ ELLENSÉGÜNK.
Az első pedig, hogy megállunk és felismerjük, majd azonosítjuk az ellenséget. Tudnod kell, hogy ki ellen küzdesz, hogy haditervet készíthess.
Dávid itt ezt teszi, elismeri a szomorúságát, nem figyelmen kívül hagyja, vagy úgy tesz, mintha nem létezne. Majd megkérdezi miért. Mi is ezt tesszük. Miért csügged el a te lelked?

5 fő oka van a depressziónak, de ezek az okok általában keverednek.

Egy dolgot tisztázzunk. A depresszió egy érzés. Az érzések reflexív reakciók valamire, semmi más. Gyakran nem tudjuk irányítani a reakciónkat az ijedtség, sokk, vagy szomorúság, nem bűn. A depresszió érzése nem bűn.

DE a te VÁLASZOD valamire igenis a TE irányításodban van. Emberek vagyunk nem állatok, hogy az érzéseink rabszolgái legyünk
Krisztusban választásunk van abban, hogyan viselkedünk, független attól, hogyan érezzük magunkat. Választásunk van abban is, hogy mit engedünk önmagunknak elhinni és gondolni, és abban, vajon ezeket a gondolatokat Krisztusnak alárendeljük-e.

OKOK

1. Fizikális: Hormonális problémák, betegség, kémiai egyensúlytalanság, mentális betegségek

A.) Hormonok: Erőteljes anyag. Nőknél normális, hogy hangulatváltozást tapasztalnak hormonváltozásoknak megfelelően. Ha a depressziód ciklikus, valószínűleg ez áll mögötte. A terhesség, klimax ideje és a serdülőkor fokozott hormonális működéssel járnak, bár gyakran alábecsüljük a hatásukat.

B.) Betegség: Vannak olyan betegségek, amelyek mellékhatásaként depresszió alakulhat ki. Az elmédre van hatása és nem a hozzáállásodra. Ha van ilyen betegséged, már valószínűleg tudsz róla.

C.) Kémiai egyensúlytalanság/mentális betegség: Lehet, hogy ez a problémád, de nagyon valószínűtlen.

2. Körülmények: stressz, gyász, közelmúltban történt tragédia, betegség, kimerültség. Valami, ami megtörténik veled, de nem tudod, hogyan viseld el a terhét.

3. Bűn: szándékos vagy akaratlan

a.) szándékos: bűnben élés (viszonyok, nem hívőkkel való együtt járás, alkohol problémák, hazudozás stb.) ez aktív lázadás Isten ellen, keserűség dolgok
Bibliai példája ezek következményeiről a Prédikátorok könyve. Salamon, ahogy engedetlen volt Isten felé és bálványokat imádott, ennek eredményeként nagyon depressziós volt az élete.
b.) akaratlan: gondolati élet, meg-nem-bocsátás, bizalmatlanság vagy harag Isten vagy mások felé. Önsajnálat. Negatív gondolkodás.
Személyes meggyőződésem szerint ez a leggyakoribb oka a hosszan tartó, fennmaradó depressziónak.
Ha nem is ez az eredeti ok, valahol belép, amint nem egészséges módon reagálunk az életünkben levő eseményekre, és ez a gondolkodás, szokássá lesz.

Sokszor kívánom, hogy ez legyen a problémám gyökere, mert ezt a legkönnyebb helyrehozni. Ne becsüld alá a szíved gonoszságát. Soha ne kételkedj abban, hogy Isten kész megbocsátani a bűneidet, és megtisztítani minden gonoszságodtól.

4. Lelki harc: még ráadásként, mert a Sátán gonosz. Mint a hormonok, nagyítanak mindent, és még csúnyábbá teszi.
Hogyan ismered fel, mi lelki eredetű? Úgy, hogy általában csúnya, bizalmatlan gondolatokkal társul Isten felé. Amit először mondott a Sátán az embernek az volt, hogy “Isten hazudik neked.” Isten jellemét támadta és ma is ezt teszi.

Ő a testvérek vádlója is, amibe te is beletartozol. Amikor tehát mindenféle gonosz, csúnya, elferdített dolgokat képzelsz magadról, másokról vagy Istenről, vagy olyan gondolataid vannak, amik szöges ellentétben állnak az Igével, biztosra veheted, hogy a ‘hazugság atyja’ van mögötte.

5. Pusztai megtapasztalás: a megtöretés ideje. Mózes a pusztában, amikor Egyiptomból elmenekült, mielőtt Izraelt vezette volna. Dávid amint Saul elől menekül, amikor egyes zsoltárait megírta. Jézus a pusztában, amikor a sátán kísérti, a szolgálatának megkezdése előtt.
Isten, ha szorongat és felkapcsolja alattad a tüzet, hogy változz, készítve téged mindarra, amit számodra tartogat, és amire még nem vagy kész. Ez jó, mert ha most odaadna mindent, nem tudnád azt kezelni. Ez az érkező jó dolgok ígérete, de a bűn felszínre kerülésének is az ideje.

MIÉRT KÉRDÉSEK

Jó eszköz arra, hogy felfedezd, miért mész keresztül ezeken a dolgokon, ha végiglépdelsz a ‘miért’ kérdéseken. Tedd, amit Dávid tett, ne hagyd abba, amíg el nem jutsz a depressziód gyökeréig. Kérdezd meg magadtól, miért érzel úgy, ahogy, mint egy 3 éves-légy őszinte. Valahogy így:

– Nem bírom tovább.
– Miért?
– Mert fáradt vagyok, és nem bírom elviselni ezt a fájdalmat tovább.
– Miért?
– Mert olyan egyedül érzem magam.
– Miért?
– Mert nem érzem, hogy Isten velem lenne.
– Miért?
– Nem bízom Benne. Az életről inkább saját értelmezéseimet fogadom el, amik az érzéseimből fakadnak.

VAGY

– Még egy napot nem bírok így ki.
– Miért?
– Mert semmi nincs, amit csinálni szeretnék, semmi nem szerez örömöt.
– Miért?
– Mert, mert én nem ilyen életet akartam, másmilyet akartam.
– Miért?
– Mert híres akartam lenni. Házas akartam lenni. Más férjet, munkát, életet, gyerekeket, házat akartam, több pénzt, jobb barátokat, jobb alakot….
– Miért?
– Mert elhiszem azt a hazugságot, hogy a körülményeim hozzák meg az örömömet, ahelyett, hogy Istenben bíznék. Nem hiszem el Isten Igéjét.

2. RÉSZ

Ez az a rész, amikor többé nem magunkra hallgatunk, hanem elkezdjük beszélni magunkhoz Isten igazságait, és nem a sátán hazugságait hallgatjuk.
Mert igenis vannak válaszok a küzdelmeidre. Aki megalkotott meg is TUD gyógyítani. Aki megváltotta a lelkedet, megújíthatja az elmédet és szolgálhat a szívedhez.

Jeremiás 29:11 “Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az ÚR -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.”

4Mózes 23:19 “Nem ember az Isten, hogy hazudnék, nem embernek fia, hogy bármit megbánna. Mond-e olyat, amit meg ne tenne, ígér-e olyat, amit nem teljesít?”

A MEGOLDÁS

Lehet, hogy olyan szomorú vagy, hogy energiád sem maradt arra, hogy ki akarj ebből kerülni. Ez nem számít. Az érzéseid nem uralkodnak rajtad többé. Azért tedd, mert ez a helyes. Válassz, mert Isten vágya az, hogy te örömteli képviselője legyél. Tedd meg mert Ő azt szeretné, hogy a te örömöd teljes legyen.

1. Fizikális: ha ez a problémád orvosi segítségre van szükséged.

a.) Hormonális: kérjétek, hogy végezzenek rajtatok hormon vizsgálatot, lehetőleg ami egy egész hónapot követ. Enyhe és közepes mértékű problémák esetén segít, ha tudod, hogy miért érzel úgy, ahogy, így felismerheted, hogy az érzések nem több mint érzések, és nem kell feltétlenül lereagálnod a rossz hangulatodat.

b.) Mentális betegség: ha valódi mentális(elme)betegséged van vagy kémiai egyensúlytalanságod akkor orvosi segítségre van szükség. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez nagyon ritka. Ha a problémád nem orvosi, akkor Isten jobban tud segíteni, mint bármilyen pszichológus.

A legjobb pszichológus az, aki tudja ezt és újra az Úr felé fordít téged.

A pszichológia az ember elképzelése arról, hogyan lehetne az embereket meggyógyítani. A Biblia Isten leírása arról hogyan lehet az embereket meggyógyítani. A pszich. Rátehet egy sebtapaszt a sebre és segíthet abban, hogy jobban kezeld a nehézségeidet, de Isten az egyetlen, aki valóban meggyógyíthat. Ez Isten egyik neve ‘a gyógyító’

Jeremiás 33:6 “Én majd bekötözöm és orvoslom sebeit, meggyógyítom őket, és megmutatom nekik: milyen kincs az igazi béke.”

2. Körülmények: Bizalom, hálaadás és imádat. Isten szeret téged, és gondja van rád. Nem vagy egyedül a félelmeidben, aggodalmadban, gyászodban. Imádkozz.

– Fáj valami? Menj Hozzá. Ő a te vigasztalód. Zsolt 56:9 “Te számon tartod bolyongásomat. Gyűjtsd könnyeimet tömlődbe, legyenek benne könyvedben!”
A könnyeid drágák Neki. SZERET téged, és együtt érzi veled a fájdalmadat.

– Félsz? Bízz Benne. Ő jó, és végig visz téged ezen is 1Jn 4:18 “A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben.”
Ézs43:2 “Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.”

-Aggodalmaskodsz, stresszelsz, túlságosan próbálkozol? Isten sok mindent szeretne neked mondani.
Mt11:28 “Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.”
Mt11:30 “Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.”
1Pt5:7 “Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.”
Ézs26:3 “Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik.”

Ha a gondolataid magadon járnak vagy a körülményeiden, nem lesz békességed. Ha nem bízol Istenben nem lesz békességed. Ha érzed, hogy kezdesz stresszelni, kiakadni, és depresszióba esni a lehetetlen, véget nem érő teher miatt, ami előtted van. STOP. Állj meg és kezd imádni Istent.
Fil4:6-7 “Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.”

Tudom ezt könnyebb mondani, mint megtenni. A legjobb módja, hogy tényleg átadd neki a gondjaidat, ha engedélyt adsz Neki, hogy minden, amitől félsz megtörténhessen. Add fel. Mondd el Neki, hogy ez számodra túl sok és kérj segítséget. Minél elfoglaltabb vagy annál inkább olvasd a Bibliádat és imádkozz.
Mindenek felett pedig légy hálás. Igen. HÁLÁS. Imádd az Urat, a te Istenedet. Mond meg neki, hogy Ő jó. Mondd el neki, hogy szereted. Köszönd meg, hogy nem hagyott egyedül.

Emlékeztek? Dávid azt mondta ‘mert még hálát adok neki’. Úgy döntött az érzései ellenére, hogy imádni fogja Istent.
Róm.1:21 “hiszen megismerték Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétedett.”
Amikor nem vagyunk hálásak a gondolataink hasznavehetetlenekké lesznek, és a szívünk elsötétül.

Jen személyes bizonyságtétele arról, milyen betegséget adott neki az Úr az életében, amiért szintén hálát adott.
Az érzései helyett az Igazságra hallgatott és bízik Istenben bármi legyen is.

“Tudom, hogy törődik minden aprósággal, ami nekem fontos. Tehát, akár meggyógyítja a testemet vagy megadja a kegyelmet, hogy együtt éljek vele ahogy az elgyengül , vagy ad egy újat, Őt fogom szolgálni.”

Legyél tehát hálás. Adj hálát a fájdalmadban, a félelmedben, ha nem olyan az utad, amit magadnak választottál volna. Ne magadra gondolj. Ez csak keserűséghez vezet. Ha más semmi jó nincs itt a földön, amire tekinthetnél, nézz inkább az Ő arcára, ahonnan minden szépség ered.
Zsolt42:5 “Kiöntöm lelkemet, és arra emlékezem, hogy milyen tömeggel vonultam, és hogyan vezettem Isten házához hangos ujjongással és hálaénekkel az ünneplő sokaságot.”
Apcsel20:24 “De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.”
Zsolt 34:5 “az Úrhoz folyamodtam, és ő meghallgatott, megmentett mindattól, amitől rettegtem.”

3. Bűn: Ó igen, a bűn. Ez a depresszió leggyakoribb oka, de hála a legkönnyebben kezelhető.

Térj meg belőle! Menj el a szándékos bűntől. Hidd el nekem, hogy nem éri meg. Az akaratlan bűnnel kapcsolatban pedig térj meg belőle, és aztán kérd Isten, hogy változtassa meg a gondolkodás módodat.

Zsolt86:5 “Mert te jó vagy, Uram, és megbocsátasz, nagyon szereted mindazokat, akik hozzád kiáltanak”
Meg nem bocsátás van benned? Bocsáss meg. Ezt kell tenned, vagy neked sem bocsáttatik meg. Isten nagyon nem szereti a haragtartást.”
Mk11:26 “(Ha pedig ti nem bocsátotok meg, mennyei Atyátok sem bocsátja meg vétkeiteket.)”

A gondolatok szokássá válnak. Amikor valamit újra és újra elgondolsz valójában idegpályákat alkotsz meg az agyadban. Újakra van szükséged. Amiket kialakítottál magadnak, lehet, hogy nem egészségesek és az Úr segítségére van szükséged, hogy megmutassa, és hogy szándékos döntést hozzál a másként gondolkodás mellett.

Ézs 42:16 “Vezetem majd a vakokat olyan úton, amelyet nem ismertek, ismeretlen ösvényeken viszem őket. A sötétséget világossággá változtatom előttük, a rögös utat simává. Ezeket a dolgokat véghezviszem, nem mulasztom el.”

Kérd Istent, hogy a ‘görbe’ idegpályákat egyenesítse ki. Kérd meg, hogy mutassa meg, amikor nem helyesen gondolkozol. Például
“Tudtam. Tudtam, hogy megint cserbenhagynak. Nem, várjál, bocsáss meg Uram. Segíts megbocsátani nekik, és nem emberekben bízni. Köszönöm, hogy Benned mindig bízhatok. Változtass meg Uram.”

Vagy

“Utálom az életemet. Nem várjunk csak. Uram, köszönöm az életet amit adtál, még ha nem is mindig tetszik. Köszönöm mind a jó dolgokat az életemben….Változtasd meg a nézőpontomat.”

Vagy

“A dolgok mindig ilyen rosszak lesznek. Nincs reményem. Nem, Uram, megígérted, hogy reménységem van Benned. Köszönöm, hogy nem feledkeztél meg rólam. A reménységem Benned van még akkor is, amikor ezt nem érzem. Uram, segíts a hitetlenségemen.”

Vagy

“Soha nem megyek férjhez. Soha nem fog megváltozni. Soha nem kapom meg azt a munkát, amit szeretnék. Tudod mit? Mégse az én, hanem a Te akaratod legyen meg.”

Fil4:8 “Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!”

4. Lelki harc: Kérd a megítélés ajándékát.

Péld2:3 “bizony, ha bölcsességért kiáltasz, és hangosan kéred az értelmet,”

Ahogy eljátszunk bizonyos gondolatokkal, és magunkévá tesszük. Olyanokat, mint “Isten valójában nem is szeret “, “Jobb lenne inkább meghalnom”, “Boldogabb lennék, ha nem kéne engedelmeskednem Krisztusnak.” Ezek mind a hazugság atyjától, a Sátántól származó hazugságok.

2Kor 10:4-5 “hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására.Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre,”

Amikor nagyobb bajba kerülök, ezeket az igeverseket követem:

Jak 4:7 “Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.”

Mt 16:19 “Neked adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, kötve lesz az a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, oldva lesz az a mennyekben is.”

Ef 6:12-18 “Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak.
Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével. Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely az Isten beszéde. Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által. Éppen azért legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentekért;”

5. Pusztai megtapasztalás: olyanok, mint a körülmények. Végül megtudod mi az, amit Isten megpróbál kicsavarni belőled.
Mindeközben szolgálj. Ne a problémáidon járjon az eszed. Ne húzódj vissza önmagadba. Vegyél részt dolgokban

Fil 2:4-5 “és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt:”

Tedd azt, amit Dávid tett. Ne magadra figyelj, hanem mond magadnak el Isten igazságait. Ne hallgasd tovább a negatív, romboló gondolataidat. Helyettesítsd azokat az Igével.
Emlékezz nem egy nap alatt váltak ezek a szokásoddá, nem egy napba fog telni az sem amíg megváltoznak.

Itt van egy rövid lista mindenkinek, bárhol is legyél, bármi okból.

1.Térj meg a bűnből. Kérd Isten megbocsátását bármi is a bűn az életedben, vagy helytelen a gondolkodásmódod, és nem bízol benne

2.Imádd. Fejezd be, hogy annyit gondolkodsz magadról. A világ nem csak rólad szól. J
Azért vagy depressziós, mert a szemeid nem a megfelelő dologra néznek. Ne sajnáld magadat, nézz Istenre és imádd Őt. Vegyél dicsőítő kazettákat és énekelj, vagy dalolj a zuhany alatt.

3. Adj hálát. Készíts listát azokról a dolgokról amiért hálás vagy, és mond ezeket el Istennek minden nap.

4. Olvasd az Igét. Ne magadra és ne az ellenségre hallgass, hanem Istenre. Olvass minden nap egy részt a Bibliából és kérd Istent, mutassa meg, az rád hogyan vonatkozik.

5. Szolgálj. Kezdj el adni másoknak. Imádkozz másokért. Ne másoktól várd, hogy segítsenek neked, hanem kérdezd Istent te hogyan segíthetnél és tedd.

Posted in Uncategorized | Leave a Comment »

BIZONYSÁG ISTEN VEZETÉSÉRŐL

Posted by andrelowoa - október 27, 2010

Egy amerikai lelkipásztor naplójából:

Egy alig megvilágított utcán sétáltam késő este, amikor elfojtott zajokat hallottam a bokrokból. Lelassítottam, hogy halljam, mi történik. Nagyon megijedtem, mert rájöttem, hogy két ember küzdelmét hallom. Egyre erősebben hallottam a küzdelem zaját. Sikolyt, morgást. Hallottam, ahogy a ruha anyaga tépődik. Ekkor már gondoltam, hogy biztosan egy nőt támadtak meg. Nem tudtam, bele kell-e avatkoznom. Magamat kezdtem el félteni, nehogy csak egy szám legyek a rendőrség statisztikájában. Mérges voltam magamra, hogy miért kellett ma ezt az új utat választanom. Talán el kellene futnom egy telefonfülkéhez, és kihívni a rendőröket.
Úgy tűnt, hogy órákat gondolkodtam ezen, pedig csak pillanatok teltek el, de a lány hangja egyre gyengült. Tudtam, hogy gyorsan kell cselekedni. Azon gondolkodtam, hogyan hagyhatnám ezt magam mögött, de valami azt súgta, hogy segítenem kell neki. Nem vagyok se bátor, se atlétikus termetű, nem is tudom, honnan lett erőm attól a pillanattól kezdve, ahogy eldöntöttem, hogy segítek. Valami furcsa átváltozáson mentem keresztül.
Odafutottam a bokrokhoz, és ráugrottam a támadóra, majd percekig birkóztam vele a földön. Egyszer csak felpattant, és elszaladt. A szívem nagyon vert, de felálltam, összeszedtem magam, és elindultam a lány felé.
A vak sötétben, a fa tövében sírdogált a lány. Csak a körvonalait láttam, de egyértelmű volt, ahogy a sokktól remegett. Távolról kezdtem el beszélni, mert nem akartam megijeszteni még jobban. Mondtam, hogy most már minden rendben van, az ember elfutott, biztonságban vagy.
Majd nagy csend lett. Nagyon megrökönyödtem, amikor ezeket a szavakat hallottam:
Apa, te vagy az?
A fa mögül előlépett a legkisebb lányom.

Posted in Uncategorized | Leave a Comment »

BIZONYSÁG AZ IMA EREJÉRŐL

Posted by andrelowoa - október 27, 2010

“ÉS AMIT KÖNYÖRGÉSTEKBEN KÉRTEK, MINDAZT MEG IS KAPJÁTOK, HA HISZTEK.”
(Máté 21:22)

Ehhez az igéhez kapcsolódva szeretnék egy történetet megosztani veletek
David Wilkerson: Kés és Kereszt című könyvéből.

“David- mondta a nagypapa, rám nézve-, azon a napon, amikor megtanulsz nyilvánosan imádkozni valami különleges dologért, azon a napon felfedezed az erőt.
Nem egészen értettem, amit mondott, részben, mert még csak 12 éves voltam, részben, mert ösztönösen megijedtem. Nyilvánosan különleges dologért-azt mondta. Ez azt jelenti, hogy mások hallják: “Ezt vagy azt kérem.” Azt jelenti, hogy kockáztatom, ha nem jön válasz az imámra. Véletlenül egy szörnyű napon értettem meg, amit a nagypapa mondott. Apám egész gyermekkorom alatt betegeskedett. Valami gyomorbaja volt, és nem volt mentes a fájdalomtól. Egy napon, mikor hazafelé jöttem az iskolából, láttam, amint egy mentőkocsi halad el mellettem. És mikor csak egy háztömbnyire voltam hazulról, már tudtam, mi történt. Ebből a távolságból lehetett hallani apám jajgatását. A nappaliban a diakónusok csoportja ült hallgatagon. A doktor nem akart beengedni apám szobájába, de anyám kijött hozzám a hallba. -Meg fog halni, mama?
Anyám rám nézett, és elhatározta, hogy elmondja az igazságot.
-A doktor úgy gondolja, hogy még két órát él.
Apám éppen akkor egy nagyot kiáltott a fájdalomtól. Anyám elengedte a vállamat, és befutott a szobába.
– Itt vagyok, Kenneth- mondta becsukva maga mögött az ajtót.
De mielőtt az ajtó becsukódott, már láttam miért nem akart beengedni az orvos. A takaró, és a padló csupa vér volt. Ebben a pillanatban eszembe jutott a nagypapa igérete: “Azon a napon, amikor megtanulsz nyilvánosan imádkozni valami különleges dologért, azon a napon felfedezed az erőt.”
Egy pillanatig arra gondoltam, hogy bemegyek a nappaliba, és bejelentem: apámért fogok imádkozni, hogy gyógyuljon meg. Nem tudtam megtenni, sőt izgalmamban nem tudtam kimutatni a hitemet. Féltem, hogy cserbenhagy.
Nem törődve nagyapám szavaival elfutottam olyan messzire, amennyire csak tudtam. Lefutottam a pincelépcsőn a szeneskamrába, és ott imádkoztam, próbálva elkapni egy-egy hangfoszlányt hiányzó hitem erősítésére.
Nem vettem észre, hogy gyermeki módon hangosan imádkoztam. Központi fűtésünk volt, és a csövek mindenhova elvezették a meleget. A hangomat a csöveken át meghallották, úgy, hogy a gyülekezeti férfiak, akik a nappaliban ültek, hirtelen egy buzgó hangot hallottak a falakból. A doktor is hallotta. Apám a halálos ágyán fekve is hallotta.
– Hozzátok ide Davidet!- suttogta.
Így felhoztak apám elé. Apám kérte a doktort, hogy egy percre menjen ki a szobából, aztán kérte anyámat, hogy olvassa hangosan a Máté 21-ből a 22. verset. Anyám kinyitotta a Bibliát, és felütötte a kért fejezetnél. És amit könyörgésetekben kértek-olvasta- mindazt meg is kapjátok, ha hisztek.
Nagyon izgatott lettem.
-Anyám, nem fogadhatnánk el ezt most apámért?
Mialatt apám tehetetlenül feküdt az ágyán, anyám ismét, és ismét elolvasta ezt a részt. Elolvasta vagy tizenkétszer. És mialatt ő olvasott, én felálltam a székemről, odamentem apámhoz, és kezem a homlokára tettem.
-Jézus- imádkoztam-, Jézus, én hiszem, amit mondtál. Gyógyítsd meg az Apámat!
Még egy lépés hátra volt. Az ajtóhoz mentem-mindez oly nehéz volt!-, kinyitottam, és kiszóltam: – Kérem, Brown doktor úr… Hittel imádkoztam, hogy apám legyen jobban.
Dr. Brown nézte az én tizenkét éves komolyságomat, és melegen, részvéttel, de teljesen hitetlenül mosolygott. De ez a mosolygás zavart volt, és csodálkozott, mikor lehajolva megvizsgálta apámat.
-Valami történt- mondta. Olyan halkan beszélt, alig hallottam. Reszkető kezekkel szedte össze a műszereit, és megmérte apám vérnyomását.- Kenneth- mondta felállva, és felemelte apám szemhéját. Aztán megnézte a hasát, majd újra megmérte a vérnyomását.- Kenneth, hogy vagy?
-Mintha erőt kaptam volna.
-Kenneth- mondta a doktor-, most csoda történt!

Apám abban a pillanatban fel tudott kelni az ágyból, és én megszabadultam minden kétségtől, ami az imádság erejére vonatkozólag még bennem volt.”

“Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek.” Máté 17,20.

“Azokat pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak. Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak.” Márk 16:17-18

Posted in Uncategorized | Leave a Comment »

A PÉNZ BOLDOGÍT…

Posted by andrelowoa - október 27, 2010

BARRY MINKOW TÖRTÉNETE

Huszonegy évesen már minden összejött – legalábbis úgy tűnt. Külső életemben mindenem megvolt, amire a legtöbb ember csak vágyakozik. A ZZZZ Best nevű szőnyegtisztító cégem, amelyet 16 évesen kezdtem, ekkora már 280 millió dollárt ért. Ezerötszáz négyzetméteres házam egy igen előkelő negyedben épült. Volt egy Ferrárim, és együtt éltem egy gyönyörű nővel, néhány továbbival pedig úgy mellékesen találkozgattam. Mi kellett volna még? Mégis, huszonegyedig születésnapomat kétségek és bizonytalanság közepette töltöttem. Minden egyes születésnapomon attól féltem, hogy a “csodagyerek” nimbusza egyszer csak elmúlik, és senki nem fog velem foglalkozni; mint egy olyan sportolóval, akinek fényét egy új csillag megjelenítse hirtelen elhomályosítja. Huszonegy évesen úgy éreztem, kiöregedtem. Ennél azonban sokkal rosszabb volt az, hogy az egész életem egy hamisítvány volt. Ezt persze eltitkoltam a barátaim elől. Fogalmuk sem volt róla, hogy a cégem hazugságokra és csalásra épült. Vegyes érzésekkel jöttem le hazám lépcsőin, hogy a hallban összegyűlt születésnapi vendégsereget fogadjam. Mindannyian szerettek. Vagy mégsem? Ahogy leértem, láttam a ZZZZ Best könyvelőit és jogászait, és nyomban az jutott eszembe: ezek azért vannak itt, mert ők vezetik a cég könyvelését. Vajon tényleg engem szeretnek-e? A szobában a befektetők egy csoportja álldogált. Arra gondoltam: ezek vajon engem szeretnek, vagy azért jöttek, mert éppen most jó haszonnal tudnak befektetni a cégembe. Azután kiléptem a teraszra, ahol a maffia képviselőit üdvözöltem, akikkel szintén voltak ügyeim. Nagyon jól tudtam, miért vannak itt: pénzt kerestek. Már a depresszió hullámai törtek rám, amikor visszaléptem a házba. Vajon van-e valaki, akit én érdeklek, azért aki vagyok és nem azért, amit adhatok nekik. A konyhában a legjobb barátomba és a barátnőmbe botlottam. A barátnőm ujján ott volt az a briliáns gyűrű, amit tőlem kapott ajándékba. A legjobb barátomnak éppen most adtam 10.000 dollárt. Mindenkit megvásároltam ahhoz, hogy utamat a csúcsig egyengessem, szövetségeseimet is mind pénzen vettem. Nem tudtam, hogy van-e ezen a világon egyetlen igazi barátom is. Életem legmagányosabb pillanatát éltem át ezen az estén. Megszereztem mindazt, amiről gondoltam, hogy a teljes elégedettséget fogja nyújtani az életben – a pénzt, a hatalmat, a hírnevet – de mindez csak arra volt jó, hogy rájöjjek: az életem csődbe ment.

Korai megalkuvás

A csalás az életemben már egészen korán, kilencévesen kezdődött. Már akkor is nagyon céltudatos voltam. Akkoriban újság-előfizetéseket árultam, és ebben is a legjobb akartam lenni. Ez sikerült is. De hogyan? Úgy, hogy azt mondtam a lehetséges vevőknek, amit hallani akartak, csak azért, hogy üzletet csináljak. Ha egy ügyfél azt mondta: lemondja az előfizetést, mert az újság mindig a járdán vagy az autója alatt találja meg, én ígéretet tettem, hogy ezentúl személyesen adjuk a kezébe a megrendelt lapot, és visszafizetjük, ha megkárosul. Mindezt azért tettem, hogy megnyerjem az ügyfelet. Figyelmeztettek a cégnél, hogy ilyeneket ne ígérjünk, de én a legjobb akartam lenni. Szomjaztam arra, hogy elismerjenek. Olyan volt, mint a vénásan befecskendezett kábítószer, ha mások dicsértek és a legjobbnak, hősnek mondtak, még ebben a szűk világomban is. Amikor egyszer megízleltem az elismertséget, már rabja is lettem. Bármit megtettem, hogy újra megízleljem az elismertség mámorító ízét. Egy nap két üzletkötéssel el voltam maradva az utca másik oldalán dolgozó fiútól, pedig már délután volt. Már csak egy háztömb volt hátra, én pedig eltökéltem, hogy legyőzöm őt. Gyorsan eladtam hát két előfizetést. Azonban már az utolsó háznál jártam. Amikor észrevettem, hogy nincs otthon senki, teljesen elkeseredtem. Lehetetlen, hogy veszítsek! Hirtelen jött a megmentő ötlet: egy kitalált nevet és telefonszámot firkantottam egy hamis megrendelő lapra. Így én győztem. A lebukástól való félelmet gyorsan eloszlatta a mohó vágy, hogy megint én legyek a legjobb. Mindazonáltal lebuktam. Behívatott a főnök, de nagyon rendesen bánt velem. Ennyit mondott: “Ide figyelj! Észrevettem, hogy mit ügyeskedtél, de nem baj. Nem rúglak ki, mert jó üzletember vagy. Azt azonban nem engedhetem meg magamnak, hogy eladásokat hamisíts.” (Minden sikeres üzletért a cégtől egy dollárt kaptunk.) A főnököm hozzátette: “Ha ennyire kell az a dollár, inkább adok neked a zsebemből.” Nem akart elveszíteni, mert még a csalásommal együtt is elég jól teljesítettem ahhoz, hogy megérje, maradjak az állásomban. A végén csak ennyit jegyzett meg: – Tartsd tisztán a kezed. Én azonban mindent letagadtam. Elmegyek innen. Nem akarom hallani – gondoltam magamban. Már ilyen fiatalon a tagadást választottam. Bár nagyon jól tudtam, hogy csaltam, mégis letagadtam, a szégyen miatt, amit ez rám és a családomra hozna. Miután letettem a telefont a főnökkel való beszélgetés után, anyámhoz fordultam: – Anya, nem megyek ide többet dolgozni. Azt hiszem, jobban kell a tanulásra összpontosítanom. A csalásomnak nem lettek további következményei, mivel a főnököm ejtette a dolgot. Nem hívta fel a szüleimet. Viselkedésemet pedig csak megerősítette, hogy az esetet következmények nélkül megúsztam. Később súlyemeléssel kezdtem foglalkozni, és szervezetemet szteroidokkal bombáztam. Azzal nem törődtem, mennyire rombolnak ezek a szerek; csak a pillanatnyi siker volt a fontos. Ugyanez állt az üzleti életre is. Nem érdekelt, hogy kin kell ahhoz keresztülgázolnom, hogy a csúcson legyek. A pillanatnak akartam élni. A Ferrari azonnal kellett. Nem számított, ha a hazugság volt az ára.

Anya Jézushoz fordul

Kilencéves koromban egy másik dolog is történt, amely a későbbi életem irányát meghatározta. Zsidó családban nem kis felzúdulást okozott, hogy anyám Jézus követője lett. Ez még a bár mitzvám előtt történt. Hetente kétszer héber-iskolába mentünk; a nővéreim is, én is rendszeresen jártunk a templomba. Anya egy este azzal jött haza, hogy elfogadta Jézust Urának és Megváltójának. Apám első, ösztönös reakciója az volt, hogy elválik, de ezt nem tette meg. Az anyai nagyanyámon át az apai nagyapámig mindenki megvetette anyát ezért az árulásért. Az Istennel való szövetséget árulta el a szemünkben az, aki csak meg is említette a Krisztus nevet, és ezzel végzetes bűnt követett el. Tényleges árulásának számított ez a családban, hiszen mindkét oldalon emberemlékezet óta a judaizmusba gyökereztünk. Nem volt hát logikus magyarázata annak, hogy anyám Jézusban higgyen. Apámat végül az kezdte érdekelni, vajon itt adhat egy gyülekezet anyámnak, amit a rabbi vagy a zsinagóga nem tudott nyújtani a számára. Anya rendíthetetlen válasza mindig ez volt: – Nem egy vallás, hanem egy kapcsolat az, amit megtaláltam. Anyám fiatal korától céltudatos ember volt; mindig úgy érezte, hogy teljesítenie kell. Gazdag szülei állandóan követelnek tőle: teljesíts, teljesíts, teljesíts. A judaizmusban ugyanezekkel a követelményekkel találta szemben magát. Meg kellett tartania a parancsolatkat és a 613 levitikuszi törvényt, hiszen az igazságos és fegyelmező Isten úgy tekint le ránk, hogy elvárja: teljesítsünk. A Messiásban anyám egy olyan Istenre talált, aki elfogadta őt olyannak, amilyen; hibáival, gyengeségeivel együtt. Nem teljesítményeket várt tőle, hanem kegyelmet és irgalmat adott a számára, és ezek idegen fogalmak voltak judaizmusában. Kegyelmet, hiszen valami olyat talált, amelyet nem érdemelt ki, és irgalmat, mert Isten visszatartotta tőle a büntetést, amit viszont megérdemelt volna. Ez a két szó megváltoztatta egész életét. Többé nem várta tőle senki, hogy teljesítsen, teljesítsen, teljesítsen; hogy küszködve tartsa be a törvény követelményeit. Volt valaki, akinek személyében és művében a törvény beteljesedett; és ez Jézus volt, a Messiás. Anya életének ez új értelmet adott. Apa megtiltotta, hogy anya a gyerekeknek minderről beszéljen. Anya pedig, aki a Messiásban engedelmes akart lenni férjének, ezt meg is tette. Ám egész életmódja megváltozott. Meggyógyultak tönkrement érzelmei. A családot sokkal több türelemmel és szeretettel kezelte, miután elfogadta Jézust. Ez pedig radikális változás volt. Szavak nélkül is minden percben prédikált.

A tizenhat éves vállalkozó

16 éves voltam, amikor a szüleim garázsában elkezdtem a ZZZZ Best nevű vállalkozásomat. Egyáltalán nem állt szándékomban eredetileg, hogy sikkasszak a Wall Streeten. 16 évesen csak arra vágytam, hogy az iskolában híres legyek. Nem voltam élsportoló, és nem voltam túl jóképű sem. Nagyon sokan vannak az iskolában olyanok, akik nem tartoznak a népszerű “menők” közé, akik nem sztárok. Valahol a középmezőnybe szorulnak és éhezik az elismerést. Én is éppen ilyen voltam. Manapság a gyerekek a szexuális szabadsággal, a kábítószerezéssel vagy az alkohollal próbálják a népszerűséget megszerezni. Én valami olyasmiben, amit senki más nem csinált. Egészen szűk költségvetéssel kezdtem, hétvégeken és tanítás után dolgoztam. Béreltem egy takarító céget, hogy amíg iskolában vagyok, ők tisztítsák a szőnyegeket. Anyámat és egy másik hölgyet is alkalmaztam, hogy a rendeléseket felvegyék. Míg a többiek az iskolában a pénteki algebra teszt tartotta izgalomba, én azon aggódtam, hogyan fogom tudni kifizetni alkalmazottaimat. Nagy kihívás volt, de megteremte a várva várt elismerést. Azonnal az újságokba és a tévébe kerültem. Én voltam az első, aki ilyen fiatalon vállalkozásba kezdett. Ismét csaláshoz folyamodtam, csak hogy nevemet és cégemet még ismertebbé tegyem. Elváltoztattam hangomat és mint a ZZZZ Best egyik kuncsaftja, felhívtam egy tévétársaságot. Hosszasan dicshimnuszokat zengtem erről a 16 éves gyerekről, akinek saját cége van, és aki egy algebra és egy spanyolóra között tisztította ki a szőnyegeimet. Javasoltam, hogy a tévétársaság készítsen műsort erről a csodagyerekről. Hamarosan telefonon kerestek meg, hogy interjút készítsenek vele. Az elkészült program pedig újabb mámorba ejtett, mint a kábítószer. Minden egyes elismerés olyan jó érzéssel töltött el, hogy eloszlatta a cégem fenntartása érdekében végzett csalások miatti állandó lelkiismeret furdalásomat.
Mivel még túl fiatal voltam ahhoz, hogy saját csekkszámlám legyen, megállapodtam a helyi szeszkereskedővel, hogy váltsa be a vásárlói csekkjeimet készpénz-fizetési utalványokra, hogy a számláimat kifizethessem. Ez az ember régi jó barátom volt, így hát megbízott bennem. Egy nap nem tudtam fizetni az alkalmazottaimnak. Ekkor kellett volna mondanom: “Most kell abbahagyni, amíg még viszonylag jól mennek a dolgok. Megpróbáltam, de most jobb lenne, ha bezárnám a céget.” Ehelyett azonban készpénzes utalványokat loptam a barátomtól. Már túlságosan hatalmába ejtett a nyilvánosság és az elismertség ahhoz, hogy a pillanatnyi pénzhiány megállítson. Bár egyszerűen loptam, az agyamban azonnal szép magyarázatokat találtam: jó célból tettem, és különben is majd visszafizetem a pénzt neki. Évekkel később is, amikor nakoktól hazugsággal szereztem biztosítást több millió dolláros kölcsönökre, megmagyaráztam magamnak, hogy majd visszafizetem, és senki sem fog a dolgon veszteni. Tulajdonképpen nemes célra használom a pénzt, és nem lépek le vele Európába. Azzal hitegettem magam, hogy a vagyont jóra fordítom, és akkor abbahagyom a csalásokat.

Hazugság hazugság hátán

Egyszer a nagymamám ékszereit loptam el, hogy az alkalmazottaimat ki tudjam fizetni. Átjött hozzánk és észrevette, otthon felejtett valamit. Engem kért meg, hogy szaladjak el érte. Én pedig a házában kinyitottam az ékszeres dobozát és néhány ékkövet elvettem. 3000 dollárt kaptam értük egy uzsorásnál, amit a számlára tettem, hogy azon a héten utalni tudjam a fizetéseket. Nagyanyám tudta, hogy én voltam. Először tagadtam. Ő azonban éppen azelőtt látta az ékszereket, hogy hozzánk átjött volna, mert azon gondolkodott, hogy feltegye őket. Amikor hazaért, már eltűntek. Én voltam az egyetlen személy, aki a lakásában járt közben. Mindennek ellenére tagadtam. Később azonban bevallottam neki, hogy én voltam és annyi pénzt fizettem vissza nagyanyámnak, amennyit az ékszerek értek. Szörnyen éreztem magam az egész miatt, mert éppen a nagyanyám volt az, aki segítette a vállalkozásomat anyagilag. Bár nagymamám megbocsátott, az egész incidens arra volt jó, hogy meglássam, mennyire messzire tértem a jó úttól. Mostanra normális gyakorlatommá váltak olyan dolgok, amelyek a vállalkozásom elején elképzelhetetlenek voltak. A megalkuvás nagyon észrevehetetlenül rombol. Rád csavarodik, és amikor a hamis dolgoknak nem lesz azonnal következménye, egyre nagyobb megalkuvások követik. Lehet, hogy csak azzal kezded, hogy csalsz az adóbevallásodnál, a végén azonban már hazudsz több millió dolláros kölcsönöknél is. Ez így működik. A megalkuvás lassan, de biztosan pusztít. Megjátszottam rablásokat is. Meguntam, hogy pillanatnyi ötletekkel húzzam ki magam a bajból, amikor nem tudtam fizetni az alkalmazottaimnak; most már nagyobb húzásra készültem. Megrendeztem, hogy kirabolták az irodámat, és felhívtam a biztosító társaságot. – Uraim, kiraboltak! Elvitték az összes berendezésemet. Miután a rendőrségi jelentés elkészült, egy csekket kaptam a biztosítótól, hogy pótoljam az “ellopott” berendezéseket.
Ezt kétszer vagy háromszor megtettem egymás után a többi irodámba is, más-más biztosító cégekkel. Újabb lépés volt ez lefelé, a megalkuvás útján. Ilyen eszközökkel elég pénzt szedtem össze ahhoz, hogy újabb boltokat nyissak, és új alkalmazottakat vegyek fel. Meg voltam győződve, hogy nemes célokért küzdök. Pedig semmi mentségem nem lehetett arra, amit csinálok. Egyszerű rablás és lopás volt, amit tettem, bármilyen igazolható szemétbe is csomagoltam az egészet.

Szervezett bűnözés

A nagyapám, aki épületek renoválásával foglalkozott, egy nap megkért, hogy hozzak rendbe néhány szőnyeget egy adott bankszámla terhére. Hozzátette: – Barry, szeretném, hogy tudd, a fickó megrögzött maffiózó. Vigyázz vele. Ám ahelyett, hogy megijedtem volna, az első gondolatom az üzlettel vergődő fiatal gyerek gondolata volt: Tudom, mit csinál ilyenkor a maffia. Iszonyú magas kamattal ad nagy kölcsönöket az olyanoknak, mint én. Úgy tekintettem erre a megbízásra, mint tőkeszerzési lehetőségre a cégem számára. Nem féltem, mert mindezidáig mindig sikerült kivágni magam az adósságaimból. Arról is meggyőztem magam, hogy nekem, mivel ismerik nevem a médiák, a maffia, vagy akárki is adja a pénzt, hosszabb türelmi időt fog adni a visszafizetésnél.
Tehát önként, és nyitott szemmel mentem bele ebbe a kapcsolatba. Elmondtam neki pénzügyi nehézségeimet, amire persze felajánlott egy hihetetlen magas kamatokkal ellátott kölcsönt. Kölcsönt vettem fel, visszafizettem, megint kölcsönt vettem fel, és megint visszafizettem. Kapcsolataim az ilyen emberekkel egyre szövevényesebbek lettek, és ezt mindig önkéntesen tettem. Soha nem zsaroltak és nem félemlítettek meg, hogy az ilyen akciókba belemenjek. Ha fizettem, minden rendben volt. A sikkasztás sohasem cél, hanem eszköz valamilyen cél elérésére. Az én célom az volt, hogy azt a végső, elképzelt összeget megszerezzem. A cégem növekedésével szerettem volna nyilvánosan is megjelenni a Wall Streeten, hogy elég tőkét szerezzek. Ezzel végre kifizethettem volna a maffiát és a többieket is, akiknek tartoztam, és tisztázhattam volna magam.

Mennyibe kerül Isten?

Sikerem csúcsán egy nap anyám feltett egy kérdést: – Gondolod, hogy ezen a sok pénzen vehetsz egy jegyet a mennybe? Mit akarsz Istennel kezdeni? Egyetlen rezzenés nélkül így válaszoltam:
– Mennyibe kerül Isten? Megveszem őt. Anyámat összetörte feleletem. Azzal az elhatározással ment ki az irodámból, hogy elkezd a ZZZZ Best bukásáért imádkozni; még akkor is, ha ő maga és az apám is az alkalmazottaim voltak. Nem az állása érdekelte őt. Azért akarta, hogy a cég tönkremenjen, mert látta, ez az akadálya annak, hogy Jézussal valódi kapcsolatom legyen. Egyetlen év leforgása alatt a cég darabokra hullott.

Kitalált vállalkozások és manipulált tőzsdei árfolyamok

Bár pályája csúcspontján a ZZZZ Best 13000 alkalmazottal, 23 különböző telephelyen végezte a szőnyeg, bútor és kárpit tisztító tevékenységét, a cég tatarozással foglalkozó része pusztán kitaláció volt. Azt állítottam, hogy különböző tűz vagy tíz által károsult épületeken több millió dolláros helyreállítási munkákat végeztünk. Ám ilyen munkálatok a valóságban nem léteztek. Ezeket a szerződéseket használtam arra, hogy pénzalapokat teremtsek. Elvittem egy-egy ilyen projekt a befektetőkhöz, és ezt mondtam nekik: – Ha most kaphatok önöktől egy 1.000.000 dolláros kölcsönt, be tudom fejezni ezt a munkát. 90 napos lejárattal körülbelül 30.000 dollár kamatot számolhatnak, így a tőkéjüket három hónap alatt tetemes összeggel megnövelve kaphatják vissza. Természetes az így szerzett pénzeket arra használtam, hogy az előző kitalált építkezési munkára felvett kölcsönt fizessem vissza, és hogy a vállalatot életben tartsam – egyáltalán nem tatarozási munkára. Ezek az állítólagos tatarozási munkák nemcsak készpénz-készleteket hoztak létre, hanem növelték a bevételemet is a mérlegben, amely végső soron részvényeim értékének növekedéséhez vezetett. Ahogy ezek az építkezési “munkák” növekedtek, a cég a valóságosnál tízszer nagyobbnak kezdett látszani. A ZZZZ Best részvényei 1987. Márciusában és áprilisában már 18 dollárra rúgtak, így a vállalat értéke papíron már 120 millió dollár volt. Néhány hónapon belül már saját, zárolt részvényeimet is áruba bocsáthattam. Azt terveztem, hogy egymillió részvényt bocsátok ki, így szerzek 18 millió dollár tőkét, és ezzel helyrehozom a kétes ügyeleteket. Mindeközben lépéseket tettünk, hogy felvásároljuk a Key Serv nevű vállalatot, amely a Sears cég hivatalos szőnyegtisztító részlege volt országszerte. Ha ez a 40 millió dolláros üzlet megvalósult volna, birtokába jutottunk volna a Sears jogainak, és országos üzletlánccá váltunk volna.

Összeomlás

Éppen mielőtt e hatalmas üzletet sikeresen nyélbe ütöttük volna, megjelent egy cikk a Los Angeles Times-ban, amely egy hitelkártya-hamisítást teregetett ki. Ebben én is részt vettem, úgy két-három évvel korábban. Amíg a tatarozási projektekkel kapcsolatos nagyobb csalásra nem jönnek rá, ezt a negatív hírverést valahogy sikerül majd eloszlatnom, gondoltam először a cikk olvastán. Ám ez a cikk a Key Serve üzletet intéző pénzügyi szakemberek arra késztettek, hogy vállalkozásomat közelebbről átvizsgálják. Most már minden alapjuk meg volt arra, hogy ártatlanságomat kétségbe vonják. És amikor egy kicsit mélyebbre ástak, rájöttek, hogy a ZZZZ Best nem más, mint illúzió. Az újságok a feltárás eredményét 1987. május 22-én hozták nyilvánosságra. Ez a dátum örökre emlékezetembe vésődött. A ZZZZ Best részvényei 5 pontot zuhantak a tőzsdén. Minden hitelezőm követelni kezdte rajtam a tartozásaimat. A bankok zárolták a számláimat. 1300 alkalmazott közben tőlem várta a megélhetését. A 40 millió dolláros üzlet pedig, amelynek megszerzése oly keményen fáradoztam, megsemmisült. Mindenem úszott, ahogyan öt év munkájának talaja kezdett összeomlani a lábaim alatt. A médiák, amelyekhez eddig oly szívesen fordultam saját reklámozásom érdekében, most körülvették irodámat, és olyan kérdéseket tettek fel, amelyekre nem tudtam válaszolni. Leggyötrőbb félelmeim váltak valóra, miután a hitelkártya ügyben nyilatkoztam. Az egyik riporter ugyanis feltette a kérdést: – Úgy értesültünk, hogy ön egy 7 millió dolláros tartozási munkát végzett el Sacramento városában. – Valaki ugyanis a helyszínre utazott, hogy ellenőrizze az ügyet. Majd ezzel folytatta: – Azt találtuk azonban, hogy ilyen tatarozási munka nem létezik. Mivel akarja megvédeni magát? Ebben a pillanatban tudtam, hogy mindennek vége. Az agyamban tudtam, de nem akartam még elismerni. Őrülten harcoltam, hogy megmentsem a helyzetet, és másokat is rávettem, hogy hazudjanak a kedvemért, csakhogy az üzletet megtarthassam, de a bukás elkerülhetetlen volt. Ha ez az üzlet sikerült volna, elég tőkét szereztem volna. A sikkasztás szempontjából rendbe tudtam volna hozni a dolgokat. De biztos vagyok benne, hogy csak idő kérdése lett volna, és újabb sikkasztásba keveredek, mert a szívem nem változott meg.

Bűnösen és magányosan

1987-ben, röviddel azután, hogy a cég vezetéséről megszégyenülten mondtam le, a sajtó körülvette a szüleim házát. A USA Today és más helyi lapok is tudósítani akartak erről a nagy port kavaró ügyről. Ez a fiatal vállalkozó, a legfiatalabb srác, aki az Egyesült Államok történetében vállalkozást indított, nem más, mint egy kudarcot vallott ember. Elmentem édesanyámhoz, hogy megmagyarázzam neki: nincsen többé munkahelye. Erre természetesen ő is rájött. Azt sem titkolta, hogy azóta imádkozott a ZZZZ Best bukásáért, amikor megkérdeztem tőle, hogy mennyiért lehet Istent megvenni. Azt is mondta, hogy szeret, és Jézusban bocsánatra és kegyelemre találhatok. Majd hozzátette: – Tudom, hogy kellemetlen a számodra, hogy nekem mondd el mindazt, amit tettél, hiszen az anyád vagyok. De van egy drága barátom, Dottie-nak hívják. Nagyon szereti az Urat, és szívesen elbeszélgetne veled. Már csak ez a Jézus dolog hiányzott – gondoltam magamban. Dottie azonban a család régi barátja volt, én pedig szörnyen magányosnak éreztem magam, és gyötört a bűntudat. Szükségem volt valakire, akivel tejesen nyíltan beszélhetek. Így hát végül beleegyeztem.
– Barry, nem fogok most prédikálni neked – mondta Dottie, amikor beléptem a lakásukba. – Nem akarok arról beszélni, hogy melyik vers mit mond a Bibliában. Egyetlen kérdést szeretnék csak feltenni: megérte? Adott-e a pénz, a hatalom, a befolyás, a hírnév igazi nyugalmat és megelégedettséget a számodra? Végignéztem csődöt mondott életemen:- Nem, nem érte meg.
Ő így folytatta: – Én megoldást szeretnék javasolni. Jézus személye és az Ő műve ez a megoldás. Maradéktalan bocsánatot találsz nála, és megszabadulhatsz a lelkiismeret furdalástól. Erőt kapsz, hogy végigjárd azt az utat, amit a tetteid következményeként végig kell járnod. Még két fontos érvet hozott fel: – Ha már kinyomtad a fogkrémet a tubusból, nem teheted vissza – ez alatt nyilván azt értette, hogy amit a ZZZZ Best ügyben megtettem, azon már nem változtathatok. – Arra azonban soha nincs túl késő, hogy azt tedd, ami helyes. Ez a tanács nagyon mély hatással volt rám. Az egész ZZZZ Best botrány iróniája az volt – és ez senkinek sem tűnt fel -, hogy igazából engem csaptak be. Bár igaz, hogy a csalások sorozatát én követtem el, végső soron én voltam az, aki elhittem, hogy becsületem és jellemem rovására is megéri, ha a csúcsra jutok, és ez majd békét, elégedettséget és célt ad az életemnek. Igazából a teljes értelmetlenség lett a vége. Egy héttel később a tengerparton sétáltam. Az újságcikkek folytonosan azzal bombáztak, hogy az életem hátralevő részét börtönben fogom tölteni. Azon az estén, ahogy a tenger mellett sétáltam, Jézushoz kiáltottam, hogy bocsásson meg és legyen az életem Ura és Megváltója. Bár imádságom őszinte volt, valahol a tudatom sarkában felmerült egy gondolat: “Lehet, hogy ez lesz utolsó nagy hamisításom. Elfogadom Jézust, és megúszom egy könnyű büntetéssel.”

A szokás hatalma

Röviddel e tapasztalat után az ügyvédem tanácsára 60 perces interjút adtam. Eszemben sem volt bevallani az igazat, inkább jó lehetőséget láttam az interjúban arra, hogy megvédjem “ártatlanságomat”. Szörnyű volt. Diane Sawyer, a riporternő rendkívül jól felkészült. – Igaz-e, Minkow úr, hogy ön a szervezett bűnözésben is részt vett?- Nem, nem igaz – válaszoltam. Ő azonban így folytatta:
– Akkor mivel magyarázza ezt a papírt? – és egy cégbejegyzési dokumentumot húzott elő, amelyben az én nevem szerepelt, mint elnöké, az elnök helyettes pedig az egyik maffia csoport vezetője volt. Erre csak annyit mondtam, hogy bizonyára meghamisították az aláírásomat. Bár Jézus megbocsátott, időbe telt, míg a Szent Szellem apránként kezdte átformálni az életemet. Egyszer azonban észrevettem, hogy már nem tudok úgy hazudni, mint régebben. A lelkiismeretem még élesebben furdalt, mint korábban, ha ezt tettem. E 60 perces interjú után tüdőgyulladással kórházba kerültem, és olyan vádakkal kellett szembenéznem, amik miatt 270 évre börtönbe kerülhettem. John Orr, egy FBI ügynök keresett meg telefonon. Ő vizsgálta az ügyemet az elmúlt hat hónap során, és most készült vádat emelni. Meg akarta azonban tudni, jól vagyok-e egészségügyileg, mert tudta, hogy tüdőgyulladásom oka a szteroidokkal való visszaélés volt. – Meg kell tartanom a hivatásom által diktált pártatlan távolságot öntől, azonban ennek nincsenek személyes okai. Helytelenül cselekedett, ezért vádat kell emelnünk ön ellen, de azt nem kívánjuk, hogy meg is halljon! Magatartása megérintette bensőmet. Azon nyomban újra imádkoztam a bocsánatáért és az újrakezdés lehetőségéért.

Ítélet, büntetés, börtön

1988. végén a sikkasztás minden formájában bűnösnek találtak. Az ítélet: 26 év börtön és 26 millió dollár. Mindenki szemtanúja volt, amikor Barry megkapta, amit érdemelt. Életem legkínosabb pillanata volt ez. A tárgyalóterem tele volt a média embereivel, és még a megkárosítottak közül is sokan eljöttek. Anyámat megkértem, hogy ne legyen ott, de ő ragaszkodott hozzá, hogy eljön a tárgyalásra. A terem felbolydult, miután az ítéletet felolvasták. Az újságírók rohantak a mikrofonjaikhoz, hogy beolvassák híranyagaikat. Az őrök mellém léptek, hogy visszatuszkoljanak a cellámba, én azonban a kijáratnál egy pillanatra visszanéztem anyámra, hogy vajon sír-e és kétségbe van-e esve. A pillantásunk találkozott. Anya összekulcsolt kezeit az arcához, majd az ég felé emelte, és rám mosolygott. Megértettem gesztusai egyszerű üzenetét: Jézus az Úr. Nem félek. Ez az üzenet erőt adott, nemcsak ahhoz, hogy letöltsem büntetésem, hanem hogy más emberként jöjjek ki a börtönből. Hét évnél egy kicsit többet ültem le. Időnként megkérdezték, hogy hitvallásom vajon nem amolyan “börtön-vallás”-e, egy újabb csalás. A börtönből sikkasztásaim minden károsultjának írtam, és megfogadtam, hogy visszafizetem az okozott veszteségeket. Sokan így reagáltak: – Majd meglátjuk, mit csinálsz, ha kikerülsz a börtönből, és már nem lesz szükséged ránk ahhoz, hogy kiszabadulj. Soha nem felejtem el 1989-et, amikor két börtönben töltött év után bemerítkeztem. Amikor kész voltam, ott álltam és csepegett rólam a víz. A pásztor három kinti tanú jelenlétében merített be egy fürdőkádba. A pásztor, mielőtt a törölközőt odanyújtotta volna, feltett egy kérdést:
– Akarsz-e valamit mondani? A tanúk később elmondták, hogy válaszom megérintette őket.
– Uram, tedd ezt az egészet valóságossá! Egész életemben hazug és csaló voltam. Még azt sem tudom, hogy most is nem csalok és hazudok-e! Azért imádkozom, hogy ha Jézus él, hadd legyen ez a tapasztalatom valóságos! Nem egészen öt év alatt két diplomát szereztem rendszeres teológiából, és a börtönben a Keresztény Atléták Szövetségének elnöke lettem. Az Úr meghallgatta az imámat, és Jézust valóságossá tette az életemben.

Visszatérés

1994. decembere óta szabad vagyok. Jogilag nem kötelességem, hogy visszafizessek minden okozott kárt. Szerezhetnék egy átlagos, civil munkát, és emellett minden évben rendszeres minimális kártérítést fizethetnék. Minden időmet és energiámat azonban arra szánom, hogy legális eszközökkel kártalanítsak mindenkit. Tapasztalataimról írott könyvem minden bevételét is áldozataim kárpótlására fordítom. A sikkasztások megelőzéséről szóló szemináriumaimból befolyó összegekre is ez igaz. Néhány korábbi áldozatom legjobb barátommá vált. Még maguk az FBI ügynökök is, akik a börtönbe raktak, megkértek, hogy beszéljek egy banki szemináriumukon. Az élet legnagyobb csalása az, ha elhisszük, hogy nincs örök élet, nincs Jézus. De Jézus él! Ő feltámadt a halálból és visszajött, hogy igazolja: van örök élet, amit vagy megszerzünk, vagy eljátszunk. Ha Jézust hit által elfogadod, olyan változásokat hoz életedbe, amiről nem is álmodtál.

Sid Roth kommentárja

Rendes ember voltam. Végtére is, soha nem raboltam bankot, és nem is öltem embert. Vagyis, másokkal összevetve: jó ember voltam – vagy mégse? Isten azt mondja: “Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem” Zsolt.14,3. Ezért adta nekünk a Tízparancsolatot. Segítségével emberi jóságunkat Isten mércéje szerint tudjuk megvizsgálni. Bűn a házasságon kívül szexuális kapcsolatot létesíteni. Bűn hazudni, még amolyan ártatlan hazugságot is. Bűn más dolgait kívánni. Én régebben kívántam barátaim feleségét, házát, vagyonát. Bűn lopni. Én pedig elloptam a tollakat a munkahelyemről, és csaltam a költségelszámolásban. Nem tiszteltem anyámat és apámat. Önmagamat mindenképpen magasabbra értékeltem, mint a Teremtő Istent. Ezt pedig a Biblia bálványimádásnak hívja. A Tóra mércéje szerint már egyetlen bűn is örökre elválaszt bennünket Isten tökéletes mértékétől. Az ítélet napján mindegyikünknek meg kell állnia Isten előtt. Mindannyian bűnösök vagyunk, és megérdemeljük a büntetést. Istennek a Törvény alapján adott irgalma az egyetlen menedékünk. Isten elfogadta az ártatlan bárányok vérét, hogy az fedezze el vétkeinket. Ma a Törvény Jézus vérét kéri. Hála legyen Istennek, hogy bűneimre Jézusban találtam bocsánatot. Megtértem és megvallottam bűneimet. És a Messiás vére árán nem kell Isten haragjával szembenéznem.

forrás: http://www.istentisztelet.hu

Posted in Uncategorized | Leave a Comment »

A menny gyógyító hangja

Posted by andrelowoa - október 27, 2010

Piros, zöld és kék karácsonyi fények tükröződtek halványan a zongora fényes felületén, ahogy ujjaim végigszaladtak a jól ismert billentyűkön. Klasszikus zongoristaként szívemet mindig felröpítették a zene szárnyai. A zenei hangok, amelyek bensőmben fakadtak és az idegpályákon át az ujjbegyeimig terjedtek, már azóta örömöt hoztak, mióta zsenge hétéves koromban először kezdtem zongorázni.

Azon a napon azonban a lelkem még magasabbra szárnyalt, mint általában. És miért ne? Nasir és én boldog házasok voltunk. Első gyermekünk biztonságban rejtőzött a szívem alatt. Életem melódiája oly gyönyörű volt, hogy úgy tűnt, semmi – de semmi – nem tudja tönkretenni. Egyszerűen hagytam, hogy az öröm átáradjon a billentyűkre.

Még akkor is, amikor éppen nem zongoráztam, örömtelien lebegtem az ünnepi időszakban. Egyik decemberi nap észrevétlenül folyt át a másikba. Mindaddig, míg nem egy délután, amikor megszólalt a telefon, és egy tollért meg jegyzettömbért nyúltam, hogy lejegyezzek egy üzenetet. Furcsán és megmagyarázhatatlanul, a kezem nem engedelmeskedett. Ráncolt szemöldökkel és összeszorított állkapoccsal erőlködtem, hogy az „A” betűt megformáljam. Nem ment. Túl sokat gyakoroltam volna?

Biztosan nem. Amikor tinédzser voltam, órákon át gyakoroltam naponta. A középiskolában a Royal Conservatory-be (Királyi Konzervatórium) jártam, hogy zenei diplomát szerezzek, és számtalan órát töltöttem a billentyűzeten. Szerepeltem koncert termekben és kávéházakban, templomban és esküvőkön. Ennek ellenére, a zongorával töltött éveim során soha ehhez hasonló nem történt.

Szenteste, 1991-ben, egy klinikára igyekeztem. Ott az orvos visszautalt a családi orvoshoz, aki sok időt töltött azzal, hogy műszereket mozgatott le-fel a karjaimon és lábaimon. A vizsgálat után felkapta a telefont, és felhívott egy másik orvost, mielőtt elküldött a sürgősségi osztályra, további vizsgálatokra.

„Teste bal oldala gyengébb, mint a jobb” – magyarázta az orvos. „Nem úgy reagál, mint a jobb oldal.”
„Ez mit jelent? – kérdeztem.
„Nem vagyunk biztosak” – ismerte be. „Lehet agydaganat vagy vérrög. Azt akarom, hogy karácsony után menjen el a főkórházba Torontóban további vizsgálatokra.”

A következő vizsgálatok során volt ágyék felszúrásom, és elvégezték agyam EEG vizsgálatát. Semmi sem volt meggyőző, és az orvosok nem voltak hajlandók elárulni nekem, mire gyanakodtak. Úgy érezték, hogy a végleges diagnózist MRI-vel lehet elkészíteni, de arra a vizsgálatra várnom kellett, amíg a kisbabám megszületik.
Nem sokkal ezután Nasirral a Pláza bevásárlóközpontban sétáltunk, amikor összeestem. Bal kezem meggörbült, mint egy karom, ahogy a teljes bal oldalam görcsbe rándult. Nasir besegített a kocsiba, és megpróbálta kiegyenesíteni a kezem. De az nem volt hajlandó megmozdulni. Egy idő múlva végül kiengedett.

Testem elárult

Hetek múltak, és téli vihar söpört át Torontón, hófúvásokkal takarva be házunkat. Nasir üzleti ügyben Londonba repült, és én, egyedül a hátborzongatóan csendes házban, figyeltem, ahogy az üzenetrögzítő ki-be kapcsolt minden áramkimaradásnál. Dideregve kibújtam az ágyból, hogy ellenőrizzem a termosztátot. Egyik pillanatban még mentem lefelé a hallba, a másikban neki estem a falnak. Nem tudtam járni úgy, hogy ne dőltem volna oldalra, és el ne estem volna. Mi történik velem?

Furcsa tüneteim folytatódtak – voltak jobb napok és voltak rosszabbak – 1992. május 3-ig, amikor megindult a vajúdás, és rengeteg vért vesztettem szülés közben. Fiúnk, Matthew James, úgy szakadt ki a világra farfekvéssel. Nem volt idő epidurálásra, vagy a fájdalom gyógyszeres csillapítására.

Mindenki úgy gondolta, hogy az azt követő könyörtelen fájdalmat a szülés traumája okozta. Csak napok múltán jöttek rá, hogy medence vérrög keletkezett, és nagy sietve a sebészetre vittek. Egy kéthetes kórházi kezelés után hazatértem, ahol Nasir anyaként és apaként szolgált fiunknak. Én egyszerűen túl gyenge voltam, hogy segítsek.

Szemek a látásra

Egyéb tünetek mellett, Matthew születése után, kezdtek problémáim lenni a látásommal. A probléma egy ideig hol erősödött, hol gyengült, de kicsinyenként egyre rosszabb lett, mígnem az orvosom úgy döntött, elküld egy neurológushoz.

„Takarja le a szemét, és olvassa el ezt a betűt!” – mondta a neurológus.
„Doktor úr, én nem látom a betűt” – válaszoltam sóhajtva. „Nem látom a táblázatot. Még önt sem látom.”
„Jól van,” – válaszolt az orvos – „elindulok ön felé. Szóljon, amikor lát engem.”
„Doktor úr, tudom, hogy most előttem van. Nem látom önt, de érzem a leheletén a narancsot, amit ebédre evett.”
Megerősítette, hogy látásom 80-90%-át elvesztettem.
„Nem tudom, miért van meglepődve” – mondta az orvos a papírjaimat olvasva. „Számítania kellene ilyen dolgokra.”
„Miért?” – kérdeztem.
Nem válaszolt.

Mostanra már nem tudtam írni. Nem tudtam késsel vágni. Nem tudtam a távolságot megítélni, vagy vezetni. Nem tudtam zongorázni. Nem tudtam a gyermekágy lepedőjét behajtani, nem tudtam felvenni egy játékot, vagy gondját viselni a kisfiamnak.

Égetett a vágy, hogy lássam a kisfiam. Nasir az ölembe tette, én meg addig fordítottam a fejem, amíg meg nem pillantottam egy tűhegynyi fényt aprócska arcán. Matthew! Megpróbáltam megsimogatni az arcocskáját, de nem éreztem bőrének puhaságát.

1992. novemberében egy MRI vizsgálat megerősítette diagnózisomat: sclerosis multiplex. Nasir és én döbbent hitetlenségben ültünk, miközben a St. Michaels Kórház vezető neurológusát hallgattuk. Elmagyarázta, hogy az idegek a testünkben olyanok, mint a villanyzsinór. Az idegszálak borítóját mielin hüvelynek hívják. A sclerosis multiplexes betegekben a mielin elkopik, miáltal az idegszálak védtelenek maradnak. Amikor érintkeznek, az olyan, mint amikor két forró villanydrót rövidzárlatot okoz. „Kedvesem, amit nem tudunk erről a betegségről, az sokkal több, mint amit tudunk” – mondta. „Kap tolószéket és katétert.”
26 éves voltam.

Állásfoglalás

Mielőtt összeházasodtunk, Nasir majdnem azonnali gyógyulást tapasztalt az övsömörből. Én is azonnali gyógyulást akartam, de hónapokig imádkoztunk, és hittük, hogy Isten meggyógyít, és az állapotom csak romlott. Ennek ellenére, sohasem foglalkoztunk azzal a gondolattal, hogy lehet, hogy nem gyógyulok meg. Jézus mindig meggyógyított bárkit, aki hitte, hogy meg fogja gyógyítani. Az Újszövetség efelől nem hagy kétséget. Amennyire tudtam, hittem a gyógyulásomban. De nyilvánvalóan nem tudtam eléggé.

Csak egy megoldás volt. Bele kellett mélyednem a gyógyítással kapcsolatos bibliai igazságokba, amíg az szemmel láthatóvá nem válik. Mivel nem láttam olvasni, szükségem volt a témával kapcsolatos kazettákra. De az meg lehet, hogy drága volt, és házasságunkban most először a pénz „hiánycikk” volt.

A vállalatot, amelynél Nasir dolgozott, rosszindulatú átvállalással kivásárolták. Amikor az új tulajdonosok eltávolították a cég csúcsvezetőit, Nasir elvesztette állását. Nagyon kevés pénzünk maradt karácsonyra, de ő fogta mindazt, ami volt, és az egészet gyógyító kazettákra költötte. Talált egy kiárusító dobozt, amelyben a kazettáknak csak egy dollár volt darabja. A spórolt pénzen vett egy folyamatosan lejátszó magnót. Felállította az ágyunk mellé úgy, hogy halljam Isten Igéjét a gyógyulásról napi 24 órában.

Minden vasárnap, akármilyen lehangoló is volt az állapotom, Nasir igyekezett elvinni engem és a kisbabánkat a gyülekezetbe. A második padon ülve nem láttam tisztán a pásztort. Amit hallottam, nem tudtam emlékezetemben megtartani. Végül már arra is képtelen voltam, hogy egyenesen végigüljem az istentiszteletet. Felmásztam egy padra, és lefeküdtem. Dicséret és imádás alatt nem tudtam felemelni a karjaim. Nem tudtam a kezem felemelni. Így hát felemeltem a kisujjam Isten imádására.

Egyik veszteség a másik után

Az, hogy elvesztettem a testi funkcióim feletti uralmat, borzalmas volt, de az emlékezetem elvesztése még rosszabb volt. Kanadában, Svájcban és Németországban nevelkedtem. Beszéltem angolul, egy keveset németül, görögül és franciául. Néha most már a legegyszerűbb angol szót sem értettem, és a beszédem elmosódott lett.

Egy alkalommal megszólalt a telefon, és én vettem fel. Amikor letettem, Nasir megkérdezte, ki telefonált. „Senki sem telefonált” – mondtam. Másodpercek múltán már nem emlékeztem a beszélgetésre. Ápolónők jöttek, hogy megfürdessenek, és segítsenek Nasirnak, hogy gondunkat viselje nekem meg a kisbabánknak.

1993. novemberére elvesztettem testem bal oldalán az érzékelést. Gyakran az agyam üzeneteket küldött, hogy a bal lábam viszket. Mivel képtelen voltam érezni, hogy mit csinálok, lyukat vakartam a bőrömön. A cipőmbe leszaladó vér volt az egyetlen jelzés számomra. Egyszer először a bal lábammal léptem bele a forró fürdőbe. Fogalmam sem volt, hogy megégett a lábfejem és a lábszáram, amíg a jobb lábam hozzá nem ért a vízhez.

Végül már olyan gyenge lettem, hogy nem tudtam az ágyban megfordulni.

Imádkozott értem Nasir, és imádkozott értem a pásztorom. Addig hallgattam a gyógyító kazettákat, amíg már fejből tudtam őket. Hittel kimondtam Isten Igéjét. Ahogy teltek a hetek, új látások kezdtek derengeni bennem. Felfogtam, hogy amennyire szükséges megvallani Isten Igéjét, annál csodálatosabb, amikor Isten szól hozzám. Azt is felfedeztem, hogy nem vehetem át gyógyulásom Nasir kijelentéséből. Nem gyógyulhatok meg senki más kijelentésén keresztül. Az én kijelentésemnek kell lennie azért, hogy létrehozza az én gyógyulásomat.

Kérdések anyám halálával kapcsolatosan

Ahogy szívemet vizsgáltam, rájöttem, hogy vannak olyan hitelvi kérdések, amelyeket sohasem döntöttem el igazán. Egy felekezeti egyházban nevelkedtem, amely a leplezetlen igazságot tanította az üdvösségről. De azt is tanították, hogy Isten teszi az embereket beteggé, hogy megleckéztesse őket. Azt tanították, hogy nem mindig az Isten akarata, hogy gyógyítson. Azt tanították nekem, hogy a gyógyítás elmúlt az első apostolokkal.

Mi az igazság?
Intellektuálisan hittem, hogy gyógyítás ma is van, de valami belül még mindig ezt sikította: „Várj egy percet! Anyám belehalt a rákba, noha imádkoztunk érte!”

Mást mondott a szívem és mást a fejem. Megértettem, hogy a pusztán mentális beleegyezés soha nem gyógyít meg, vagy nem hoz győzelmet. A szívemben kellett elrendezni a gyógyulást.

Pontosan ez az, amit elhatároztam, hogy megteszek. Gyenge, vak és testem bal oldalát érezni képtelen voltam, de addig hallgattam Isten Igéjét, amíg már kétség nélkül tudtam: Jézus kifizette az árat a gyógyulásomért 2000 évvel ezelőtt. Az, hogy most már ez a kijelentés az enyém volt, gyökeresen megváltoztatta a kilátásomat. Többé nem úgy láttam magam, mint egy beteg embert, aki megpróbál meggyógyulni. Ehelyett – a Kereszten történtek miatt – úgy láttam magam, mint egy gyógyult embert, aki megparancsolom a betegségnek, hogy hagyja el a testem.

„Még ha nem is látok rendesen, és nem tudom leemelni a lábam az ágyról, ez nem változtatja meg azt a tényt, hogy 2000 évvel ezelőtt meggyógyultam!” – jelentettem ki. „Még ha nem is tudom rendesen felemelni a karjaim, nem várok arra, hogy meggyógyuljak, meg vagyok gyógyulva.”

„Ha holnap felébredek, és nem látok, nem érzek, nem tudok beszélni, mozogni és állni – akkor is hiszem Isten Igéjét, amely azt mondja, meggyógyultam … akármit is mond az orvos.” És nemcsak mondtam a szavakat, hittem is azokat.

Egy újabb támadás

Ahogy folytattam a hit nemes harcát, más értékes leckéket is tanultam. Például, felfedeztem, hogy az ördög nem tisztességesen játszik. Irgalmatlanul zsákmányul ejti gondolati életünket. Állandóan bombázta elmémet tolószékes képemmel. Víziókat villantott fel elmémben a temetésemről. Belső képeket adott arról, hogy valaki más neveli fel a gyermekemet.

Megértettem, amit soha azelőtt, hogy miért mondja nekünk a Biblia, hogy minden gondolatot foglyul kell ejtenünk Krisztusnak engedelmeskedve. Egy ilyen csatában ez élet-halál kérdése. Nem volt könnyű foglyul ejteni azokat a gondolatokat, de úgy döntöttem, mindenképpen megteszem. Amikor láttam magam tolószékben ülni, csatornát váltottam az elmémben, és ahelyett teniszezni láttam magam. Kicseréltem a temetésem vízióit olyan képekkel, amelyeken megint klasszikus zongorán játszom. Újra és újra elképzeltem magam, ahogy szaladok, és játszom Matthewval.

Azt is tudtam, hogy szükségem van egy bibliai ígéretre, amelybe belekapaszkodhat a hitem. Az egyik jól ismert ige a gyógyulásról az I. Péter 2:24, így szól: „… akinek sebeivel gyógyultatok meg”. Mivel anyám ezt az igét vallotta meg, és meghalt, nem tudtam hittel megragadni, így kértem Istent, hogy adjon nekem másikat. A II. Krónika 16:12 – 13-hoz vezetett. „És megbetegedék Asa, királyságának harminckilencedik esztendejében lábaira, annyira, hogy igen súlyos volt az ő betegsége; mindazáltal betegségében is nem az Urat keresé, hanem az orvosokat. És elaluvék Asa az ő atyáival, és meghala királyságának negyvenegyedik esztendejében.”

Annak ellenére, hogy Asa meghalt, ez a kép rengeteg hitet adott arról, hogy hogyan éljek. Ez lett a megvallásom: „Én, Anita, Téged kerestelek, Uram, az orvosok helyett. Ezért én, Anita, életemnek huszonhatodik évében nem fogok elaludni anyámmal. Én fel fogom nevelni a gyermekemet. Én sétálni fogok a háztömb körül. Én teniszezni fogok.”

Elhatároztam, hogy semmit sem tehet az ördög, hogy megállítson. Én valóban újra élni fogok.

Több mint pusztán szellemi éhség

Időközben az Úr életem más fontos területeiről is szólt hozzám. Foglalkozott velem olyan bibliai kérdésekkel is, mint a meg nem bocsátás. Ugyancsak foglalkozott velem természetes dolgokkal kapcsolatban is, mint például az étrendem. Kezdtem észrevenni, hogy állandóan éhesnek éreztem magam, de semmi sem elégített ki. Egy nap az Úr azt mondta nekem, hogy képzeljem el magam egy élelmiszerboltban, ahogy fel-alá járkálok minden egyes folyosón. Megkérdezte, mire vágyik a testem. Akkor éppen január volt Kanadában, és a testem egy érett, lédús őszibarackra vágyott. Még ha éppen őszibarack szezon is lett volna, képtelen voltam autóval kimenni a piacra, hogy vegyek egyet.

„Mi egy őszibarack?” – kérdezte tőlem az Úr.
„Vitaminok!” – értettem meg. Az Úr azt mutatta meg nekem, hogy a testemnek bizonyos vitaminokból és ásványokból hiánya van, így tanulmányoztam, mire lehet szüksége. Aztán ennek megfelelően megváltoztattam az étrendemet.

Imádkozás közben Isten ezt a szót adta nekem: „aminosavak”. Nasirnak pedig ezt a szót adta: „protein.”

A mielin hüvelyt tanulmányozva felfedeztük, hogy aminosavakból áll, amelyek a protein számára építőtömbök. Elkezdtem szója protein italokat inni, és úgy feltöltődtem energiával, hogy éjjel nem tudtam aludni.

Látóképességem teljesen visszatért. Potyogott a könny az arcomon, ahogy kisfiam kék szemébe néztem. Nevettem, elámulva azon, mennyire megnőtt.

Testem engedelmeskedett Isten Igéjének.

Szívesen mondanám, hogy a csata gyorsan eldőlt a javamra. De nem. Nasir és én hitben álltunk a gyógyulásomban két és fél évig. Testemben a változások olyan fokozatosak voltak, hogy fel sem fogtam akkor, hogy zajlanak. Ahelyett, hogy egy támadás három hónapig tartott volna, csak két hónapig tartott. A következő támadás talán csak egy hónapig tartott … aztán hetekig és napokig. Mígnem végül megértettem, hogy minden tünet eltűnt.

Valamikor 1994. tavaszán, miután győzelmet arattam, életem melódiája teljesen helyreállt. A nap melegen sütötte az arcomat, ahogy Matthew összecsukható gyermekkocsiját a parkba toltam, és figyeltem, ahogy alszik, és mosolyogtam, amikor egy pillangó megcsókolta kis fejét, aztán tovatáncolt a szélben. Amikor Matthew felébredt, karomban tartottam, és beleültem egy hintába, egyre magasabbra és magasabbra lökve magunkat, amíg mindketten nevettünk az örömtől. Hazaérve felkaptam egy teniszütőt, és éreztem erős súlyát a kezemben. Ideje, gondoltam. Ideje élvezni életem minden pillanatát.

12 éve annak, hogy a sclerosis multiplex elerőtlenítő traumája elhagyta testem. Azóta a sclerosis multiplexes betegek szemében látható egyetlen tipikus kóros elváltozást sem találtak az enyémben. Egy autóbalesetet követően egy újabb MRI vizsgálatom is volt. Nem maradt kóros elváltozás sem az agyamban, sem a gerincagyban.

Az orvosok szerint a terhességem váltotta ki a betegséget. Azt mondták, köttessem el a petevezetékeimet, és sose legyek újra terhes. Alig egy évvel a gyógyulásom után, követtem az Úr buzdítását, hogy legyen még egy gyermekem. Normális terhességem volt, semmi jele a sclerosis multiplexnek, és második fiúnk, Josiah, épen és egészségesen született.

Nasir egy azonnali gyógyulást kapott, az enyém két és fél évbe telt. De a lényeg az, hogy Isten mindkettőnket csodálatos módon meggyógyított. Mindenki azonnali megnyilvánulást akar, de nem mindig így működik. Tényként tudom, hogy ha inkább hittem volna tüneteimnek, és inkább hallgattam volna a tüneteim szavára, mint Isten ígéreteinek szívemben csengő hangjára, sosem gyógyultam volna meg. Azt is tudom, hogy ha időkorlátot szabtam volna ki Istenre, könnyen el is szalaszthattam volna az én csodámat.

Tulajdonképpen nem csak a csodámat szalasztottam volna el; elszalasztottam volna az életem, a gyermekeim, a szolgálatom és a házasságom. Ezt mind el akarta lopni tőlem a Sátán. De 2000 évvel ezelőtt Jézus előre nézett, és látta az én szükségemet. Ő szenvedte el a sclerosis multiplex korbácsütését a kereszten. Teljesen kifizette az árát.

Ma ujjaim táncolnak a zongorám billentyűin, ahogy Nasir, Matthew és Josiah körém gyűlnek, és hallgatnak. A szívemből hangjegyek fakadnak Isten dicséreteként, s aztán kilövellnek az idegeken át az ujjbegyeimig, ahol elengedem őket, mint hangokat. Minden hangjegy, minden pillanat, minden hang egy csoda. Minden lélegzetvétel, minden reggel, minden nap ajándék.

Amikor Isten létbe szólította a világot az Ő hangjával, az egész világegyetem megtelt az Ő szeretetének zenéjével. Azok a zenei hangok még mindig visszhangoznak Igéjén keresztül, gyógyulást hozva bárkinek, aki igazán figyel, és hisz. Amikor az igazságnak ezekre a hangjegyeire hangoltam fülemet, és hagytam, hogy hangosabban szóljanak hozzám, mint a tüneteim, a pokol egyetlen démona se tudta visszatartani az én csodámat.

Azóta, hogy az a csoda megtörtént, évek jöttek és mentek, de Isten isteni zenéje még mindig szól … és ha hajlandó vagy csak a menny gyógyító hangjára hallgatni, a csodák teveled is megtörténnek.

Fordította: Horváth Letícia

Posted in Uncategorized | Leave a Comment »