Keresztény bizonyságok, életek, történetek

Élj alázatos bölcsességgel az örökéletnek Jézus Krisztus nevében!

  • Blog Stats

    • 45,593 hits
  • Meta

  • 2010. január
    h k s c p s v
    « Júl   okt »
     123
    45678910
    11121314151617
    18192021222324
    25262728293031
  • Archívum

  • Oldalak

  • Kódexek

    Cornides-kódex (1514–1519). Közzéteszi Bognár András és Levárdy Ferenc. Bp., 1967. (Codices Hungarici 6.) Debreceni Kódex (1519). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 11. Bp.,1882. Érdy-kódex (1526–1527). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 4–5. Bp.,1876. Érsekújvári Kódex (1530–1531). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 9–1 o. Bp.,1888. Kazinczy-kódex (1526–1527 és 1541). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 6. Bp.,1877. Lázár Zelia-kódex (1510–1520). Közzéteszi Katona Lajos. Nyelvemléktár 15. Bp.,1908. Lobkowitz-kódex (1514). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 14. Bp., 1890. Nádor-kódex (1508). Közzéteszi Katona Lajos. Nyelvemléktár 15. Bp.,1908. Peer-kódex (16. sz. eleje). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 2. Bp.,1874. Tihanyi Kódex (1530–1532). Közzéteszi Volf György. Nyelvemléktár 6. Bp.,1877. Virginia-kódex (16. sz. eleje) Közzéteszi Komáromy Lajos és Király Pál. Nyelvemléktár 3. Bp., 1874.
  • Legutóbbi bejegyzések

  • Népszerű bejegyzések

  • Ószövetség

    Teremtés könyve (Ter) Kivonulás könyve (Kiv) Leviták könyve (Lev) Számok könyve (Szám) Második Törvénykönyv (MTörv) Józsué könyve (Józs) Bírák könyve (Bír) Ruth könyve (Ruth) Sámuel I. könyve (1 Sám) Sámuel II. könyve (2 Sám) Királyok I. könyve (1 Kir) Királyok II. könyve (2 Kir) Krónikák I. könyve (1 Krón) Krónikák II. könyve (2 Krón) Ezdrás könyve (Ezd) Nehemiás könyve (Neh) Tóbiás könyve (Tób) Judit könyve (Jud) Eszter könyve (Esz) Makkabeusok I. könyve (1 Mak) Makkabeusok II. könyve (2 Mak) Jób könyve (Jób) Zsoltárok könyve (Zsolt) Példabeszédek könyve (Péld) Prédikátor könyve (Préd) Énekek éneke (Én) Bölcsesség könyve (Bölcs) Sirák fia könyve (Sir) Ézsaiás könyve (Iz) Jeremiás könyve (Jer) Siralmak könyve (Siral) Báruk könyve (Bár) Ezekiel könyve (Ez) Dániel könyve (Dán) Ozeás könyve (Oz) Joel könyve (Jo) Ámosz könyve (Ám) Abdiás könyve (Abd) Jónás könyve (Jón) Mikeás könyve (Mik) Náhum könyve (Náh) Habakuk könyve (Hab) Szofoniás könyve (Szol) Aggeus könyve (Ag) Zakariás könyve (Zak) Malakiás könyve (Mal)
  • Flickr Photos

  • free counters
  • Újszövetség

    Máté evangéliuma (Mt) Márk evangéliuma (Mk) Lukács evangéliuma (Lk) János evangéliuma (Jn) Apostolok Cselekedetei (ApCsel) Rómaiaknak írt levél (Róm) Korintusiaknak írt I. levél (1 Kor) Korintusiaknak írt II. levél (2 Kor) Galatáknak írt levél (Gal) Efezusiaknak írt levél (Ef) Filippieknek írt levél (Fil) Kolosszeieknek írt levél (Kol) Tesszalonikaiaknak írt I. levél (1 Tesz) Tesszalonikaiaknak írt II. levél (2 Tesz) Timóteusnak írt I. levél (1 Tim) Timóteusnak írt II. levél (2 Tim) Titusznak írt levél (Tit) Filemonnak írt levél (Filem) Zsidóknak írt levél (Isid) Szent Jakab levele (Jak) Szent Péter I. levele (1 Pt) Szent Péter II. levele (2 Pt) Szent János I. levele (1 Jn) Szent János II. levele (2 Jn) Szent János III. levele (3 Jn) Szent Júdás levele (Júd) Jelenések könyve (Jel)

Archive for 2010. január

Posted by andrelowoa - január 8, 2010

Usuardus †875 k., a St. Germain-des-Prés-apátságban szerzetes. Korábbi szerzők felhasználásával írt egy Martyrologiumot, mely fontos szerepet kapott a liturgiában, s később a Martyrologium Romanum alapja lett.

Vincentius Bellovacensis (1184/94–1264 k.) domonkos szerzetes a beauvais-i kolostorban, XI. Lajos könyvtárosa és gyermekeinek nevelője. Főműve a kor természettudományos, jogi és történeti ismereteit összefoglaló Speculum mamus című enciklopédiája. Emellett több teológiai, rétorikai, jogi és pedagógiai művet írt.

Vitae patrum a 6. században összeállított, főként görög forrásokon alapuló terjedelmes latin nyelvű legendagyűjtemény. (Migne, PL 73–74).

Reklámok

Posted in Uncategorized | Leave a Comment »

Posted by andrelowoa - január 8, 2010

Theodoros Studites, 759–826, a képrombolás idejének egyik legjelentősebb ortodox teológusa, a görög szerzetesség nagy reformátora. A konstantinápolyi Studion-kolostor az ő irányítása alatt lett a keleti egyház lelki központja. Többször kényszerült száműzetésbe. Bertalan apostolról szóló beszédét Anastasius Bibliothecarius fordította latinra.

Tours-i Gergely: l. Gergely, Tours püspöke.

Posted in Uncategorized | Leave a Comment »

Posted by andrelowoa - január 8, 2010

Sicardus, 1155 k.–1215, cremonai püspök. Legjelentősebb műve egy 1213–19 tartó Világkrónika, mely főként kortörténeti adalékai miatt értékes. A kánonjog mellett az egyházi szertartásoknak is könyvet szentel (Mitrale sive de ecclesiasticis officiis). Jacobus de Voragine De mitrali officio címen idézi.

Sigebertus, 1030 k.–1112, Metzben, majd Gemblouxban tanít. Korának egyik legismertebb írójává Világtörténete 381-től 1111-ig (Chronographia sive Chronica) teszi. A kronológiának nagy figyelmet szentelő tudós műnek számos folytatója akadt. Jeromos és Gennadius nyomdokain több történeti életrajzot ír, s megírja kolostorának történetét is.

Sulpicius Severus 360 k.–420 k., történetíró és hagiográfus. Krónikája a világ teremtésétől 400-ig kitűnő forrás, főleg egyháztörténeti vonatkozásban. Még Szent Márton életében megírta életrajzát (Vita sancti Martini), ezt később 3 levéllel és két Dialógussal egészítette ki.

Szentviktori Hugo: l. Hugo a Sancto Victore.

Szentviktori Rihárd: l. Richardus a Sancto Victore.

Posted in Uncategorized | Leave a Comment »

Posted by andrelowoa - január 8, 2010

Remigius, 841 k.–908 k., Auxerre-ben, Párizsban és Remisben tanít. Számos művet kommentál: a grammatikusok mellett Bedát, Boethiust, Juvenalist, Seduliust és Martianus Capellát. A bibliai könyvek közül a Genezishez, a Zsoltárokhoz és Máté evangéliumához írt magyarázatokat.

Richardus a Sancto Victore, 1173, skót származású, a párizsi Szent Viktor-kolostorban Hugo tanítványa, majd ugyanott perjel. A kora-skolasztika egyik legnagyobb gondolkodója. Dogmatikai főműve, a De trinitate (A Szentháromság) mellett számtalan teológiai traktátust ír, kommentálja az Apokalipszist és fennmaradtak sermói is.

Posted in Uncategorized | Leave a Comment »

Posted by andrelowoa - január 8, 2010

Pál Diákonus (Paulus Diaconus) 720 k.–799 k. Friaulban született előkelő longobárd családból, Aquileiában diákopus; a longobárd királyság összeomlása után Monte Cassmó-i szerzetes. Leghíresebb műve a Longobárdok története (Historia Longobardorum), kisebb történeti értéke van Szent Gergely-életrajzának. Levelei és versei mellett Nagy Károly kérésére az egyházatyák műveiből összeállított egy homiliáriumot.

Palladius (Rutilius Taurus Aemilianus) a 4. században Opus agriculturae címen 13 könyvből álló művet írt a mezőgazdaságról.

Papias a phrygiai Hierapolisz püspöke, János apostol tanítványa. 130 körül írta ötkötetes művét, Az Úr mondásainak magyarázatait, de csak kisebb töredékek maradtak fenn belőle.

Paulinus, 353–431, 409-től Nola püspöke. A politikai életről fiatalon lemond, nagy vagyonát szétosztja a szegények közt, és csak a keresztényi szeretetnek él. Harmincöt, nagyrészt hexameterekben írt költeménye és egy ötven darabból álló levélgyűjteménye maradt fenn.

Petrus Comestor, 1100 k.–1179 k., a párizsi egyetem kancellárja és a teológia magisztere, majd reguláris kanonok a Szent Viktor-kolostorban. Főműve a Historia scholastica, melyben az ó- és újtestamentumi bibliai történeteket sokoldalúan kommentálva, közérthetően foglalja össze. A mű rendkívül népszerű volt az egész középkorban.

Petrus Damiani, 1007 k.–1072, 1058-tól ostiai bíborospüspök; a pápai kúria gyakran bízza meg diplomáciai feladatokkal. Vitairatok mellett teológiai traktátusok, szentéletrajzok, prédikációk és vallásos versek szerzője.

Philo, alexandriai zsidó-hellén vallásfilozófus az első század első felében. Görög nyelvű munkái jórészt fennmaradtak, s nagy hatással voltak a születőben léve keresztény gondolkodásra.

Possidius, Szent Ágoston tanítványa és barátja, 397-től Calama (Numídia) püspöke. Küzd az eretnekség ellen. 431 és 439 között ír egy megbízható Ágoston-életrajzot.

Prosper (Tiro), 390 k.–463 k., aquitániai származású ókeresztény író. Szent Ágostonnal közeli barátságban volt, befolyása egész életét végigkísérte. Teológiai művei mellett írt egy Világkrónikát Ádámtól 455-ig. Ennek főként a szerző által megélt korszaka értékes. A Legenda aureában neki tulajdonított traktátus a Szemlélődő életről (De vita contemplativa) Julianus Pomerius műve (5–6. század fordulója).

Prudentius (Aurelius P. Clemens) 348–405 k., a késő antikvitás legnagyobb latin keresztény költője. A Vértanúkoszorúk (Peristephanón) című műve egyes vértanúk szenvedéséről, és haláláról írt 14 versét fogja össze.

Posted in Uncategorized | Leave a Comment »

Posted by andrelowoa - január 8, 2010

Origenes, 185 k.–254, a keresztény ókor legnagyobb tudósa. Az alexandriai katechéta iskola vezetője, Decius keresztényüldözése idején börtönbe vetik, és a kínzások áldozata lesz. Legnagyobb szövegkritikai teljesítménye a Biblia szövegét hat változatban párhuzamosan közlő Hexapla. A niceai zsinat után könyvei egy részét eretneknek ítélték, ezért közel 2000 műve közül igen kevés maradt fenn, azok is jórészt latin fordításban.

Orosius (Paulus), 5. századi hispaniai származású latin keresztény író, Ágostonnal szoros kapcsolatban áll. Főműve egy világtörténeti összefoglalás (Historiae adversum paganos) Ádámtól 417-ig. A középkor történelemfelfogására és periodizálására nagy hatással van, tankönyvként használták.

Posted in Uncategorized | Leave a Comment »

Posted by andrelowoa - január 8, 2010

Martyrologium Hieronymianum: az 5. század közepén Észak-Itáliában állították össze, ez a legnagyobb ókeresztény martyrologium. A naptár rendjében tartalmazza a szentek nevét, sírjuk helyét és a szentek kultuszával összefüggő egyéb adatokat.

Maximus 380 k.–465 k., torinói püspök. Elveszett teológiai művei mellett több mint 200 sermót, homíliát, tractatust írt. Stílusa Ágostonéhoz és Ambruséhoz hasonlít; szerzősége több műve esetében vitatott.

Metód I. konstantinápolyi pátriárka (843–847). A képrombolás ellensége, ezért hosszú száműzetést és fogságot szenved. Vitairatok, kánonjogi és liturgikus művek mellett költeményeket szerez, és több szent szenvedéstörténetét is megírja.

Miletus laodiceai püspök egyesek szerint azonos Meliton sardes, püspökkel, aki Antoninus Pius és Marcus Aurelius idejében élt. Műveiből csak töredékek maradtak fenn, többek közt Eusebiusnál. Jacobus de Voragine neki tulajdonít egy János evangélista-életrajzot, melyet Isidorus kivonatában használt, és egy Krónikát.

Posted in Uncategorized | Leave a Comment »

Posted by andrelowoa - január 8, 2010

Kelemen (Alexandriai), 2. század, az első keresztény tudós, az alexandriai katechéta iskola vezetője. A hellének megtérítésén és a kereszténnyé lett pogányok nevelésén fáradozik. A pogány görög filozófiát nagyra becsüli és igyekszik összeegyeztetni a kereszténységgel; főként az antik irodalmi műfajt jelölő Stromata (Szőnyegek) 8 könyvében.

Kelemen Itinerariuma, másként Clementinák, illetve Pseudo-Clementinák, egy Szent Kelemen pápának tulajdonított görög nyelvű Péter-regény, mely tartalmazza Kelemen családjának históriáját is. Második fele, melyben Kelemen családja újból egymásra talál (Recognitiones), csak Rufinus latin fordításában maradt fenn. A 2–3. századra datálják.

Posted in Uncategorized | Leave a Comment »

Posted by andrelowoa - január 8, 2010

János Diákopus (Johannes Diaconus Hymmonides), 825 k.–880 k., Rómában diakónus. VIII. János pápa megbízására ír egy kitűnő életrajzot Nagy Szent Gergelyről.

Jeromos (Hieronymus), 350 k.–420, a dalmáciai Stridonból származó egyházatya, nagy műveltségű tudós. Hosszabb közel-keleti tartózkodás után Rómában tanul, majd Antiochiában pappá szentelik. Betlehemben kolostort alapít, ide vonul vissza. Legnagyobb teljesítménye Biblia-fordítása, melyet alapos filológiai tanulmányok kísérnek. Írt egy könyvet a Híres férfiakról (De viris illustribus), mely az első keresztény irodalomtörténet. Lefordította és folytatta Eusebius krónikáját. További művei jórészt bibliai kommentárok, szerzeteséletrajzok, prédikációk és levelek.

Johannes Beleth a teológia magisztere a párizsi egyetemen a 12. században. Rövid, de kitűnő liturgiai kézikönyve a Summa de ecclesiasticis officiis. (Az egyházi szertartások összegzése). Mivel Durandus Rationale divinorum officiorumával többször adták ki együtt, gyakran idézik ezen a címen is.

Johannes Damascenus, 650 k–754 k., előkelő arab keresztény családból származik, az arab kalifa szolgálatában áll. 700 körül visszavonul a Jeruzsálem melletti Mar Sabas kolostorba, végül pap lesz. Korának egyik legnagyobb teológusa, dogmatikai főműve A megismerés forrása, mely hatással van mind a bizánci, mind a nyugati teológiára. Kisebb vitairatai mellett jelentősek beszédei, aszkétikus iratai, Szent Pál-kommentárja és hagiográfiai munkái. A Barlám és Jozafát-legendával kapcsolatban szerzőségét többen vitatják.

Johannes Scotus Eriugena, 810 k.–880 k., korának legeredetibb filozófusa, kiemelkedő tudósa, 847-től Kopasz Károly udvari iskolájának vezetője. Fontos görög teológiai, filozófiai műveket fordít és kommentál. Főműve, a De divisione naturae (A természet felosztása) erősen panteizmusba hajló neoplatonista filozófiájának foglalata.

Josephus Flavius (37–95) zsidó történetíró. Arámi, illetve görög nyelven ír, hogy a görögöket és a rómaiakat megismertesse népe történetével. A zsidó háború 66-tól 73-ig, Jeruzsálem pusztulásáig beszéli el a Róma ellen fellázadt zsidóság harcait. Az Antiquitates Judaicae (magyar fordításban: A zsidók története címen ismert) krónika a világ teremtésétől 66-ig.

Posted in Uncategorized | Leave a Comment »

Posted by andrelowoa - január 8, 2010

Haimo Autissiodorensis, †855 k., auxerre-i szerzetes, Henrik császár nevelője. Több bibliai könyvhöz írt kommentárt, és feltehetően ő a szerzője a Historiae sacrae epitome című, Theodosius császár korával záruló egyháztörténetnek. Korábban műveit Halberstadti Haimónak tulajdonították.

Háromrészes Egyháztörténet (Historia tripartita): Cassiodorus (†580 k.) Epiphanius szerzetessel latinra fordíttatta Sokrates, Sozomenos és Theodoretos egyháztörténeteit, s a hármat egybeszerkesztette 12 könyvre osztva. Ez a latin középkor egyik legjelentősebb egyháztörténete.

Hegesippos a. A 2. században élt, palesztinai származású író, elszántan küzd az eretnekség ellen. Műveiből csak töredékek maradtak fenn, többek közt Eusebius Egyháztörténetében.

b. Josephus Flavius nevének torzult alakja: Josephus, Josippus, Hegesippus.

Helinandus 1160 k.–1229 k., francia ciszterci szerzetes, Világkrónikája (634–1204) csak részleteiben maradt fönn.

Hilarius 315–367, Poitiers püspöke, az ariánus eretnekség elszánt ellensége, a nyugati egyház első dogmatikusa. Főműve A Szentháromság (De trinitate) című kitűnő hitvédelmi irat. Az első latin himnuszköltő. Hincmar 806. k.–882, 845-től reimsi érsek. Jámbor Lajos és utódai udvarában nagy befolyása van; igyekszik jogilag tisztázni az egyház és a monarchia viszonyát. Királytükre kompiláció; levelei kortörténeti szempontból érdekesek.

Historia scholastica: l. Petrus Comestor.

Honorius Augustodunensis, 1080–1137 k., dél-német vagy angol származású skolasztikus teológus, a regensburgi skót bencés kolostorban szerzetes. Enciklopédikus sokoldalúsággal tankönyv jellegű, népszerű műveket ír a dogmatika, liturgia, homiletika, exegézis, egyházi irodalomtörténet írás, filozófia szakterületein. Jacobus de Voragine a Speculum ecclesiae (Az Egyház tűköre) című prédikátoroknak szánt kézikönyvét idézi.

Hrabanus Maurus, 780–856, Fuldában diákonus és tanár, majd apát; 847-től mainzi érsek. Tanító-nevelő szándékú művei katéna formájú Biblia-kommentárjához hasonlóan kompilációk. Himnuszköltő is.

Hugo a Sancto Victore, 1096 k.–1141, a párizsi Szent Viktor kolostor nagy hatású tanára. Két főműve is (Didascalicon és De sacramentis christianae fidei) oktató jellegű összefoglalása a világról s a hitről tudható dolgoknak. Teológiai írásain Szent Ágoston hatása érzékelhető, erősen vonzódik a misztikához.

Isidorus Hispalensis, 570 k.–636, az utolsó nyugati egyházatya, Sevilla érseke. Enciklopédikus művének – az Etimológiák húsz könyvének – eredetisége ugyan csekély, de az antik ismeretek sokaságát mentette meg. Írt egy Világkrónikát (Chronicon) 620-ig, és megírta a gótok történetét. Természettudományos, dogmatikai és liturgikus művei mellett készített egy összeállítást a Szent atyák születéséről, életéről és haláláról (De ortu et vita et obitu sanctorum patrum), melyet Jacobus de Voragine változatos címeken idéz.

Posted in Uncategorized | Leave a Comment »